Amikor tanítóképző főiskolára jelentkeztem, még nem voltam teljesen tisztában e
szakma feladataival, ismérveivel. Csupán abban voltam biztos, hogy szeretem az iskola
hangulatát, sok tanáromra csodálattal tekintek, széles az érdeklődési köröm, jólesik már
megszerzett tudásomat megosztani valakivel, szívesen foglalkozom kisebb gyerekekkel, s
szeretek beszélni, beszélgetni. Választásom jónak bizonyult, immár 33 éve vagyok a tanári
pályán, s ha ma kellene választanom, ugyanígy tennék. Ma azonban nem ugyanazt várja el a
környezet, az iskola, a diákok, a szülők a tanártól, nem ugyanaz a tanár a jó tanár, mint néhány
évtizeddel ezelőtt.
A pedagógus hivatás legfontosabb kérdése számomra mindig a „Hogyan?” volt.
- Hogyan tudom minden gyerek érdeklődését felkelteni?
- Hogyan tudom észrevétlenül, játékosan átadni a „tudást”?
- Hogyan tudom mindenki számára érthetővé tenni a tananyagot?
- Hogyan tudom minden gyerekből a legtöbbet „kihozni”?
- Hogyan tudom meggyőzni őket arról, hogy a tudás érték?
Hogyan tudom elérni, hogy ne veszítsék el diákjaim azt az ösztönös, eredendő kíváncsiságot,
ami szükséges az egész életen át tartó tanuláshoz, ami a modern kor elvárásaihoz, a ma
emberének kiteljesedéséhez elengedhetetlen. Lehet, hogy amit ma megtanulnak az hamarosan
elévül, mégis ugródeszka lehet céljaik eléréséhez.
- Hogyan legyek „hatékony tanár”?
Ennek egyik legfontosabb eszköze számomra az olvasás megszerettetése lett. Az értő
olvasás kialakítása nélkülözhetetlen alapfeltétele minden további tantárgy, minden további
ismeret sikeres elsajátításának. A közös könyvek, mesék olvasása, feldolgozása közös kalanddá,
közös élménnyé váltak alsós osztályaimban.
Hogyan?
Rendszeresen olvasok nép- és kortárs meséket diákjaimnak hét-, illetve nap indító rövid
foglalkozásként. Többek közt Bajzáth Mária gyűjtései és foglakozástervei, Zalka Csenge Virág
könyvei, a Pompás Napok segédanyagai, színezői, Boldizsár Ildikó művei is mind segítik
mindennapi munkámat.
Tanítványaimnak nem kötelező olvasmányai vannak, nincsen kötelezően elkészítendő
olvasónapló. Nekünk közös könyveink vannak, évente minimum kettő, ami a közös olvasás
élményétől kapcsolódási ponttá, kapoccsá válik. Én is felolvasok nekik, ők is olvassák egyedül
vagy egymásnak csoportosan, változatosan. A feldolgozást is igyekszem a modern módszertani
kultúrának megfelelően az élménypedagógia eszközeivel segíteni. Így készült már lapbook,
rajzos kiskönyv, rejtvények, interaktív feladatok stb.
Közös könyvként mindig kortárs gyerekirodalmi alkotást választok, kiegészítve a klasszikus
iskolai kötelezőket.
Egy-két példa az eddig megismertetett regényekből:
Margit Auer Mágikus állatok iskolájának varázslatos világa nagy siker aratott a gyerekek
körében. Megnéztük a mozifilm és a bábszínházi feldolgozást is. Az első rész közös olvasása
után nagyon sokan végigolvasták az egész sorozatot.
Nyulász Péter: A fürdők réme c. könyve lett az azévi osztálykirándulásunk útikönyve.
Végigjártuk a helyszíneket, megtanultunk mentás limonádét készíteni, s mindenki előbb tudta
kívülről a magyar kutyafajták nevét, mire ahogy a környezetismeret leckében tanulni kellett
volna, s a földrajzi nevek helyesírása is megszelídült.
Ahogy Peter Wohlleben Mit esznek az állatok? c. regénye is hozzásegített minket, hogy szinte
csak ismételnünk kellett egy-egy környezetismeret „új” anyagrészt a tanórákon, hisz szinte
észrevétlenül mindenki megtanult, tudott már minden információt a könyv olvasása után.
Berg Judit: A holló gyűrűje c. alkotása csodálatos kiegészítése volt a történelmi
olvasmányoknak, s örök emlék lett a könyv helyszínén, a Mátyás templomban átélt interaktív
foglalkozás is.
