„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
(Kodály Zoltán)
Nyugat- Magyarországon kb. 500 évvel ezelőtt telepedett le az a horvát közösség, akiknek leszármazottjai napjainkban is Vas és Győr- Moson – Sopron megye területén élnek. A történelem során folyamatosan változott számuk, az infrastrukturális fejlődéseknek köszönhetően egyre többen költöztek a biztos munkahelyeket adó városokba. Így változott az igény a nemzetiségi nevelés- oktatás megszervezése területén is. Már nemcsak a falvakban, hanem a városokban is megjelentek azok a családok, akik gyermekük számára horvát nemzetiségi nevelést folytató intézményt kerestek, keresnek. Ennek tükrében az Országos Horvát Önkormányzat 2015-ben kezdte el a tárgyalásokat a szombathelyi önkormányzattal a tervezett iskolaközpont megvalósításáról. A hosszú távú elképzelés az óvodától a gimnáziumi érettségi megszerzéséig tart, kollégiumi férőhelyek biztosításával. Így az óvodába érkező kisgyermek teljes biztonságban, folyamatos felügyelet mellett, családias légkörben érkezhet meg a felnőtté válás kapujába. Óriási lehetőség, mert a szülők részére helyben van egy olyan oktatási intézmény ahová beírkhatják gyermekeiket 3 éves korban és egészen 18 éves korukig egy intézményben tanulhatnak. Ez egy ideális helyzetet teremthet egy gyermek életében, és a szülő életében is, és nem csak a kényelmi szempontokat tekintve.
Feladatunknak tartjuk gyermekeinkben elültetni az „ünnepelni tudás” képességének magjait. Nevelőtestületünk e tevékenységek keretének tekinti a népi kultúra átörökítését, a néphagyományok ápolását, a jeles napok megünneplését. A néphagyományőrző szemléletű nevelésben olyan eszmei, erkölcsi és kulturális értékekre bukkantunk, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tudunk, és úgy gondoljuk, hogy ezzel életre szóló útravalót adhatunk gyermekeinknek.
Munkánkban és programunkban fontos szerepet kap a hagyományápolás mellett a környezeti nevelés és az egészségtudatos magatartás kialakítása is. Szem előtt tartjuk az óvodáskorú gyerekek testi és lelki szükségleteinek kielégítését, úgy mint érzelmi nevelés, szocializáció,
anyanyelvi-, értelmi fejlesztés, nevelés és egészséges életmód alakítása. Olvasóvá nevelés fontos már magzati korban mesélni a pocaklakóknak. Miért fontos hogy meséljünk a gyermekeknek?
A gyerekek kezdik elveszíteni a mesék szereteté, a sok vizuális kép, ami őket éri kiűzi belőlük a transzképességet, amikor a mesélővel együtt tudják átélni a történetet, maguk elé képzelni a történet képeit. Minden mese a saját belső rendünkhöz, ad hozzá valamit, ez a legjobb eszköz, hogy belső képeink, hangjaink tiszták maradjanak.
Mindegyik mese a boldogságunk építőköve, és a kilenc európai mesecsoport mindegyike egy-egy élethelyzet probléma megoldásához nyújt segítséget.
1. állatmesék
2. varázsmesék.
3. legendamesék
4. novellamesék
5. ördögmesék
6. csúfolódó mesék
7. tréfás mesék
8. hazugmesék
9. formulamesék
Beszoktatáskor a gyerekeknek láncmeséket mesélünk:
Pl.: Kóró és a kismadár
Olyan gyerekeket szeretnénk nevelni, akik tisztelik egymást, elfogadják, hogy minden ember más.
Ünnepekre építve a közösségteremtő élmények lehetővé teszik a nyelvi kultúra elsajátítását. Öt érzékszerven keresztül közvetítjük a nyelvet, melyet énekeken, verseken, mondókákon, meséken kívül a mindennapi élethelyzetekben is folyamatosan, természetes módon
alkalmazzuk. A korai gyermekkorban történő nyelvelsajátítás során az a döntő szempont, hogy a gyermek a nyelv struktúráját spontán, magyarázat nélkül, utánzással, természetes módon, életkoruknak és körülményeiknek megfelelően, játékos formában sajátítsák el. pl.: (asztali játékok- memória stb.)
Óvodánk egyik jellegzetessége 2 csoporttal működő, viszonylag kis létszámmal, melyben jól alkalmazható az egyéni bánásmód elve, a gyermekek egyéni igényeinek kielégítése.
Munkánkban a komplexitásra törekszünk, így fontos szerep jut a mozgásnak, mesének, mondókáknak, énekeknek, melyek játékos formában állandóan jelen vannak a mindennapokban indirekt módon beépítve. Kihasználjuk a helyi adottságokat, a környezet adta lehetőségeket pl.: környező horvát településsel – testvérkapcsolat az óvodákkal.
Felhasznált szakirodalom az óvodában:
Forrai Kata: Ének-zene az óvodában
Bajzáth Mária: Itt vagyok ragyogok
Bajzáth Mária: Mi a legerősebb a világon
Icinke picinke
Zilahi Józsefné: Mese- vers az óvodában
Horvát könyvek: Kovács Tamásné Pántos Krisztina: Kad sam bila mala
Moje najdraze jacke
Horváth Iván: A Répcemente meséi és mondái
Gimnáziumi éveimbe résztvettem: Miska bácsi leveles ládája pályázatán – horvát népszokások, népmesék
2009. Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel- Nagy Jenőné programja
Diplomáim és szakdolgozatom mint a néphagyományhoz kapcsolódik
2005 Tanító és magyar nyelv és irodalom szakos tanár BDF
A horvát nyelv megmaradása és asszimilációja a horvátzsidányi iskolában
2008 Óvodapedagógus – Sopron NYME Benedek elek Pedagógiai Kar Sopron
A horvát népszokások
2009. Horvát nemzetiségi (horvát) tanító
2022. Mesés népviseletek napja – Aranyszőrű bárány
2024. Kincseskert pályázat.
