“Kettő kacsa, huszonöt tik, négy disznó” – sorolja egy alsós kisfiú, milyen állatok vannak a házuknál. Ő is besegít szüleinek az etetésbe, takarításba. Az állatokat – mint afféle gyerekek – mind nagyon szeretik, van is köztük, aki állatorvosnak készül. Más cukrász vagy asztalos lenne.
De legjobban az egyik kislány, Mirella lep meg minket, aki elszántan közli, hogy ő sapkakészítő lesz.
Mi ugyan nem ismerünk kimondottan ilyen foglalkozást, de hátha épp ezért lenne hiánypótló a dolog. “Olyan jók a sapkák, mikor melegek télen” – teszi hozzá magyarázólag.
Mikor pedig arról érdeklődünk, hogy kinek mi a kedvenc tantárgya, kórusban hangzik: tesíííí. Csak egy-két fiútól hallani egy bátortalan “matek”-ot. Az egyik kislány asztalán apró műanyag figura, hosszú köpenyben. “Ő Szupergörl! Egy szuperhős!” – mondja a gyerek, és látszik, a világért meg nem válna kis, fröccsöntött segítőtársától.
Amint belépünk a Pápateszéri Általános Iskolába, rögtön feltűnik, hogy kicsit hűvös van. Mint megtudjuk, a folyosókon nincsenek fűtőtestek, hiszen egy nagyon régi épületről van szó, ahol sok mindent sikerült ugyan korszerűsíteni, a fűtésrendszerre még nem került sor.
Valamikor, az 1800-as években egy egy tantermes iskolaépület állt itt, tanítói lakással. A Bakonyalján lévő “falusi kisiskola”, ahogy itt nevezik, ma már négy település százhét gyermekét oktatja. Itt is gond, ami sok helyen az országban: nem minden évben van annyi kisdiák, ahánnyal el lehetne indítani az első osztályt.
Így aztán idén az elsősök és a negyedikesek összevonva tanulnak: ez a két évfolyam csak együtt ad ki egy osztályt.
De sebaj, “így egyénileg lehet foglalkozni a gyerekekkel” – mondja Léhner Ilona, az iskola igazgatója. A fontos órákat – mint a magyar vagy a matematika – bontva tartják, amihez a pedagógusok esetenként a szabadidejüket is felajánlják.
Ilona telefonszámát mindenki ismeri a faluban, és bizony hívják is gyakran. Ám ő nem bánja: “Könnyebb a gyereket egy irányban igazgatni, ha folyamatosan tartjuk a szülőkkel a kapcsolatot” – mondja. “Ha valaki netán lemarad a tanulásban, azt korrepetálással, egyéni fejlesztő foglalkozásokkal segítjük, a tehetségekre pedig kiemelten figyelünk. Rendszeresen járunk uszodába, színházba, sokat kirándulunk, öko-iskolaként erdei iskolát szervezünk.”
Sok hátrányos helyzetű családból származó kisgyerek is tanul itt, akiket igyekeznek számtalan módon segíteni. “Előfordul, hogy nincs a gyerekeknek saját szobájuk, vagy épp sokan laknak egy szoba-konyhában – mondja az igazgató. – Olyan is akad, ahol nincs otthon modern fürdőszoba, így nálunk már az óvodában nagyon figyelnek arra, hogy a gyerekek megtanulják például a helyes mosdóhasználatot. A kézmosást szappannal, törülközővel. Hogy le kell húzni, be kell csukni…”
A nem egészen ideális adottságok ellenére pályázatoknak és összefogásnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben sokféle fejlesztés történt az intézményben. Van például nyelvi labor, informatikai szaktanterem, tornaterem és könyvtár. A vécéblokkokra viszont ráférne egy alapos felújítás: “Ez még a múlt század nyolcvanas éveiben épült” – mondja Léhner Ilona. “Két blokk áll a rendelkezésünkre, tanári vécé nélkül, egy-egy kézmosó lehetőséggel, ami olykor kevésnek bizonyul.” – Ez hát a következő közös cél. A siker érdekében az egyik pedagógus még költeménybe is foglalta a problémát:
Fohász a vizesblokkért
Négyszáz éve oktatnak már Teszéren / Én a régi mosdókra nem emlékszem
De azt tudom, mostaniból nem sok van / Éppúgy, mint a piszoárból, és ez baj
Hogyha volna új mosdónk, az jó lenne / Gyerekeink használhatnák kedvükre
Nem kéne a tanóráról kijárni / És a WC-ajtóban sorban állni
Nyolcan-tízen használhatnák egyszerre / Megjönne a tanulóink jókedve
Talán még a tanulást is díjaznák / Hisz a mosdók a görcsöket megoldják
Külön lenne tanároknak, diáknak / Megmutatnánk akkor mi a világnak:
Mire képes a teszéri iskola / Így lemúlna róla már a kiskora
Ezért kérjük, szavazzatok szép számmal / Nem jó csak a földön állni két lábbal
Sokkal jobb a kicsempézett mosdóban / Mint reszketni frissen esett mély hóban
Ha lesz mosdónk, előre is köszönjük / Fogadjuk, hogy sokáig megbecsüljük
Tisztán tartjuk, vigyázunk a kövére / A tanárok-diákok örömére
Szavazz, hová menjen idén a felújító brigád!
A Domestos gyártója, az Unilever jóvoltából 2016-ban második alkalommal valósulhatott meg az Iskolamosdó Felújítási Program, csodálatos eredményekkel. A pénzgyűjtő akció értelmében minden Magyarországon, kiskereskedelmi forgalomban értékesített Domestos termék után 5 forint adomány jutott általános iskolák mellékhelyiségeinek felújítására. Az akció során összesen 13 637 635 forint gyűlt össze, amelyből három mosdó is újjászülethetett. Az NLCafé weboldal kiadója, a Central Médiacsoport szintén vállalta egy iskola megszépítését. 2017-ben újabb akció indul, hiszen rengeteg még az elhanyagolt suli! Szavazz, idén melyik kis közösség érdemelné meg az adományt!
A cikk a Domestos iskolai mosdófelújítási programjának részeként készült.
