

Belemártja a hengert a vödörbe, vállára veszi az első papírcsíkot, és elindul felfelé a létrán. Pár nap alatt felér. Végighúzza a hengert a táblán, de nem ér semmit, a ragasztó már rég rászáradt. Új módszerhez kell folyamodnia, muszáj lesz az egész vödröt felcipelnie magával.

Leon lemászik, és megnézi a bödönt. Abba is beleszáradt a ragacs. Hosszasan gondolkozik, hogy mitévő legyen? Szerencsére a közelben van egy kút, odasétál, és a vizével újra használhatóvá teszi az anyagot. Jó hígra keveri, hogy mire újra felér a létra tetejére, pont alkalmas legyen a munkára. Szépen, precízen húzza az első csíkot. Aztán a plakát fémkeretén felmászik, és odailleszti a papírt. Gondosan végigtapogatja, a hengerrel még egyszer végigsimítja. Tökéletes. Már csak kilenc csík van hátra. Leon még hétszer teszi meg az utat: elcaplat a kúthoz, bekeveri a ragacsot, visszasétál a létrához, felmászik, ragaszt, lemászik, és kezdődik az egész elölről. Nem túl izgalmas feladat, de a kaméleon tisztességgel végzi.

A nyolcadik csík felragasztása előtt szél kerekedik. Leon éppen a létra tetején áll, amikor feltámad. A papírcsík meglebben, elemelkedik, a lendület lesodorja Leont. Lehuppan a földre, a vödör a fején landol. Tiszta ragacs lesz. A plakátdarab lassan vitorlázva megérkezik a talajra. A szél sodorná tovább, de Leon útban van, rátekeredik, a kaméleon egy pillanat alatt úgy néz ki, mint egy egyiptomi múmia. Úgy is érzi magát, mozdulni sem tud. Ettől megrémül, és ez a szerencséje – ijedtében vedleni kezd. Úgy ugrik ki a bőréből, mintha az csupán csak egy hálózsák lenne. Ki gondolta volna, hogy egy kaméleon képes ilyesmire?

Az új bőr érzékeny, nedvességre van szüksége. Leon odacammog a kúthoz, és megmosakszik. Amikor visszatér, azt látja, hogy a levedlett, papírba ragadt bőrének egy ember magyaráz:
– …tudod, ezek ott fent a rendes munkát szeretik. Nem nagyon díjazzák, ha valaki ahelyett, hogy felragasztaná a rábízott plakátot, betakarózik vele és szunyókál. Az a nagy helyzet, hogy közben véget ért az akció. Sőt, az ananász szezonja is. Sajnálom, haver, ellenőr vagyok a cégtől, jelentenem kell a főnökségen, amit látok. Azt javaslom, keress másik munkát, mert biztos, hogy holnap kirúgnak!

Leon levetett bőre közömbösen hallgatja az ellenőr magyarázkodását. Az igazi Leon viszont hálás, legalább már tudja, hogy ez az állás nem neki való. A város nagy, és aki dolgozni akar, az talál magának való munkát. Leon tisztán, új bőrben, egy újabb tapasztalattal gazdagabban továbbindul.