Izgalmas kaland volt Berg Judit és Kertész Erzsi: Négy madár titka c. regénye is, mint ahogy
Kertész Erzsi legújabb, Csízió c. műve is, amit többen megvásároltak a Nemzetközi
Könyvfesztiválon.
Rendszeresen részt veszünk könyvfesztiválok gyerekprogramjain, ahol megérezhetik,
megtapasztalhatják a gyerekek, hogy az olvasás sokak, akár a felnőttek számára is egy jó hobbi
lehet. Két éve olvastunk a Vörösmarty téri nagy közös olvasó flashmobon, ami nagy feltűnést
keltve a híradóba is bekerült.
Bajzáth Mária tavalyi, Kertész Erzsi és Majoros Nóra idei könyvbemutatójának (Móra Kiadó)
nézőiként sokan beleszerettek az újonnan megjelent könyvekbe, amit szünetekben élvezettel
olvasnak. Az osztály példányából pedig tőlünk, osztálytanítóktól hallhatnak fejezeteket pihenő
időben.
Harcos Bálint is ellátogatott hozzánk író-olvasó találkozóra. A Felhőcukrászda, A
boszorkánycica és A halandzsarablók történeteinek meghallgatása felejthetetlen élménnyé vált
akkori diákjaim számára.
Busáné Jordán Judit oktatási segédanyagként készült okosító könyveiből is olvastunk
jónéhányat. A gyerekek levélben fogalmazták meg érzéseiket, amit elküldtünk a könyvek
alkotójának, majd vele is személyesen találkozhattak a gyerekek.
Mese- és prózamondó versenyek, kerületi irodalmi versenyek állandó résztvevői vagyunk.
Tanítóként minden tantárgyba igyekszek belecsempészni, beletervezni irodalmi szövegeket,
meséket, verseket. Gyakran ezek a rajzórák kiindulópontjai, motivációs eszközei. Etikaórán
érzelmi intelligenciafejlesztő mesékkel, mesepszichológiai módszerekkel dolgozom (Kádár
Annamária: Lilla és Tündérbogyó), de nagyon kedvelték Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola
c. sorozatát is. Nyelvtanóráink tananyagait Bosnyák Viktória művei teszik befogadhatóbbá,
kedvesebbé. Rajzórákon rendszeresen készítünk mesefeldolgozást papírszínház formájában. A
papírszínház műfaja nagyon népszerű lett iskolánkban, több kollégával is megismertettem.
Rendszeres szereplője leendő elsős, ovis foglakozásainknak is. Az olvasás hete alkalmával
pedig már rendszeresen olvasnak ebből nagyobbak kisebbeknek könyvtárunkban. Betűtanítás
idején egy-egy rövid kortárs vers, mondóka megtanulása után, ezekben keressük az új betűket.
Szoros kapcsolatot ápolok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Könyvtárával. Minden
osztályom részt vesz itt rendhagyó olvasásórán, s később remélhetően sokszor visszatér ide.
Ünnepeinket is gazdagítja az olvasás, az irodalom. Többek közt adventi népmesekalendárium
vagy Czirják Erika Adventi meséi segítik tanítványaimat a közös ünnepvárásban. Az
osztálykarácsonyra és a tanév végére kapott ajándék minden alkalommal egy-egy közös
olvasmánnyá váló könyv. Elsőként a Pagony Kiadónál fellelt nagybetűs szintű könyvet, Szalai
Borbála: A nagyok is voltak kicsiket.
A pandémia időszaka nagyon megnehezítette az oktatást is. Ebben az időszakban kiemelt
figyelmet próbáltam szentelni az érzelmi kapcsolódások megtartásának. „Esti mesét” (egy
kisebb regény is belefért) olvastam fel a gyerekeknek, amit hangfájlban küldtem el nekik. A
szülők visszajelzése alapján nagyon fontos részei voltak ezek az apró ötletek a gyerekek
mentális jóllétének elősegítéséhez.
Online és offline is folyamatosan figyelemmel kísérem az új módszertani kutatásokat,
eredményeket, ötleteket, pl. résztvevője voltam a Móra Kiadó Tedd élménnyé az olvasást
workshopjának.
Nagy meglepetésként ért ez a megtisztelő jelölés, ami nagy örömmel tölt el és megerősít abban,
hogy hozzá tudom segíteni diákjaimat, hogy mindennapi élménnyé, hasznos szokássá, hobbivá
váljon számukra az olvasás. Szeressék, keressék, ismerjék kortárs alkotóinkat, s ki tudják
választani a számukra érdekes, izgalmas olvasmányokat.
