Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pedagógus….
Tóth Marica vagyok, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános iskola pedagógusa. Már huszonöt éve járom a gyermeki csodák birodalmát. Három királyfi édesanyjaként és sok kis herceg és hercegnő kísérőjeként nap mint nap megtapasztalom, milyen varázslatos erő rejlik a mesékben. A mese számomra nem csupán történet – hanem híd, amely összeköti a szíveket, és ablak, amelyen át bepillanthatunk a lélek legrejtettebb zugába.
Gyerekkorom óta a mesék ölelésében élek, s azóta is hiszem, hogy a mese ott kezdődik, ahol a szavak már nem elégségesek – és ott folytatódik, ahol a képzelet szárnyra kap. Mindennap mesélek a gyerekeknek, mert látom, ahogy a tekintetük felragyog, és a szívük egy kicsit mindig megnyílik a hallgatásban. Megszámlálhatatlan mesefoglalkozást tartottam. Az érzelmek térképén végig haladva megannyi problémát dolgoztunk fel. Mindenre van egy mese, vallotta ezt Boldizsár Ildikó és valóban.
Hogy jobban megértsem a mese gyógyító és fejlesztő erejét, elvégeztem Boldizsár Ildikó Alkotó-fejlesztő meseterapeuta képzését. Ez a tudás új kapukat nyitott bennem – azóta a mesék nemcsak körülöttem, hanem bennem is élnek. Minden nap új történet születik körülöttem, és én hálával mesélem tovább, mert hiszem, hogy a mese nemcsak a gyermekkor kincse, hanem az élet minden szakaszában útjelző fény. A mese bennem él – én pedig benne élek. „Tudta, bármi történik is, új szárnyakat mindig készíthet magának.” Lotilko szárnyai Tunguzi népmese
