Rajzolta: Veress Zénó
Megnéznek mindent, amit érdemes: a vonatokat a pályaudvaron, a repülőket a repülőtéren, a hidroplánokat és a luxusjachtokat az öbölben. Múzeumba mennek – hétfőnként ingyenes a belépés –, ahol Leon úgy gondolja, hogy méltatlanul kevés képen és szobron szerepelnek kaméleonok a macskákhoz képest. Végigsétálnak a hidakon, megnézik a híres épületeket.
Vasárnap reggel misére mennek a katedrálisba – Leont elszédíti a sok csillogás, elzsongatja a zsolozsmázás, elkábítja a tömjén illata. Mise után Zé körbejárja a templomot, és összeszedi a persely mellé potyogott aprópénzeket. Nem túl sok, de arra elég, hogy rágógumit vegyenek egy közértben. Megtanítja Leont lufit fújni belőle. Leon hosszú nyelve segítségével háromszor akkora gömböt fúj, mint ő maga, félő, hogy felszáll a földről. A kandúr hatalmasat hahotázik, amikor a lufi kipukkad és a rózsaszín ragacs teljesen beteríti Leont. A kaméleon kétségbeesetten néz, de Zének mindenre van megoldása: elcipeli egy benzinkúthoz, és egy rongy és némi benzin segítségével megszabadítja barátját a ragadós hártyától.
Elmennek egy bokszmeccsre, és Leon nem érti, hogy az erősebb versenyző miért nem eszi meg a gyengébbet, miután kiütötte? Ha legyőzte a másikat, pazarlás otthagyni, ha pedig nem éhes, miért harcol vele?
Bliccelnek a buszon és a villamoson, esténként a lábak közé keveredve belógnak egy diszkóba. A kaméleon önfeledten táncol a zenére a bárpult tetején. Imádja a színesen villogó fényeket, a diszkógömböt, a stroboszkópot.
Aztán lassan belefárad a féktelen bulizásba, a szüntelen csavargásba. Bevallja barátjának, hogy némi nyugalomra, rendezettségre, biztonságra vágyik. Szeretne egy otthont, ami kicsit tisztább, mint a szemetes konténer oldala. Szeretné, ha lenne hová felakasztania a szélcsengőjét.
És ismét a régi nóta: ahhoz, hogy ezeket megvalósíthassa, pénzre, a pénzhez pedig munkára van szüksége. Mivel Zé elzárkózik attól, hogy munkába álljon – egy kandúr soha, semmilyen körülmények között nem dolgozik –, Leonnak keresnek állást. Feltúrják a kukát és kiguberálják belőle az újságokat. Gondosan végigböngészik az apróhirdetéseket.
Zé olvas:
– Plakátragasztót keresünk…
Leon megrázza a fejét, köszi, ezt már próbálta, nem neki való.
– Fára ügyesen mászó idénymunkást keresünk kókuszdió szedésre…
Fára jól mászik, de mire felér, a kókuszdiók maguktól lepotyognak.
– Napágy kölcsönző…
A strandra soha többé nem megy Leon.
– Lássuk csak, mi van még? – bogarássza a lapot a macska. – Műkörmös, utcaseprő, személyügyi referens… az meg mi a szösz? Váltókezelő, bolti eladó, ehhez mit szólsz?
Felhívnak egy-két telefonszámot, de már minden állást betöltöttek. Zé megnézi a lap elejét, fél évvel ezelőtti. Szerezniük kell egy friss újságot.
