Meseszó a Szent-Györgyiben
Mi itt a Szent-Györgyiben (Budapest IX. Kerületi Szent-Györgyi Albert Gimnázium – korábban Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium) a székely mesemondóval, Csermák Szendével valljuk: „A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.”
Ezért csatlakozott már 2006-ban iskolánk könyvtára A népmese napja programhoz. Remek lehetőségnek gondoltuk, hogy közelebb vigyük a diákokhoz, tanárokhoz a meséket, a mesélést, beépítsük az iskolai mindennapokba a meséket. Azóta minden évben, idén 19. alkalommal ünnepeltük az iskolai könyvtár szervezésében, menedzselésében a meséket.
A közel két évtized alatt két programunk honosodott meg. A Nagyok mesélnek kicsiknek című, amelyben a mesélésre jelentkező diákok alsóbb évfolyamos osztályokba visznek szeptember 30-án mesét. Ezzel egyrészt lehetőséget biztosítunk a meséket szeretőknek egy kedves meséjük bemutatására, arra, hogy további meséket fedezzenek fel, ismerjenek meg, válasszanak a kapott szempont (állatmese, zöld mese) alapján vagy éppen „kapott osztály” számára. Lehetőséget kapnak arra, hogy önállóan döntsenek arról, hogyan szeretnének mesélni: egyedül, párban vagy akár csoportosan; arra, hogy kipróbálják magukat, milyen is 25-30 szempárral szemben a mesét közvetíteni, figyelmet megragadni, bevarázsolni a diákokat a mese világába. A „kicsik”, a 1-6./8. évfolyamosok mellett meséltünk már a szomszédos Két bocs óvodában, a testvériskolánk könyvtárában, idén a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola könyvtárában, de volt olyan év, amikor vittünk mesét a tankerület dolgozóinak. Büszkék vagyunk arra, hogy eddig közel 300 diákunk – évente 10-30 közötti számban -, vett részt a mesélésben, sokan már maguk is szülővé váltak, és reményeink szerint már saját gyermekeiknek mesélnek.
A másik állandó programunk a Tanárok mesélnek… című, azaz tanáraink szeptember 30-án tanítási óráikra visznek meséket az osztályaiknak, így minden osztály kap, nemcsak a kisebbek meséket. A tanári kreativitás a mesék terén is határtalan: a Kőtörtő c. japán népmese szinte minden évben előfordul földrajzórákon, de a nyelvórák elmaradhatatlan része az adott nyelv (angol, német, francia, olasz, japán) mesekincsének egy-egy meséje. Van, aki a kedvenc meséjét osztja meg a diákokkal, vagy a tantárgyához választ pl. matematikai feladványt tartalmazó mesét, vagy osztályfőnökként éppen egy nevelési problémára keres „gyógyírt” a mese segítségével. Több alkalommal az iskolarádión keresztül az igazgató úr(ak) meséltek az iskolaközösségnek, de mesehozó vendégként járt nálunk popsztár (Puskás Peti), polgármester, alpolgármester, tankerület igazgató is és bevontunk szülőket, nagyszülőket is a mesélésbe. Büszkék vagyunk mindazon jelenlegi és volt szentgyörgyis, közel száz kollegánkra, akik az elmúlt két évtizedben csatlakoztak a mesélők csapatához.
E két programon keresztül minden diákunk tarisznyájába kerül minden évben[1] legalább egy-két népmese, az itt töltött 4 vagy 8 év alatt[2] számos mesével gyarapodhat mesetáruk.
A két állandó programunk mellett minden évben kerül „valami új” is a palettánkra: egy mesékhez kapcsolódó játék – újabban QR kódok segítségével „modernizálva”, készült mesekapu a meseillusztrációkból, vagy éppen mesemondó flashmobot szerveztünk a budapesti Kálvin térre. Kovács Ilona tánctanárunk szívén viselte a népi kultúra szeretetének, tiszteletének közvetítését a diákjainknak. Ő szervezett mesesarkot az alsó tagozatosainknak, ahol élőszavas meséléssel várta az iskolai órák után megfáradt kisdiákokat. Neki köszönhetjük az első Szentgyörgyis mesekönyvet is, amelybe kisdiákjaink meséi kerültek 2015-ben. A Covid időszakban folytattuk ezt a hagyományt és 2020-ban online született meg a Szentgyörgyis mesekönyv 2.0, amelyben a mesék mellett diákjaink és kollegáink fogalmazták meg, mit is jelent számukra a mesék világa, A népmese napi programja. A 2025. év újdonsága, egy, az iskolán túlmutató – hagyományteremtő céllal szervezett – budapesti meseillusztrációs pályázat volt 4-5.évfolyamos diákoknak Jurkinya Mihályné szervezésében, hogy másokat is a mesék olvasására, hallgatására ösztönözzünk.
Saját magamat „mesemenedzsernek” tekintem, könyvtárostanárként olyan helyzeteket, programokat igyekeztem teremteni, ahol a mesék – az olvasók – a hallgatók: diákok, tanárok összetalálkozhatnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan iskolában dolgozhatok, ahol évtizedek óta ebben partnereim a kollegáim.
