A régi mondás szerint a barátainkat megválaszthatjuk, de a családunkat nem. Ugyan! 2019-ben már a családunk is lehet választott. A Kaliforniai Egyetem tanulmánya szerint a közeli barátok genetikailag olyan közel állnak egymáshoz, mint a negyedik unokatestvérek, de az igazi barátok ennél lényegesen közelebb érzik magukat lelkileg.
„Három anyám van, két apám”
„A három anyám közül az egyik néha a nővérem lesz, és totál idegesít, a másik a húgom, akit imádok babusgatni. Az apáim néha teljesen úgy viselkednek, mint a csecsemők, néha pedig komolyan elgondolkozom, hány évesek, mert olyan, mintha a 19. századból csöppentek volna ide, és nem engedik, hogy egyik vagy másik ruhát felvegyem egy randira” – meséli nevetve Hanna, aki természetesen nem a vér szerinti családjáról mesél, hanem a barátairól, akikkel ezer éve ismerik egymást. „Egészen pontosan két barátnőmmel az óvodában találkoztunk, utána ugyanabba az általános suliba jártunk, majd ugyanabba a nyolcosztályos gimibe vettek fel bennünket 11 évesen, itt csatlakoztak be a többiek. Persze folyamatosan változott a kamaszkorunk alatt, hogy éppen kivel vagyunk a legjobb viszonyban, de mi tényleg mindent együtt éltünk meg, együtt csináltunk az első kölyökkori táborozástól kezdve az első tinibulikon át az első diákmunkáig. Imádtunk együtt lógni, és felnőttként is képesek voltunk megőrizni ezt a közösséget. Nem tudom, mi lesz, ha már mindenkinek lesz családja, gyereke, kicsit félek is ettől. De ők annyira az életem része, annyira ők a családom, hogy egy »igazi« család ezt a köteléket csak erősítheti, nem igaz?”
„Már egészen kicsi koromban megteremtettem a saját családomat”
„Ahogy mindenkinek, nekem is van biológiai családom – csak nagyon kicsi. Mindig is szerettem volna egy, két, három, négy… testvért, de otthon nem hallották meg a kérésemet. Félreértés ne essék, mindenem megvolt, és ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, de nekem ennél több kellett, és mivel úgy neveltek, hogy az ember el tudja érni, amit igazán szeretne, így már egészen kicsi koromban megteremtettem a saját családomat” – mondja a 34 éves Kata, aki a legjobb barátnőjével szintén az óvodában találkozott. „Anya szerint első pillanattól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Én erre nem emlékszem, de arra sem, milyen volt nélküle. Mintha mindig is az életem része, a családom tagja lett volna. Annával egy suliba, de nem egy osztályba kerültünk, de folyamatosan együtt lógtunk minden szünetben, a suli után, hétvégén, amikor csak lehetett. Ott ültünk együtt a családi ebédeken, esküvőknél, temetéseken. Neki három testvére is van, ők is nagyon közel állnak hozzám, néha én békítettem ki Annát valamelyikükkel, akivel épp rosszban van. Érdekes, hogy mióta családunk van, még szorosabbá vált köztünk a kötelék. Nem az együtt töltött idő miatt, hanem még több szeretet, megértés, elfogadás van bennünk a másik iránt.”
