– A szégyentelen – néztek utána mogorván a többiek.
Na, a piacon körülállták ám Vacskamati portékáját.
– De gyönyörű barack – mondták az emberek –, de csodálatos! Ilyen szép barackot még sose láttunk. Hogy adod, Vacskamati?
Vacskamati csak vihogott örömében.
– Ugye csodálatosnak látjátok?
– Miért ne látnánk annak, amikor az – mondták az emberek.
– Mégiscsak én vagyok a világ legnagyobb csalója! – rikkantott boldogan Vacskamati.
– Már miért volnál?
– Mert ezekben a befőttesüvegekben akkorka barackok vannak, mint egy ma született dió. Haha!
– Hogy mondhatsz ilyet – mérgelődött egy nagy bajszú –, amikor a saját szememmel látom, hogy gyönyörű, nagy barackok!
Vacskamati a hasát fogta nevettében.
– Na itt van, nyisd csak ki!
– Mennyiért adod?
– Ingyen – mondta Vacskamati –, nyisd csak ki!
A nagy bajszú kinyitotta az üveget, kivett egy barackot. Na nézd! Tényleg, mint egy csökött dió. Nahát. Úgy kacagott a nagy bajszú, majd kidőlt az oldala. Hamm, bekapta a ványadt barackot.
– Édesnek édes – mondta, és úgy nevetett, hogy kis híján a torkán akadt a barackmag.
Az emberek meg egyre többen tolongtak Vacskamati körül.
– Nézd, milyen mókás! – kiabálták. – Nahát!
Vacskamati osztogatta a befőtteket.
– Ezt nézzétek meg! Mit tud a nagy, egyetemes, világméretű csaló!
Nagy vigasság volt, nagy befőttevés. Ekkora ingyenes, kacagásos befőttevésre még a legvénebbek sem emlékeztek. Nem is emlékezhettek, mert ilyen még nem volt, amióta a világ világ. És talán nem is lesz. Mert ilyesmi csak egyetlenegyszer fordulhat elő a világon.
Nagy ünnepelve, nótaszóval, rikogatva, sikogatva kísérték haza Vacskamatit.
– Oda nézzetek, már verik! – mondta Ló Szerafin.
– Dehogy verik – mondta gyanakodva Aromo. – Éppen hogy majdnem a vállukon hozzák.
Néztek nagy ámuldozva.
– Éljen Vacskamati! – kiabálták az emberek.
– Na, mi az – kérdezte Bruckner Szigfrid –, meggazdagodtál?
– Ugyan, gazdagság! – legyintett Vacskamati. – Nem érdekel az engem. Nem látod, hogy a nagy, egyetemes, világméretű csalásomat ünneplik? Mert én vagyok a földön a legnagyobb, legegyetemesebb, legvilágméretűbb csaló. – Aromóra nézett. – Te meg csak egy pici, egyetemetlen, világméretetlen mezei nyúl vagy.
– Pfuj! – mondta mérgesen Aromo.
Vacskamati meg fáradtan a fűre hajtotta a fejét, és az égzengető ünneplés és hejehuja közepette elaludt.
– Legalább nekünk is hagytál egy üveg befőttet? – kérdezte boldogtalanul Bruckner Szigfrid.
De hiszen kérdezhette. Mert egyfelől a befőtt már réges-rég elfogyott. Másfelől mert Vacskamati már aludt, s mosolygott álmában, mert arról álmodott, hogy a világ legnagyobb, legegyetemesebb és legvilágméretűbb csalója.
Megjelent a Móra Kiadó gondozásában 2013 , részlet A Négyszögletű Kerek Erdő – Bikfi-bukfenc-bukferenc című kötetből, illusztrálta: Buzay István
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!