Cseke-Marosi Eszter vagyok, tanító, óvodapedagógus, tánc- és drámapedagógus, gyermekkultúra szakember.
A mesék mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, szüleim sokat meséltek nekünk gyerekkorunkban. Kamaszként nagyon szerettem olvasgatni Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág köteteit, és ebben az időben nagy hatással voltak rám Berecz András mesemondó
alkalmai is.
Szülőként nagyon fontosnak tartom, hogy a mese szerves, természetes része legyen gyermekeim mindennapjainak, akár könyvből olvasva, vagy fejből mesélve. Hiszem, hogy ezzel rengeteget tehetünk azért, hogy gyermekeinkből a világra nyitott, érdeklődő, olvasni szerető felnőtt váljon.
Pedagógusként néptáncot kezdtem tanítani óvodás és kisiskolás korosztálynak, ennek során tapasztaltam meg, hogy a mesék milyen varázslatosan tudják segíteni a csoport és a benne lévő gyerekek lelki és szellemi formálódását, ami remekül kiegészítette a népi játékok és táncok testi fejlesztő hatását. Ahogy ezt megtapasztaltam, egyre tudatosabban kezdtem beépíteni a mesemondást a pedagógiai munkámba is. Mivel hivatásomnak tekintem a néphagyomány továbbadását, mesélésben is a hagyományos, élőszavas mesemondás útját választottam, ebben a formában mesélek elsősorban magyar népmeséket és mondákat.
Jelenleg hat óvodai csoportban mesélek a gyerekeknek heti rendszerességgel komplex foglalkozások keretében, ahol a népmesék, a népi játékok és mondókák, a népdalok, a tánc, valamint a drámapedagógia szerves egységben vezetik végig a gyerekeket az évkör hagyományain.
A rendszeres foglalkozások mellett a Napra-forgó Műhelyben Szabóné Kaszás Villő kolléganőmmel, valamint a Pereputty Együttessel népzenés bábos meseelőadásaink során – alkalmi jelleggel – interaktív módon varázsoljuk bele a gyerekeket a mesék világába, melyeken
keresztül egy kicsit bepillanthatnak eleink életének hétköznapi, vagy akár ünnepi szokásaiba is.
Munkám során azt tapasztaltam, hogy néphagyományunkat a mai gyerekek számára nem lehet száraz magyarázatokkal „tananyagként” közvetíteni, mert olyan távol áll tőlük ez a világ. Ezért született meg a Napra-forgó Esztendő című mesekönyv, melyben – szintén Szabóné Kaszás Villő kolléganőmmel- mesébe öltöztetve mutatjuk meg a gyerekeknek az évkör ünnepeit, jeles napjait és az azokhoz kapcsolódó hegyományokat.
Az élőszavas mesemondásban rejlő pedagógiai lehetőségeket szerettem volna mélyebben megismerni, hogy a gyakorlatban szerzett tapasztalataimat megerősítsem, ezért az ELTE Gyermekkultúra mesterszakon végzett tanulmányaim során ezt választottam kutatási témámnak is. Fábián Éva munkásságát vizsgáltam a dolgozatomban, akit mesteremnek, példaképemnek tartok, és hálás vagyok, hogy évek óta együtt dolgozhatunk az Óbudai Népzenei Iskola előképző foglalkozásain. Megtisztelő, hogy munkámat az OTDK konferencián különdíjjal
jutalmazták. Ez a kutatás további motivációt és nagyobb tudatosságot adott ahhoz, hogy eszköztáramat folyamatosan bővítve, gazdagítva folytassam a mesélést óvoda foglalkozásaimon.
Hiszem és vallom, hogy a mesemondás csodálatos eszköz arra, hogy hidat építsen felnőtt és gyermek, múlt és jelen, ég és föld között.
