ajándék a kedvesnek

Hogyan legyünk feledhetetlenül romantikusak?
Megkérdeztük ismerőseinket, mi volt a legszebb ajándék, amit valaha a szerelmüktől kaptak. Az, ami először eszükbe jut a sok közül. Ami örökre megmarad az emlékezetükben.
Nos, a válaszok alapján elég gyorsan megállapíthattuk: nem árt, ha az embernek sok a pénze. A legemlékezetesebb ajándékok általában utazások, hosszú hétvégék, ékszerek, bundák… ritkábban autók, festmények, házimozirendszer…
Mielőtt azonban minden (hozzánk hasonló) bérből és fizetésből élő kardjába dőlne, hadd nyugtassunk meg mindenkit: más megoldások is felmerültek. A harmincéves Tóth Anikónak például egy reggeli volt a legfelejthetetlenebb ajándék, amit valaha kapott:

Az akkori kedvesem a születésnapomon azzal állt elő, hogy elvisz valahova reggelizni. Már ezen is meglepődtem, gondoltam, bekapunk valamit egy gyorsétteremben… De nem, a Liszt Ferenc térre mentük, valamelyik színvonalas kávézóba. Megpakolták az asztalunkat különböző finomságokkal, amit értékeltem is, de nem tudtam teljesen elengedni magam, ugyanis már késésben voltam a munkából. Marketingasszisztensként fontos, hogy pontos legyek, főleg olyan főnök mellett, mint az enyém. Amikor ezt megemlítettem a páromnak, ő csak mosolygott, és azt mondta, már mindent elintézett. Megbeszélte a főnökömmel, hogy a mai napom szabad. Együtt lehetünk, végig… Sosem felejtem el ezt az élményt.

Juditot is az hatotta meg, hogy férje sok munkát fektetett Valentin napi ajándékába. A negyvenes éveinek közepén járó asszony elmondása szerint Balázs huszonévesen még nem volt ennyire romantikus.

Azt mondta, ezúttal meglep, de egészen! Bekötötte a szemem, hogy ne lássam, hová megyünk. Besegített az autóba, ahol a kedvenc lemezem ment, sőt, az úton időközönként megetetett különböző ízű pralinékkal, hogy „ne unatkozzam”. Egy idő után már tényleg nem tudtam, hol vagyok. Amikor végre leparkoltunk, még mindig nem vehettem le a szememről a kötést. Valamilyen macskaköves úton haladtam, ahol igen hűvösen fújt a szél, majd át valami pallón… egy sétahajóra vitt, amellyel elmentünk Visegrádra. Ott kéz a kézben sétáltunk a várban, és úgy nevetgéltünk, mint a kamaszok. Még egy szál virágot is „lopott” nekem a Herkules-kút mellől.