Immár negyedik évtizede tanítok alsó tagozaton. A mesék szeretete gyerekkoromban gyökerezik. Ezért nem volt nehéz ezt a „varázseszközt” használnom arra, hogy eljussak a gyermeki lélekhez.
A meseolvasás mindennapos élményt nyújtott a gyerekeknek. Gyakran dramatizáltuk, rögtönözve eljátszottuk, esetleg elbáboztuk a megunhatatlan történeteket.
A nagyobbakkal készítettünk mese társasjátékot. A jellegzetes szereplőket, eszközöket, mesefordulatokat ők komponálták bele a játékmezőbe, illetve a játékszabályba. A táblás játék pályáját, mezőit, s a hozzátartozó szerencsekártyákat a gyerekek tervezték és kivitelezték. Így igazán magukénak érezték, örömmel játszottak vele.
Írtunk saját mesét is egyéni ötletek alapján népmesei elemeket felhasználva. De előfordult, hogy egy Bruegel-festmény ragadta meg a fantáziánkat, s egy szereplőt kiválasztva kitaláltuk a történetét. Ezzel kicsit beléptünk a műmesék világába is.
Én mindig könyvből olvasok. Még ha élvezetes is volt a gyerekeknek hallgatni, fontosnak tartom az élőszavas mesemondást. A Meseszó Egyesületnél többször is sikeresen pályáztam, aminek eredményeként igazi mesemondók látogattak el hozzánk az iskolába. A Hagyományok Házában több ízben találkoztunk Fábián Éva mesemondóval. Számomra is felejthetetlen élmény volt.
A mesékkel való izgalmas találkozásokat jelentett számos TIE-foglalkozás, amin az évek során részt vettünk. Rendszeresen sikerrel pályáztam a Kerekasztal és a Káva társulatánál. A későbbiekben fizetőssé váltak a programok, de akkor sem maradtunk el. Számomra is hihetetlen élmény volt „kívülről” látni, hogy merülnek el a gyerekek egy-egy mesés történetben, és hogyan vesznek részt alkotó módon ki-ki saját vérmérséklete szerint.
Büszke vagyok arra, hogy éveken át több tanítványom is sikeresen szerepelt a kerületi mesemondó versenyen (arany minősítés). Egy alkalommal országos versenyen különdíjjal jutalmazták a tanítványomat (Főv.Műv.Ház szervezésében).
