Kárpáti Szilvia óvodapedagógus, drámapedagógus vagyok. Gyermekek nyelvén értő, érző, a mesék világában jártas, szenvedéllyel játszó felnőtt vagyok. Mesélek kézzel. bábbal, legtöbbször csak úgy. ahogyan a régi mesemondók tették felnőtteknek és gyermekeknek. Bábokat, díszletet készítek, mesékből bábdarabokat írok. Több gyermektábort is vezettem ahol a meséből bábdarabot varázsoltunk a gyerekekkel, egyszerű eszközökből, saját elképzelésük szerint. A tábor végén a szülőknek be is mutattuk, hogyan keltettük életre a történetet. Hiszem, hogy a gyermeknek mindennap élőszavas mesét kell hallaniuk, hogy egészségesen fejlődjenek.
A csoportomnak minden nap mesélek. Van úgy, hogy több napon át is ugyanazt a mesét, más- más szereplő szemszögéből, vagy illatokkal, hangokkal, mesekártyákkal, mesetérképpel, esetleg dramatizálva egyre mélyebbre merülve a történetben. Óvodámban tehetséggondozó műhelyt vezetek heti rendszerességgel „Mesefészek ”néven.
A szülők figyelmét is felhívom a mesemondás fontosságára , sőt nekik is mesélek, ha az alkalom úgy hozza. Óvodapedagógus kollégáimat is igyekszem az élőszavas mesemondás csodájával, lehetőségeivel összefogni. Pályám során többször, és jelenleg is Mese-dráma szakmai munkaközösséget vezetek. Cél az együtt gondolkodás, tapasztalatok megosztása, a tehetséggondozás, a pályakezdő kollégák bátorítása, vagy éppen mese előadás készítése a gyerekeknek. Hol bábdarabot készítünk az óvó nénikkel, hol, színdarab kerekedik a meséből. Szeretek bármivé lenni a mesék, történetek által, mert hiszem, hogy segít, formál, tanít, boldoggá tesz. Nem csak engem, azt is, aki hallgatja, nézi, részévé válik, és velem tart az „Üveghegyen is túlra…”
