– Nézzük meg a nagyítóval! – mondja Benő. – Tökmag apó szerint mindent alaposan megmutat. Hátha látunk valami érdekeset.
– De nem szabad túl közelről néznünk!
– Miért? Ez csak egy rajz.
Ekkor lép be a szobába Minka és Rézi, a két tökmaglány.
– Mit csináltok? – kérdi Rézi.
– Jól megnézzük ezt a képet. Érdekel minket a vulkán.
– Én is szeretném – nyafog Minka.
– Gyertek!
A nagyító alatt minden jobban látszik.
– Így már majdnem olyan, mint az igazi – mondja Benő.
Palkó még közelebb hajol. Szeretné látni a krátert.
– ÁÁÁÁÁÁ!
Mi történt?
A kép beszívta a tökmagokat a nagyítón keresztül! Rézi, Minka, Palkó és Benő eltűnik a szobából. Az ágyon csak a vulkános könyv marad. Hol lehetnek a tökmagok? Csak nem a vulkán belsejében?
– Milyen szürke itt minden. Hol lehetünk? – néz körül Benő.
– Amikor beszívott minket a kép, éppen a krátert néztük – mondja Palkó. – Itt kell lennie valahol.
– Mi az a kráter? – kérdi Minka.
– Az a kerek nyílás, amin keresztül kijön a mélyből a tűz – mondja Benő.
– Nincs itt semmi tűz – mondja Minka.
– Még szerencse! De ott, följebb, látok egy kis füstöt! – mutatja Rézi.
A tökmagok felmásznak a kráterig, aztán lenéznek a mélybe.
– Olyan, mint egy hatalmas tölcsér! Nem is látom az alját! – mondja Minka.
– Benyúlik a föld gyomráig! – magyaráz Benő.
Palkó előhúzza a nagyítót.
– Nézzük meg jobban! Hátha a nagyító mutat valamit.
– Eszedbe ne jusson! – kiált Rézi. – Ha a vulkán beszippant, sosem jutsz ki!
– Bent több mint ezer fok is lehet – teszi hozzá Benő.
– Hát jó – von vállat Palkó. – Ha gyávák vagytok, nem nézem meg.
Ekkor hangos csaholás, ugatás hangzik fel a hátuk mögött.
– Jaj, mi ez? – ugrik talpra a négy tökmag.
A sziklák mögül foltos kutya rohan elő. Hangosan ugat. Palkó ijedtében elejti a nagyítót. Egyenesen bele a kráterbe!
– Hát ti? Mit kerestek itt? Veszélyes! – csahol a kutya.
– Mi csak körülnézünk – hebeg Benő.
– A kráter már füstöl. Ilyenkor tilos feljönni! Bármikor fújhat a vulkán egy kis mérges gázt vagy forró hamut – morog a kutya.
– Ki fog törni a vulkán? –rémül meg Minka.
– Igen. Nemsokára.
– Honnan tudod? – bámul Rézi.
– A gazdám, Bob, mondta. Ő tudja, mert vulkanológus.
– Mi a gazdád? – néz nagyot Benő.
– VULKANOLÓGUS. Olyan tudós, aki a vulkánt kutatja. Mindent tud a tűzhányókról.
– És te ki vagy? – kérdi Minka.
– A nevem Turbó. Én is vulkanológus vagyok – vakkant büszkén a kutya. – Na, gyorsan gyertek innen!
Palkó eddig mukkanni sem tudott. Most végre megszólal.
– Nem mehetünk! Le kell másznom a kráterbe!
– Micsoda? Azt nem lehet! – mondja Turbó.
– Muszáj. Beesett a nagyító! – nyögi Palkó.
– Hogy lehet az, hogy elejtetted? – kérdi rémülten Rézi.
– Megijedtem az ugatástól – hebegi Palkó.
– Na, szép. És még mi vagyunk gyávák! – morog Benő.
– Most hogy szedjük ki onnan?
– Bob biztos ad nektek egy másik nagyítót. Neki több is van. Azzal vizsgálja a kőzeteket – mondja Turbó.
– De ez varázsolni is tud! Nélküle nem jutunk haza! – szipog Rézi.
– Milyen mélyre esett?
– Azt hiszem, nem zuhant be a kürtőbe. Hallottam egy koppanást. Talán el sem tört – mondja Palkó. – Le kéne ereszkedni.
– Gyertek a táborhelyre! – vakkant Turbó. – Hozunk Bobtól egy tekercs kötelet. Azon le tudtok ereszkedni.
– De azt mondtad, hogy ki fog törni a vulkán!
– Ma még biztos nem. Siessünk!
A tökmagok Turbó hátára ülnek. A kutya futva indul a táborhelyre.
Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában
Illusztrálta Mészely Ilka
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!
