1988-ban végeztem a jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Még ebben az évben sikerült elhelyezkednem a településen, ahol élek, tanítóként. Kisebb megszakításokkal (gyermekeim születése) a mai napig ebben az intézményben végzem oktató-nevelő munkámat. Fontos számomra az élményszerű oktatás. Úgy gondolom szint viszek be vele a mindennapok szürkeségébe, s a gyerekek számára is nagyobb élményt nyújt a tanítás, nagyobb örömmel tanulnak, ami nagyon fontos számomra. Az alsó tagozaton olvasott mesék, történelmi olvasmányok dramatizálása, szerepjátékok, óra keretén belül kis előadások nagy élményt, örömöt jelentenek a gyerekeknek. Ezeket a tevékenységeket nagyon szívesen, nagy örömmel végzik. A kötelező olvasmányokat szintén óra keretén belül, együtt dolgozzuk fel, ők olvassák hangosan, s beszéljük meg együtt a cselekményt. Úgy gondolom, olvasóvá, kifejező olvasóvá neveli őket. Korábbi évek nagy lehetősége volt még több mesével megismerkedniük a gyerekeknek, a Mesevetélkedő, ahol nagyon sokrétű, izgalmas feladatokon keresztül dolgozták fel a gyerekek az olvasott szöveget. Több osztályommal indultunk már a versenyen, néhány éve, megyei 2. helyezést értünk el.
Nagyon megtisztelő számomra, hogy az egyik kedves szülő jelölt a díjra! A legnagyobb elismerés részemre!
