Nyaralás pénz nélkül?

A debreceni Papp Eszter szinte az egész világot beutazta a családjával, pedig még csak huszonöt éves. – Nem mintha többet kerestek volna a szüleim, mint mondjuk a gimnáziumi osztálytársaim szülei – siet leszögezni. – Az én szüleim arra gyűjtöttek, hogy bejárhassák a világot velem és a húgommal.

Eszter azt sem tudja, melyik utazást mesélje előbb. Azt mondja, nincs baja azzal, ha valaki szervezett társasutazáson kíván inkább részt venni, de szerinte sokkal izgalmasabb, ha magunk találunk ki mindent! Gyakran jóval olcsóbb is így, de számos nagy kalandról is lemaradnánk.

– Például, amikor Dél-Afrikában szállást kerestünk, és a kocsiablakon kihajolva segítséget kértünk egy helybeli családtól. Erre meghívtak magukhoz, ott alhattunk náluk, és bepillantást nyerhettünk az életükbe. Vagy az indiai napok! Úgy tűnt, kétféle vagonban lehet vasúton utazni: soft seat (párnás) vagy hard seat (fapados) közül választhattunk. De felfedeztük, hogy van még egy kocsi: a jungle train (dzsungelvasút). Nos, itt egyetlen turista sem utazott, csak az élő baromfit magukkal cipelő, maghéjakat köpködő, vegyes nyelveken kiabálva hadaró helyiek. Na, ettől a látványtól a szüleim is megilletődtek. Én viszont azt mondtam: csakis itt utazom, akár egyedül is! Kénytelenek voltak velem tartani. Végül nagyon nagy élmény volt! Sok jó ember kis helyen, hangos kacagások, egy-egy ima… nagyon jól szórakoztunk!





A felnőtt Eszter és a húga már nem a szülőkkel nyaral. De a lábukba már beköltözött a mehetnék, a papa úti praktikái pedig a fejükben vannak. Ők sem bírnak egy helyben ülni. Eszter melegen ajánlja az Interrail jegyet, amellyel egy bizonyos összegért annyit lehet vonatozni egy-egy zónában, amennyit csak akarunk. Ők rendszerint youth hotelekben (ifjúsági szállásokon) szállnak meg, amolyan minimál-hotelekben. Angliában nagyon elterjedtek ezek a backpackers (hátizsákos) szállások.

– Leleményesnek kell lenni! – mondja Eszter, aki a sok utazás közben azért elvégezte az angol szakot, és hamarosan végez a jogi egyetemen is. – Mi nem szégyelltünk néha egy jeggyel ketten bemenni egy múzeumba… A húgom nagyon ügyesen stoppol, valahogy mindig sikerrel jár. Győrből Stuttgartba 7500 forintból jutott el! A Németországban Mitfahrergelegenheitnak, Magyarországon kengurunak nevezett szolgáltatást vette igénybe: ha regisztráltatod magad a központban, és elmondod, hová igyekszel, összehoznak valakivel, aki egyébként is abba a városba megy. Megosztjátok az útiköltséget, és mindenki jól jár. Hogy milyen praktika van még a tarsolyomban? Fontos, hogy az utazás alatt minél több emberrel beszélgessünk. A többi turista információi frissebbek, mint az útikönyv. Elmondják, mit érdemes megnézni a környéken, hol találunk olcsó boltot, melyik múzeum van nyitva. Az el nem használt közlekedési bérletek, belépőjegyek is gazdát cserélhetnek. Nem mellékesen rengeteg barátot lehet így szerezni. Aminek az is a folyománya, hogy végül bárhová mész a világban, mindig lesz valaki, akinél megalhatsz.