A többi játék mind lent volt a polcokon, ahol elérhették a gyerekek, de a helikopter fönt volt a szekrény tetején, ahol csak az óvó néni érte el. Ha Dani elsőnek ért az óvodába, akkor szépen köszönt Jutka néninek, sietett az átöltözéssel, és mindjárt elkérte a helikoptert.
Aztán odaállt a zöld szőnyeg közepére, mert a helikopter helyből szállt föl, és berregve körülrepülte vele a szobát. Persze kikerülte a hegyeket meg a felhőket meg a tornyokat, néha annyi mindent kellett kerülgetnie, hogy egészen elszédült, aztán leszállt a zöld szőnyeg közepén lévő piros mintára, mert a helikopterben az a jó, hogy pontosan le tud szállni.
Dani a tévében látta a helikoptert, amin betegeket szállítottak kórházba a nagy hegyek közül. Ő nem betegeket szállított, hanem fontos leveleket vitt, meg csomagokat is, aminek örülnek ott, ahova nem jár a posta. A macik meg a kenguruk meg a zöld oroszlánok a polcon.
Dani minden percet kihasznált, mert tudta, hogy csak addig lehet kis helyen fölszállni, és kis helyen leszállni, és berregve körberepülni, amíg egyedül van. Mert ha már nem ő az egyetlen jó gyerek, aki szépen játszik egyedül, akkor biztos, hogy a többi jó gyerek el akarja tőle venni a helikoptert.
Gáborka is korán szokott érkezni, de ő volt az egyetlen, akinek Dani nem sajnálta odaadni a helikoptert, mert Gáborka füvet nyírt vele. És Dani szerette nézni, ahogy Gáborka tolta maga előtt a zöld szőnyegen, gondosan kikerülve a piros virágágyakat. A fűnyíró surrogott, ahogy nyírta a füvet, és ezt is jó volt hallgatni. Dani kicsit sajnálta, hogy Gáborka nem ül rá a fűnyíróra, mert a parkban láttak már olyan fűnyírót is, amin egy fiú nyargalászott, mint valami kis traktoron, és csak úgy repült a levágott fű, amerre ment. De hát minden-kinek olyan fűnyírója van, amilyet kitalál magának.
Ágika is korán szokott jönni, és sajnos ő is mindjárt elkérte a helikoptert. Neki nem szívesen adta oda Dani, mert Ágika mindig csak porszívózni akart a helikopterrel a babasarokban. Az pedig egyáltalán nem volt érdekes.
És ha Dani nem adta oda, akkor mindjárt rákezdte:
– Juj, ezt már megmondom! – És nemcsak ígérte, hanem meg is mondta Jutka néninek. – Jutka néni, kérem, a Dani nem adja ide a porszívót, mert mindig csak repül vele, pedig az nem is repülő!
Mert Ágikának fogalma se volt róla, hogy mi a különbség egy repülő és egy helikopter között. Pedig láthatta, hogy ha Dani a zöld szőnyeg középső mintáján felszáll, akkor pontosan oda le is tud szállni. Ugyan hol van az a repülő, amelyik egy ekkora szobában képes volna fölszállni, körberepülni meg leszállni?
De Jutka néni Ágikára hallgatott, és rászólt Danira:
– Mért szaladgálsz azzal a porszívóval, Dani? Add oda szépen Ágikának, hadd takarítsa ki a babasarkot!
Dani szerette volna megmondani Jutka néninek, hogy azért szaladgál azzal a porszívóval, mert ha ő szaladgál vele, akkor az helikopter, de ha odaadja Ágikának, akkor csak porszívó. Ezért nem is adta mindjárt oda, hanem egyszer még körberepült vele, és az Ágika megint kiabált, hogy juj, ezt már megmondom.
Jutka néni pedig megint benézett az ajtón.
– Én nem értem, hogy mindig ezzel a porszívóval van baj! Ha nem tudtok vele szépen együtt játszani, akkor a porszívó visszamegy a szekrény tetejére.
“Na ugye – gondolta Dani –, ha a porszívó szépen vissza tud menni a szekrény tetejére, akkor világos, hogy helikopter, mert olyan porszívót még senki se látott, amelyik repülni tudna.” De nem szólt semmit, odaadta Ágikának.
Ágika tologatta a babasarok babaszőnyegén, Gáborka nézte, hogy milyen szépen vágja itt is a füvet, Dani meg várta, hogy mikor repül fel.
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Illusztrálta: Réber László
Megjelent a Móra Kiadó gondozásában
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!