1983 óta dolgozom a dunaújvárosi József Attila Könyvtárban, ahol jelenleg is a Gyermekkönyvtár munkatársa vagyok. Eredetileg kereskedőnek tanultam, de már fiatalon éreztem, hogy a könyvek és a gyermekek világa az, ami igazán közel áll hozzám. A könyvtárban találtam meg a hivatásomat – ahogy szoktam mondani: „A munkám a hivatásom.”
Több mint három és fél évtizede dolgozom a könyvtárban, ez idő alatt mindig arra törekedtem, hogy a gyerekek számára a könyvtár ne csupán egy hely legyen, hanem élmény. Folyamatosan képeztem magam, új módszereket tanultam, és igyekeztem minden korosztályt megszólítani – azokat is, akik még csak most ismerkednek a mesék és a könyvek világával. 2013-ban végeztem el a Hagyományok Háza élőszavas mesemondói tanfolyamát, ami új irányt adott a munkámnak.
A mesemondás által közvetlenebb, személyesebb kapcsolatba kerülhetek a gyerekekkel és a felnőttekkel is. Azóta rendszeresen mesélek a könyvtárban, családi napokon, könyvtári foglalkozásokon, a Cimbora Klubban, környező településeken, sőt online is. Mindig az évszakhoz, az alkalomhoz és a hallgatósághoz illő történeteket választok, hogy mindenki megtalálhassa bennük a maga örömét. Fontos része az életemnek a Cimbora Klub, amelynek megalakulásában 2003-ban magam is közreműködtem. A klub az országos Cimbora mozgalom egyik első helyi közössége lett. Az évek során sok gyerek nőtt fel a klubban, ahol a könyvek, a játék, a beszélgetések és a közös élmények formálták őket. Ma már közel 300 kis „levél” őrzi a nevüket a könyvtár falán álló cimborafán. A gyerekek 2017-ben a „tündérkönyvtáros” címet adományozták nekem – ez volt számomra a legnagyobb elismerés, mert az ő szeretetükből és bizalmukból fakadt. Mindig is arra törekedtem, hogy a gyermekkönyvtár barátságos, játékos, élő hely legyen: ahol lehet beszélgetni, bújócskázni, öltözködni, babzsákokon hemperegni – és természetesen olvasni is.
Hálás vagyok azért, hogy a munkámat a város is elismerte: Dunaújváros MJV Közgyűlésétől Pro Cultura Intercisae díjat kaptam, ami megerősített abban, hogy érdemes folytatni ezt az utat. 2024 óta vagyok tagja a Meseszó Egyesületnek, ahol a mesemondás szeretetét, a közösség erejét és a hagyomány továbbadását egyaránt fontosnak tartom. Hiszem, hogy a könyvek és a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem közösséget teremtenek, formálják a gondolkodást és segítenek abban, hogy jobban megértsük egymást.