„Kevesebb lenne az életem nélküle, és olyan nekem, mint a nővérem, a húgom, az anyám és az apám egyszerre”
„A legjobb barátnőmmel a gimiben találkoztam. Ő már oda járt, amikor tizedikben csatlakoztam az osztályhoz. Felköltöztünk Budapestre, utáltam az egészet, nem hittem benne, hogy itt nekem egy percig is jó lesz” – meséli a bankszakmában dolgozó Erika. „Nem akartam senkivel barátkozni, éppen gyászoltam az előző életemet. Nem is értettem, mit akar tőlem az egyetlen szőke lány az osztályban, akinek, úgy tűnt, mindenki a kegyeit keresi. Szép volt, nagyon okos és bosszantóan kedves – nem megjátszásból, hanem tényleg, és állandóan mosolygott. Én pedig ott ültem barna hajjal, fekete kapucnis pulcsiban, és utáltam a világot. Akkor még nem tudtam, hogy valójában ő is egy fekete pulcsis lány, akinek éppen elege van az életéből, a családjából és a világból. Heteken keresztül próbálkozott az értésemre adni csupa kedvességgel, hogy szüksége van valakire, aki megértheti. Végül valamilyen lehetetlen sulibuliban rátaláltam az egyik mosdóban, ahol már vagy fél órája sírt. Beszélgetni kezdtük, és szerintem azóta folyamatosan beszélgetünk. Ennek 15 éve. Kevesebb lenne az életem nélküle, és olyan nekem, mint a nővérem, a húgom, az anyám és az apám egyszerre, de közben mégis teljesen más. Ő a családom.”
Azok a gyerekkori barátságok, amelyek felnőttkorban is erősítenek, hozzánk adnak, előrevisznek, igazi kincset jelentenek. Barátságok, amelyek inspirálnak, és biztonságot adnak, amelyek segítségével semmi sem lehetetlen. Életünk olyan támpillérei, akik nélkül nem lennénk azok, akik most vagyunk.
„Akkor formálódtunk családdá, amikor megszületett a közös gyermekünk” – Mozaikcsaládok élete
Bár sokan úgy gondolják, hogy a szűk családot a szülők és a testvérek alkotják, de biztos sokan erősítik azt a tábort, akik szerint a gyerekkori barátok is a család részét képezik. És ne feledkezzünk meg a megannyi mozaikcsaládról sem, amelyek mögött egy-egy külön, érdekes történet húzódik.
Egy kis statisztika
Mozaikcsaládnak nevezzük azt a családot, amikor legalább az egyik felnőttnek van az előző házasságából gyermeke. Megjelenik a mozaikanya és a mozaikapa szerepköre, illetve lehetnek féltestvérek. Magyarországon az ezredfordulót megelőző években átlagosan 40-45 ezer házasságkötés történt, és valamivel több mint feleannyi válás. A kötések száma minden évben csökken, a válásoké emelkedik. Becslések szerint ma a háztartásoknak legalább a harmada mozaikjellegű, és több száz ezer kiskorú gyermek él mozaikcsaládban.
Görög Zita is mozaikcsaládban él, amiről mindig szívesen mesél. A 39 éves modell-műsorvezetőnek első házasságából két gyermeke született, Lotti és Milán. Harmadik gyermekének, Timonnak 2018. szeptember végén adott életet. Párjával, Zsoltival csupán egy éve voltak együtt, amikor kiderült, hogy jön a baba, de egy percig sem kételkedtek abban, hogy jó szülők lesznek. Timon érkezése előtt ezt írta közösségi oldalán a modell:
„Még nincs vihar a lelkében senkinek, de nem gondolom, hogy a kistesó érkezése minden pillanatban csupa móka lesz. Már régóta befelé figyelek. Most még inkább. Befelé, amerre szívek dobbannak. Ahol a kérdések kézen fogják a válaszokat. Bár néha elcsigáz a fáradtság és a rengeteg változás, az öröm és az érzelmi biztonság olyan kapun engedett át, amely nem firtatja a múltat, nem hibáztat, és nem fél az ismeretlentől. Lassan mozaikcsalád leszünk. Egy új fejezet indul!”
A már öttagúra bővült család élete nem játék és mese, de Görög Zita boldogabb, mint valaha.
„Ha elmegyünk egy étterembe tágabb családi körben, akkor is mi vagyunk a leghangosabbak. Egyszerre beszélnek, egyszerre rendelnek, és mindenki a maga hangerején mesél a másiknak. Általában igyekszem rendet tartani, de egy idő után feladom, és csak nevetek” – nyilatkozta korábban a büszke anyuka, Görög Zita.
Ha van hasonló történeted, és a gyerekkori barátod a családod része, oszd meg velünk!
Szponzorált tartalom
