2020 óta mesélek magyar gyerekeknek Párizs mellett, a vincennes-i Café Bilingue-ban. Remélem, hogy a történetek segítségével elősegíthetem az anyanyelv és a magyar kultúra szeretét. A szombati foglalkozásokon kívül rendszeresen tartok mesés-irodalmi programokat az őszi és tavaszi táborokban is, ahol a gyerekek nemcsak hallgatják, hanem gyakran tovább is szövik a gyerekek a történeteket.
A mesék és a gyerekirodalom szeretete nem újdonság számomra. 2014–2015 közt Angliában, a University of Roehamptonon elvégeztem a gyermekirodalom mesterszakot, ami nemcsak szakmai elmélyülést adott, hanem megerősített abban, hogy a mesélésnek világszintű jelentősége van.
A franciaországi multikulturális közegben különösen fontosnak érzem, hogy a magyar gyerekek egyszerre tudjanak kötődni saját kulturális gyökereikhez, és megnyílni más hagyományok felé. Otthon külön könyvespolcot tartok fenn a világ különböző népeinek meséiből – ezeket nemcsak gyűjtöm, hanem be is építem a mesélésbe, hogy híd lehessenek kultúrák és gyerekek között.
A mesélés nálam természetesen kiegészül az írással: több mesém jelent meg online, néhány versem a nívós Szitakötő gyerekfolyóiratba is bekerült. Előfordult már az is, hogy a gyerekek kérésére rögtönöztem mesét egy adott témáról – számomra ez is azt mutatja, hogy a mese nemcsak „előadás”, hanem élő kapcsolat, közös játék, nevelés és lelki útravaló egyszerre.
Hiszek benne, hogy minden történet hozzájárul egy nyitottabb, bátrabb és reménytelibb jövőhöz.
