Retro-karácsony: kincseket rejt a pincéd és padlásod!

Az idei karácsony más, mint a többi. Nemcsak azért, mert az év nagy részében elsősorban a négy fal között töltöttük az időt, hanem amiatt is, mert sok család minden bizonnyal alaposan átgondolja, mennyire kockáztatnak egy nagylétszámú ünnepléssel. Arról már nem is beszélve, hogy bizony nem csupán sokak egészsége és az életvitelünk, de a pénztárcánk is megérezte az elmúlt hónapok eseményeit.

Ezért aztán az idei ünnep ideális alkalom arra, hogy új díszek helyett olyan dekorációkhoz nyúljunk, amik a régmúltra emlékeztetnek. Ezáltal pedig még családiasabbá, emlékekkel gazdagabbá és meghittebbé válik a karácsony, mindennek tetejébe szuper, közös kaland feltúrni a szekrények mélyét, a padlást vagy éppen a pincét, hogy előkerüljenek az emlékként őrzött darabok.

Magam is így tettem, sőt ha már igazi nyomozás, akkor nem csak a saját házam táján, de idősebb rokonaimat, ismerőseimet is megkértem rá, hogy kutakodjanak kicsit. Így került elő édesanyám polcáról a kisangyalka, mely még gyerekkoromból maradt meg velünk. Akárcsak a plüssből készült harang, ami szintén csaknem velem egyidős. Hosszú ideje az emlékek között rejtőznek ezek, de ki tudja, talán idén tökéletes helye lesz a fán inkább.

Egyedi kincsek a régmúltból

Emil bácsi kartoncsillagai egyszerűen zseniálisak, sőt megismételhetetlenek. Ki nem találnád, miből készült: édesapja Munkás márkájú cigarettájának dobozából vágták ki annak idején, hogy legyen mit akasztani a fenyőágakra. A második világháború után, a hatvanas évek elejéig ugyanis szinte semmit nem lehetett kapni, amit díszként használhattak volna az emberek.

Így kénytelenek voltak találékonyságukra és ötletességükre hagyatkozni. Otthon készítettek például szaloncukrot is, amelyet megfelelő méretűre vágott selyempapírdarabokba csomagoltak. A papírok széleit bevagdosták, hogy csinosabb legyen a látvány, és minden csomagolóanyagot, nagyrészt főleg a sztaniolpapírt gondosan kisimítgatták évről-évre.

Amikor már újra lehetett kapni szaloncukrot, akkor sem felejtették még el a családok, hogy milyen nagy kincset ér ez az édesség: Klári néni édesanyja például minden évben vett is egy extra dobozzal, hogy biztosan legyen majd jövőre is, ha újra hiánycikké válna. Neked pedig tökéletes dekoráció és érdekesség, ha egy-egy ilyen, emlékként őrzött, régi dobozt használsz arra, hogy selyempapírral bélelve kekszet vagy süteményt, esetleg éppen szaloncukrot tálalj benne.

A díszes diók története

Ugye te is találkoztál már aranyra festett dióval, vagy ezüstre festett tobozokkal? Talán még te is használsz ilyesmi díszeket. És tudtad, honnan erednek az ilyen kincsek? Emil bácsi családjában például onnan, hogy az ezüst girland, az angyalhaj és egyetlen, magányos ezüst jégcsap mellé dió került az ágakra. Aranyporral vonták be, vagy éppen kályhaezüsttel, amit akkoriban szó szerint a kályhacsövekhez használtak, tekintve, hogy nem voltak még akkor zománcozott csövek forgalomban. A megfestett diót aztán nem csupán az asztal díszeként használták, hanem fejét letört gyufaszálat szúrtak bele, erre kötöttek rá cérnát, aminél fogva fellógatták a fenyőre. Filléres ötlet, a gyerekek is imádni fogják, ha kipróbáljátok! Hát még akkor, ha találtok régi, eredeti darabokat a kopott, sokat megélt dobozokban.

Az eredeti a legjobb

Nagynéném a kincsek közül a felhúzható gömböt tartja hosszú évtizedek óta hatalmas becsben, neki nem kellett sokat keresgélnie, hogy megtalálja a múlt egy kicsi, de annál fontosabb darabkáját. Ma is kaphatók ugyan felhúzható és zenélő játékok, valamint gömbök, de azért nem elhanyagolható tény, hogy ez a példány még a hatvanas évekből maradt meg ilyen épségében és szépségében. A hangja pedig valami egészen lenyűgöző!

Nem is hinnéd, mikre bukkansz!

Ha nem túrom fel saját kis házi emlékdobozaimat a cikk kedvéért, talán elő sem kerül az az üvegharang, melyet annak idején édesanyámtól könyörögtem el, bár végül a szekrényben kötött aztán ki. Első ránézésre automatikus reflex volt, hogy lekaparjam a fotó kedvéért róla a rajta sínylődő feliratot. De isten ments, még jó, hogy időben kapcsoltam! A „Made in China” világában ma már kincset ér egy „Made in Czechoslovakia” felirat.

És mennyire jól is esik nosztalgikusan ízlelgetni olyan ország nevét, mely mára már régen nem létezik, gyerekkorunknak viszont természetes része volt. Tovább nézelődve aztán megláttam azt a kis zacskót, melyet még gyerek- és kamaszkorom régi díszeiként csomagolt be elköltözésemkor anyukám. Azok az apró holmik hevertek benne, amelyeket eszembe sem jutna kidobni, de hosszú ideje már használni sem, hiszen egy csillogó és szép karácsonyfához meg sem fordult a fejemben ilyen régies darabokat elővenni.

Valójában arra is alig emlékeztem, mit takar a zacskó pontosan. Amikor viszont előkerült belőle a két, filcből készült angyalka, a puha, plüssből készült szaloncukor, a már jócskán csálé, mégis szupercuki csillagocska, akkor megszaladtak és rám törtek az emlékek, most pedig már magam előtt látom, hogy igenis helyük van idén vagy a fán, vagy a fa alatt. A bénácska birkáról nem is beszélve, aminek nagyon haloványan ugyan, de még mindig mézeskalácsillata van, és teljesen nyilvánvaló, hogy nem a kézügyesség csúcsa, mégis itt a helye az ünnepen.

Csodákat rejt a szülői ház

Persze édesanyám sem volt rest, amikor arra kértem, nézzen körül a dobozok mélyén. Így került elő kissé idő előtt a már sokszor látott, de mégis retrónak számító, fenyő alakú vesszőkosár. Ezekbe rendre mindig aranydió, aranyszínű mákgubó, fahéj és narancs kerül. És persze az elmaradhatatlan toboz, alma és aranycsillag. Ezidáig nem is tudtam, hogy már több mint 30 éves dekoráció.

És mi van, ha nem találsz semmit?

Először is: ne keseredj el, hanem próbálj körülnézni rokonoknál. Ami nekik lényegtelen darab, számodra talán kincset ér. Ha pedig ezt valami okból mégsem tudod megoldani, akkor a legjobb helyen jársz olyan adományboltokban és turkálókban, ahol apró tárgyakat is kínálnak a ruhák mellett. Szinte fillérekért találhatsz izgalmas díszeket, esetleg olyan apróságot, amiből te magad fabrikálhatsz karácsonyfát ékesítő holmit. Közben pedig élvezheted, hogy annak a tárgynak, melyet az ujjaid közt tartasz, története, hangulata és történelme van.

Karácsony újratöltve!

• 7 tipp a lelki béke megőrzéséhez az ünnepek előtt
• 7 apró trükk bejglisütéshez
• Színes kártyákból készített karácsonyfát egy kreatív házaspár