Nagy megtiszteltetésnek vettem,hogy jelölést kaptam a „Mesélő Pedagógus”címre. A több mint harmincéves pedagógusi pályafutásom alatt a szívemhez és a lelkemhez mindig is a mesék és azok a gyerekek felé közvetítése volt a legkedvesebb számomra.”Egyszer volt,hol nem volt a Körösök mentén, „Viharsarkon” innen de Békéscsabán túl…volt egy kis alföldi város:Békés….”Ha már mesékről van szó,engedjék meg ,hogy stílusosan de mesei fordulattal kezdjem a rövid bemutatkozásomat .Békésen születtem, és az ottani vidéki életem a mai napig meghatározó .Gyerekként már ekkor elvarázsoltak a mesék,és nagyon boldog vagyok amikor egy-egy mesemondás alkalmával a gyerekek csillogó tekintetét látom.Kilenc éve egy Budapesti néphagyományőrző óvodában dolgozom ,óvodapedagógusként.
Meghatározó a csoportunk életében a mesék,azok feldolgozása,dramatizálása. Pompás Mesés Nagykövetként-amire nagyon büszke vagyok óvodánk több telephelyén meséltem már gyermekcsoportoknak,”Meseműhelyben „dolgozunk fel interaktívan népmeséket,de lakóhelyemen ,Martonvásáron is könyvtárban,művészeti táborokban „hintettem el a mesemorzsákat” évek óta.Mégegyszer köszönöm a jelölés..”Így volt,igaz volt..” de ez nem mese volt!
