Felnőttként is körülvesz a mesék csodája, én mai napig hiszek a csodákban! Hiszem, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, mert a mesehősök útjába is nehéz akadályok állnak, de tiszta szívvel és kitartással mindig legyőzik azokat.
Mi az, amit fontosnak tartok, amit megtanított nekem a mese? Azt, hogy merjek elindulni, és mindig a saját utamat keressem. És azt is megtanultam, hogy mindig küzdjek meg azért, ami fontos nekem, még ha csatát is vesztek, higgyem, hogy a háborút majd én nyerem meg.
Pedagógus családból származom, melyben mindig meghatározó volt Gárdonyi Géza gondolata: „ A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok.” A mesével már kisgyerekként szoros „barátságba” kerültem, hiszen a mi családunkban divat volt olvasni, szüleim nagyon sokat meséltek nekem, főleg népmeséket, de sok saját meséjük is volt. Ezek az útravaló hamuban sült pogácsáim segítettek abban, hogy legyőzzem a félelmemet, higgyem a csodákat, nélkülük nem lennék az az ember, aki vagyok.
Mikor a pályára kerültem, immár 38 éve, mélyítettem a mesékkel való kapcsolatomat, hiszen a kicsi tanítványaimnak már akkor is minden nap meséltem, és azóta is azt vallom, hogy egy tanító alapvető feladata nemcsak az oktatás, hanem a nevelés is, és ehhez a legjobb eszközöm a mese. Még keveset tudtam a mese varázslatos világáról, mégis ösztönösen igyekeztem olyan meséket választani, amiben éreztem, hogy van olyan fejlesztési terület, ami a kisgyereknek segítséget tud adni a mindennapos problémák megoldásában.
A drámapedagógiai képzésen 2000-2002 egy új oldalról ismertem meg a meséket. Dramaturgiából azzal foglalkoztunk, hogy mitől működik egy színdarab és a legelső művek a mesék voltak. Nagyon sok gyerekkel ismertettem meg a színpad varázsát. S ehhez mindig a mesék szolgáltatták az eszközt, hiszen a bennük rejlő gondolatok, „útravalók” segítségével a gyerekek „kijátszhatták” magukból azokat a dilemmákat, melyekre nem kaptak választ, vagy egyáltalán nem értettek.
A mesélés mellett meg szerettem volna érteni is a történetekben rejlő üzeneteket, igazságokat, bölcsességeket, így 2019-ben elvégeztem az alkotó-fejlesztő mesepedagógus szakot. 2022-től mesterpedagógus vagyok. Kitűzött tevékenységi területem: fejlesztő innovátori, a mesterprogramom megvalósítása során módszertani újítás bevezetése alsó tagozaton.
Témám:
Az érzelmi és verbális intelligencia fejlesztése a mese- és drámapedagógia eszközeivel nonformális és informális tanulás útján. A mesterprogramom megvalósítása során a célom az, hogy egy olyan mese- és játékgyűjteményt állítsak össze, mely iskolaotthonos, napközis vagy fejlesztő foglalkozások keretén belül, heti egy alkalommal, mind a négy évfolyamon, az érzelmi és verbális intelligenciát fejlesztik.
A mesék és játékok válogatása során arra törekszem, hogy az adott korosztály szintjének megfelelően megismerjék önmagukat, erősségeiket, gyenge pontjaikat, megtapasztalják, hogyan lehet kordában tartani érzelmeiket és önmagukat egy megismert helyzetben. Igyekszem fejleszteni azt a képességüket, hogy tudjanak célokat állítani maguk elé és tudják meghatározni a hozzá vezető utat. Képesek legyenek az empátiára, felismerjék azt, hogy amit teszünk, az másokra is hatással van. Gyakoroltatom velük a konstruktív problémamegoldást, a segítség kérésére és nyújtásra való képességet.
A foglalkozások alatt a verbális intelligencia is sokat fejlődik, hiszen kimutatták, hogy a magas érzelmi intelligenciájú személyeknek magasabb a verbális IQ-ja is. A célom tehát, hogy a mese és a drámapedagógia eszközeinek segítségével a tanulók szókincse, anyanyelvi és kommunikációs képessége javuljon, szeretném elérni a továbbiakban is, hogy anyanyelvi kompetenciájuk a mesék által játékos formában fejlődjön.
A foglalkozások a mesékre épülnek, a korosztályuknak megfelelő történetek mesefoglalkozáson való feldolgozására a dráma eszköztárából kiválasztott drámajátékok segítségével. E mellett a szókincsbővítéshez játékokat, feladatlapokat készítek a tanulóknak. A mesélés tehát napi szinten történik nálunk, sokszor csak egy napi probléma vagy egy dilemma megoldására is a mesékben rejlő bölcsességet használom.
Szeretném eljuttatni a meséket minél több gyerekhez, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. Ezért nagy boldogsággal tölt el, mikor a felsős magyar tanárok meghívnak egy-egy órájukra mesélni.
Iskolai szinten már több éve szervezem a népmese napját, de karácsonykor, adventi időszakban és tavasszal is szerveztünk már közös mesehallgatást az iskola összes diákjának.
Mesefoglalkozásokat nem csak az iskola falain belül tartok, hanem megfordultam már az ország több pontján, szívesen megyek oda, ahová hívnak. Természetesen szülővárosomban vagyok a legaktívabb, itt már saját „mesekuckóm” van a város egyik művelődési házában, de városi rendezvényeken is többször meséltem már a mesesátorban.
Szeretem bevonni a mesélésbe a felnőtteket is, hiszem, hogy mindenkiben ott vannak a csodák. Ezért a pedagógusoknak rendszeresen bemutató órákat, a szülőknek szülői fórumokat tartok Mit meséljünk? Miért meséljünk? címmel.
Pályafutásom során pedagógiai elismerésekben is részesültem: 2019-ben a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” Kiváló Tehetségfejlesztő díjat nyertem el, majd 2025-ben Miniszteri Elismerő Oklevelet vehettem át.
