Quell-Mézes Anikó vagyok, 2000 óta tanítok. Magyar szakos tanítóként, anyaként fontosnak tartom a gyermekek olvasóvá nevelését (a mai modern, lassan könyv nélküli világban még inkább kiemelt feladatnak tartom).
Gyermekeimmel szerettettem meg először a könyveket, diafilmeket. Meséket képernyőn nem néztek 3 éves korukig. Jelenleg 12 évesek lesznek (hármas ikrek), s a helyi, illetve a közeli nagyobb könyvtárba 2,5 éves koruk óta járunk. Zenebölcsivel kezdtük az ismerkedést, majd könyvtári kölcsönzéssel folytattuk, s a mai napig havonta 40-45 kötetet kölcsönzünk. Nemcsak Ők olvasnak maguknak, hanem esténként felolvasással zárjuk a napunkat. Jelenleg a Hunyadi sorozatot olvasom Nekik. Gyermekeim részt vettek több éven át az „olvasókirály” elnevezésű éves játékban, mely során a kikölcsönzött, elolvasott kötetek tartalmát felmondták a könyvtáros hölgynek, számolták az oldalakat, s a legtöbb oldalt olvasott gyermek elnyerte a díjat. Gyermekeim mindhárman kaptak „legtöbb könyvet kölcsönző lány”, illetve „legtöbb könyvet kölcsönző fiú” díjat. Szülőként az Országos Könyvhét keretében megtartott eseménysorozaton „Olvasóvá nevelő szülő” díjat kaptam, melyet büszkén vettem át gyermekeimre való tekintettel, hiszen Ők segítettek engem ehhez a díjhoz. A saját „könyvtáruk” százával tartalmaz könyveket a polcaikon, napi szinten olvasnak, s ajánlanak köteteket osztálytársaiknak, illetve kisebb gyermekeknek, tanítványaimnak.
Tanítóként fontos feladatnak tartom megszerettetni tanítványaimmal a könyveket. Sokat olvasok Nekik minden évfolyamban, nemcsak magyar nyelv és irodalom órákon. Reggeli érkezés után az osztályteremben kialakított „osztálykönyvtár” polcairól válogatnak (jelenleg előseim nézegetik, de előző negyedikes osztályom olvasta a könyveket). Erre a polcra otthonról is lehet könyveket hozni, osztályteremben „kölcsönözni”, lapozni. A köteteket havonta cseréljük.
Magyar nyelv és irodalom órákon minden hónapban „könyvtári órákat” tartok, melyeken egy általam kiválasztott magyar író köteteit viszem be a gyermekeknek, mutatom be az író munkásságát, könyveit, illetve egy mű első fejezetét feldolgozzuk, mintegy kedvet hozva ezzel a további kötetek olvasásához – adott életkori sajátosságokhoz igazodva.
Minden évben feldolgozunk egy-egy könyvet. Első évfolyamban Berg Judit rövid Vilkó-történeteit írtam át szótagolva, illetve mellé feladatokat készítettem, élményszintre hozva ezzel az olvasást. Második osztálytól negyedik osztályig is fontosnak tartom az „élmény”-olvasást, így az osztályközösségre szabva választom ki a feldolgozandó köteteket. Ezeket több,mint egy hónapon át forgatjuk, illetve projektheteken keresztül Kollégák bevonásával más tantárgyakat is bevonunk a történetek feldolgozásába.
Szerencsém volt vendégül látni iskolánkban Berg Judit írónőt, akivel személyes jó kapcsolatot alakítottunk ki. A klubhelység 3 sarkát feldíszítettük: Lengemese, Tökmagok, Rumini díszekkel, olvasott tartalmakkal. Berg Judit előadást tartott a gyermekeknek, akik örömmel hallgatták, hiszen az egész alsó évfolyam addigra már megismerkedett az írónő köteteivel, történeteivel életkori sajátosságaiknak megfelelő szinten. Berg Judit hívta fel figyelmem erre a pályázati lehetőségre, s e nagy megtiszteltetés hozta meg az anyagom beadását.
A helyi könyvtárba tanítványaim egyedül, szülők kíséretében, illetve osztálykeretben (tanórákon) is járnak, illetve a közeli városi könyvtár rendezvényein többször részt vesz iskolánk több tanulója.
Mesemondó, versmondó versenyek szervezésével, közeli eseményeken részvétellel erősítem a mesék, versek, olvasás szeretetét.
A tanórákon szívesen olvasom fel tanítványaim által megírt „regényeket”, minden órát más-más „író” más-más megírt regényfejezetével nyitjuk. Ígéretet kaptam: felnőtt korban kiadott regény, elbeszélés dedikált példányát ajándékba kapom.
