Család

„A bullying ma már nem ér véget délután négykor az utolsó kicsengetéssel” – interjú Reményiné Csekeő Borbálával, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítány vezetőjével

A cyberbullyiing egyre nagyobb problémát jelent a fiatalok számára. Szerencsére van hova fordulniuk, ha segítségre van szükségük. Magyarország legnépszerűbb segélyvonalának szakmai vezetőjével beszélgettünk.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 1993 óta mükődtet egy országosan hívható segélyvonalat, amelynek legfontosabb feladata, hogy bajban lévő, nehéz helyzetbe került gyerekeken és tinédzsereken segítsen. „A Kék Vonalat a TEGYESZ-ben (Területi Gyerekvédelmi Szakszolgálat – a szerk.) dolgozó szakemberek alapították azzal a céllal, hogy nyugat-európai mintára alacsony küszöbű, anonim és ingyenes lehetőség legyen a különféle családi, lelki, egzisztenciális problémákkal küzdő gyerekek számára. A hívóink így a szülők, gondviselők, tanárok bevonása nélkül kérhetnek segítséget szakemberektől: amire komoly szükség volt, hiszen a gyerekek sokszor éppen a családjuk vagy a velük foglalkozó nevelők, pedagógusok miatt érzik úgy, hogy bajban vannak” – mondja Reményiné Csekeő Borbála pszichológus-szupervízor, az alapítvány szakmai vezetője.

Képünk illusztráció (Fotó: Unsplash)

A Kék Vonal fiatal felnőttekkel is foglalkozik. „Huszonnégy éves korig fogadjuk a hívásokat; a telefonos segítségnyújtás mellett ma már egy csetszobát és egy levelezőfelületet is üzemeltetünk. A megkereséseket egy képzett önkéntes munkacsoport kezeli, ahová szinte folyamatosan toborzunk új segítőket. Általában ötven-hatvan önkéntes kezeli a telefonokat és az e-maileket; őket támogatja egy pszichológusokból, szociálpedagógusokból, pedagógusokból, szociális munkásokból álló szakembergárda.”

A Kék Vonal fiatalok mellett egy külön vonalon felnőttek – hozzátartozók, szakemberek – hívását is várja: itt eltűnt vagy bántalmazott gyerekekkel kapcsolatos konzultációra van lehetőség.

„Sokan keresnek meg minket párkapcsolati, illetve szexuális problémákkal”

A Kék Vonal filozófiájának fontos alapvetése, hogy nem csak a „bántalmazott gyerekeknek”, hanem alapvetően „a gyerekeknek” szeretnének segítséget nyújtani. „Minket akkor is felhívhatnak, ha csak beszélgetni akarnak, ha szeretnék megosztani valakivel az örömüket-bánatukat, az életük fontos eseményeit. Szerencsére, sok érintetthez el tudunk jutni: egyre több iskola faliújságán van ott a telefonszámunk, igyekszünk jó kapcsolatot ápolni a családsegítő központokkal és a gyerekjóléti szolgálatokkal, rendszeres iskolalátogatásokat tartunk, próbálunk Budapesten és vidéken is megjelenni. Talán ennek is köszönhető, hogy egy átlagos napon nagyjából száz megkeresést kapunk.” Ha tehetik, és van rá anyagi forrásuk, hirdetik is magukat. „Tévéreklámokban és plakátokon is népszerűsítjük a szolgáltatásainkat.”

Borbála azt mondja, a mobiltelefonok elterjedésének köszönhetően egyre fiatalabb gyerekeknek tudnak segíteni. „Ma már kilenc-tízéves gyerekek is megkeresnek minket a problémáikkal, de a legtöbb kliensünk természetesen továbbra is a serdülőkorban lévő, tizenhárom-tizenhat éves fiatalok közül kerül ki. Ennek nyilván megvan a maga jól megfogalmazható oka: ebben a korban egyre több olyan problémával kell szembesülniük a gyerekeknek, amiket már nem feltétlenül beszélnének meg a szüleikkel vagy a tanáraikkal – még akkor sem, ha viszonylag harmonikus és őszinte kapcsolatban vannak velük. Nem véletlen, hogy nagyon sokan keresnek meg minket párkapcsolati, illetve szexuális problémákkal, dilemmákkal.”

„A bántalmazó kapcsolatok egyre inkább az online térbe helyeződnek át”

A szakértő hangsúlyozza: a közösségi hálózatok elterjedése miatt egyre többen keresik meg őket a virtuális fórumokon megélt problémákkal. „A kortárs kapcsolatok és a kortárs kapcsolatokon belüli konfliktusok, bántalmazás, durvaság, a beilleszkedési problémák, a kiközösítés, az osztályon belüli csoportdinamikai folyamatok nehézségei, fájdalmai nagyon sok gyereket megviselnek – fejtegeti. – Ahogy az online zaklatás is: mivel a tizenévesek, fiatal huszonévesek közösségi élete egyre nagyobb arányban az internetes felületeken zajlik, magától értetődő, hogy a konfliktusos, bántalmazó kapcsolatok is egyre inkább az online térbe helyeződnek át. Nagyon sok az olyan helyzet, ami akár még öt-hat évvel ezelőtt is az iskolában vagy egy születésnapi zsúron játszódott volna le a gyerekek között, de ma már hatvan-hetven százalékban a virtuális terekben zajlik, és nem ér véget délután négykor az utolsó kicsengetéssel.” 

A Kék Vonal alapvetően ugyan a segítő kommunikáció eszközeivel segít, de azért időről időre akadnak olyan helyzetek, amikor direkt módon is be kell avatkozniuk a családban vagy az iskolában zajló folyamatokba.

„Vannak olyan szituációk, amikor azonnali beavatkozásra van szükség, ilyenkor, ha a hozzánk forduló kliens vállalja, hogy feladja az anonimitását, szívesen segítünk neki abban, hogy segítséget kérjen az iskolapszichológustól, a védőnőtől, a gyermekjóléti szolgálattól, de szélsőséges esetben akár a mentőszolgálattal vagy a rendőrséggel is felvesszük a kapcsolatot. Szerencsére ilyet csak ritkán, nagyon akut helyzetekben kell tennünk.”

Ha te is támogatnád a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkáját, kattints ide.

Ha segítségre van szükséged, hívd (előhívószám nélkül) a 116-111-es vagy a 116-000-ás telefonszámot.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top