Megosztotta velünk Zsuzsi (aki többéves kihagyás után újra pasizik) és Viki (aki összejött egy nála jóval fiatalabb fiúval) történetét, és ígért még egyet, Heniét, aki szingliből anyává avanzsált.
Szóval, Heni. Őt a munkám révén ismerem, egy rendezvényszervező cégnél dolgozik. Már kezdeti levelezgetésünkből kiderült, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk, és amikor időnként, a közös projektek alkalmával találkoztunk, mindig halálra röhögtük magunkat. Henci szingli volt, akárcsak én, túl néhány komoly és annál több komolytalan kapcsolaton. Mostanában én elszórakoztattam Péterrel kapcsolatos sztorijaimmal, ő pedig szállította nekem a városi éjszaka eseményeit. Azt hittem, élvezi a pezsgést, és egyelőre nem kíván változtatni szingli-státuszán. Én bohó, tudhattam volna, hogy ez a szöveg egy nő szájából sem hangzik hihetően. Erre, mint derült égből villámcsapás, a múlt héten küldött egy e-mailt, amelyben csak ennyi állt: anya leszek, és ezernyi felkiáltójel. A szívemhez kaptam, és remegő kezekkel tárcsáztam egy ismerősöm számát, mert pletykaéhes nőként természetesen túl egyszerű lett volna, ha egyenesen az érintettnél érdeklődöm.
Hát, nem tudod? kezdett bele Katus, aki persze mindent tudott. (Én csak azt, kit kell felhívnom.) Heni összejött az egyik ügyfelével! Ezek után joggal tehetnék fel a honlapjukra, hogy nemcsak rendezvények, hanem konkrét kapcsolatok szervezését is vállalják. Micsoda munkaerő! Úgy fél éve találtak egymásra a pasassal, és te, én még ilyen sodró érzelmeket nem láttam. Állítólag egy percre sem tudnak elszakadni egymástól és az ágytól. Meg is lett az eredménye. Eszeveszetten felpörögtek körülöttük az események: februárban, Heni szülinapján megtartják az esküvőt is. Petra, ez szerinted nem felelőtlenség? fejezte be a szóáradatát Katus, mire én gyorsan elbúcsúztam, hogy csendes magányomban ízlelgethessem a választ. Felelőtlenség? Gyermeket várni a szerelmedtől? Vagy gyermeket várni valakitől, akit alig ismersz? Fél év mire elég az? Ez esetben úgy tűnik, mindenre merthogy végül elszégyelltem magam, és felhívtam Henit is, gratuláltam, és megbeszéltük, hogy összefutunk a héten. Már ahogy felvette a telefont, éreztem a hangján a biztos választ. Felelőtlenség? Nem. Bébi? Igen! és ezernyi felkiáltójel.
Szingli-posta
Köszönöm, hogy megosztottátok velem Zsuzsi történetét, az az igazság, hogy nagyon irigylem őt. Engem négy éve hagyott el a barátom, akivel előzőleg öt évig voltunk együtt. Én azóta sem tudtam előbújni a csigaházamból. Engem is sokáig szekáltak a barátnőim, kérték, hogy menjek el velük bulizni, hogy próbáljak ismerkedni a munkahelyemen (egy biztosítótársaságnál dolgozom), de a válaszom szinte mindenre nem volt, és a legtöbb esetben ma is az. Szívesen elmegyek velük moziba, koncertre, külföldre, de tény, hogy az ismerkedésre még nem sikerült rávennem magam. A munkahelyemen a pasik többsége vagy nős, vagy olyan bombázókra utazik, amilyen én nem vagyok azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy idegenekkel számot cseréjek, vagy megszólítsak egy fiút a metrón. A témát mi is ezerszer átbeszéltük már, de nem jutottunk előre. Tudom, hogy nekem kéne belülről megváltoznom, és pozitív, ismerkedésre felhívó jeleket küldeni a külvilág felé. De sajnos, sokkal egyszerűbb egyedül hazamenni, és nézni a tévét.
K. L.
Akárcsak Viki, legutóbb én is egy nálam több évvel fiatalabb fiúval estem szerelembe. Szerelem volt legalábbis az ő részéről. Nálam, azt hiszem, csak a ha-nincs-jobb kategóriát ütötte meg, de egy csalódás után ez is elég volt ahhoz, hogy belemenjek a kapcsolatba. Vágytam a szeretetre, az ölelésre, arra az érzésre, hogy én vagyok a legjobb nő a világon és ezt megkaptam tőle. Utoljára a kihasznált szerető szerepkörét tölthettem be egy férfi mellett, úgyhogy abszolút természetesnek tartom, hogy ennek az ellenkezőjére, egy kis vigaszra vágytam. Kihasználtam volna? Nem hiszem. De nem is tudtam sokáig csinálni: néhány hónap múlva szakítottunk. Neki ez nagyon fájt: szomorú volt, aztán dühös. Remélem, nem tettem nőgyűlölővé, ha lecsillapodik, szívesen tartanám vele a barátságot ezt az eddigi fiúkkal sikerült megoldanom. Sokat köszönhetek neki, hiszen kirángatott a letargiából. Biztos, hogy ezt egyszer visszakapja ő is.
detti@…
Szingli lányok, írjatok! h.szigeti@sanomabp.hu
