– Lassan tarthatatlan az állapot, már aludni sem lehet tőlük – csoszogott ki lakosztályából Kitán király – …hogy a macska rúgja meg, vagy a bajszát húzza meg!
– Virnyognak és nyervognak – fűzte hozzá a palota étkezőasztalánál kávéját szürcsölgető Pomlé királyné, kinek a haja állt szanaszét.
– Ciccognak és cuccognak – ásítozott Picinkó királylány, akit várt az asztalon a habos kakaó.
– Már előszedtem a füldugómat, idáig jutottam. Ki gondolta volna, hogy egyszer hasznát veszem annak, amit húsz éve a nénéktől kaptam – dünnyögte az orra alá Kitán király.
– Honnét kerül ide ez a macska-rengeteg, fülsiketítő sereg? – kérdezte Pomlé, miközben nem győzte ráncba szedni, pontosabban kontyba tűzni elszabadult hajfürtjeit. – Megrázó éjszaka, fülsértő hangzavar. Valamit cselekedni kéne, de sürgősen, mert rohamosan öregszem, az álmatlanságtól a ráncaim száma villámgyorsan szaporodik!
– Cselekedni? – bámult ki az ablakon Kitán király –, mikor gondolkodni sincs erőm?! – miközben a templomon nézte a rézkakast – Még neki sincs kedve forogni, hát hogy lenne az agyamnak?
– Kéretem Proszka várparancsnokot! Nyugalmunk és fülünk védelmére ő hivatott, no.
Jönne is azonnal, ha épp nem aludt volna. Így egy kis időbe telt, míg életre keltették.
– Itt lennék, Kitán királyom, mit tehetnék önökért, ha ilyen fáradt nem lennék? – kérdezte Proszka két ásítás közt.
– Hogy néz ki maga, Proszka? Hogyan áll a kravátli? Mi az ott a lábán, ni? Fele csíkos, fele pepita? Nem tudja mi fán terem az etika?
– Tudnám én királyom, ha nem zavarná semmi az álmom!
– Akkor szedje magát össze, vagy vissza! Tudni akarom, mi a macska-ellenszer titka!
– Ééén, pont én tudhatnám azt? Miért nem Samor intéző? Ő a fő önkéntes állatvédő.
– Hívja ide őt is, de bánom is én, ki az állatvédő! Ha ő, akkor legyen ő a probléma-megfejtő!
Próbálták telefonon, személyesen, keresték szerte-széjjel, csak nagysokára leltek nyomára a bibliotékában.
– Mit ül itt a könyv felett? Érdekelne mód felett. Szükség lenne magára, na meg a tudományára. Már órák óta keressük! A mobilját hiába fizetjük? – feddte meg kollégáját Proszka.
Samor intézőt a palota dísztermébe kísérték, ahol a fele királyság elgyötört arccal, megviselt fejjel az érkezését leste.
– Mondja már meg, mi a megoldás, hogy megszűnjön a nyávogás! – szólította fel a király.
– Nézzék a jobbik oldalát, nincs cincogás! – mondta kínjában Samor intéző. Mitévő lehetett volna, ha fogalma sem volt, mi hozhat eredményt.
– Hű, de vicces! Magát nem zavarják a siccek? – szólt valaki a sokadalomból.
– Hogy ne zavarnának? Pont ezért mentem a bibliotékába. Hátha van valami, ami a nem-alvás okát megszünteti: mit esznek ezek a haramiák? Mióta falnak morzsát a cicák, azt próbáltam kideríteni.
– Amióta Tejfaluban bezárt a tejüzem – vágta rá Tipli elnyűtten.
– És miért zárt be? – kerekítette szemét Kitán király. – Ki rendelte el, ki engedte meg? Engem már meg sem kérdeznek? Ott mérték gyerekkoromban a legjobb házi tejet, oda jártunk Samaria húgommal aludttejet inni. Most már tudom, miért nem olyan jó mostanában a mlieko és a kapuciner íze!
– Amióta olyan híres Csörgevár, az összes külhoni gyártó idejár, ugyi? Ezt illene tudni! – súgta oda Picinkónak Tipli.
– Akkor ennek ezennel vége – tért magához Picinkó. – Tudja meg az egész világ, hogy mi a jó! Ezentúl csak tejfalusi tejet lehet a kofáknak Csörgeváron árulni. Sőt! Vigyük a tejet külhonba eladni!
– Javaslatom, hogy aludjanak egy nagyot és utána a szervezkedést még a mai napon kezdjük meg – tolta vissza feje búbjára sisakját Proszka várparancsnok.
– Megengedem, hogy mindenki álomba szenderedjen, de délután elvárom, hogy Csörgevár minden elöl- és hátuljárója a dolgának nekilásson! – hozta meg a határozatot Kitán király. – Tejfaluban induljon meg újra a termelés!
– Ez mind szép és nagyszerű, de hogy szűnik meg az éjjeli revü? – kíváncsiskodott Pomlé királyné, miközben a szvetterét igazgatta, mert már fázott a fáradtságtól.
– Ha a macskák neszét veszik, hogy a tejmérést megkezdik, az orruknál fogva az illatok vezetik őket oda– magyarázta Picinkó.
Tejfalu lakói, hálájuk jeléül, mind egytől egyig örökbe fogadtak egy-egy doromboló tejivót. Így otthonra lelt minden cicus még a tél beállta előtt.
Megjelent a Méry Ratio Kiadó gondozásában, illusztrálta: Faltisz Alexandra
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!