Az asztrológiában úgy tartják, hogy a vizes és a tüzes jegyű emberek találkozása nem ideális, mert a vizes jegyű ember könnyen, szinte pillanatok alatt kioltja a tüzes jegyű ember lelkesedését. Ez a mi találkozásunknál azonnal megtörtént. Koncz Zsuzsa a Halak jegyének szülötte, én a tüzes Kosban láttam meg a napvilágot, a lelkesedésem pedig akkor lohadt le, amikor kiderült, hogy rosszul jegyeztem fel Zsuzsa születésének évét, és a kiszámított, elemzett horoszkóp nem jó. Ez ugyan lelombozott, de sok hasonlóság van közöttünk, gyorsan visszanyertem lelkesedésemet és érdeklődésemet.
– Hát igen, ez nagy baki, mert a horoszkópábrán, amivel idejöttél, éppen egy évnyi tévedés van – mondja Koncz Zsuzsa nevetve. – Tudod, vizuális típus vagyok, rögtön láttam, hogy itt semmi nem stimmel, egyedül a „halakság”, de nem akartam mindjárt az elején kedvedet szegni. Ilyen előfordulhat az emberrel, de legalább jót nevettünk mind a ketten.
– Mióta érdekel az asztrológia?
– Inkább úgy mondanám, hogy általános érdeklődés van bennem – talán fellengzősen hangzik – az univerzum, a sorsszerűség iránt. Én hiszek abban, hogy létezik valamiféle rendezőelv, amelytől a világ működik, és amely az ember sorsára is hat. Úgy gondolom, hogy már az ősember is kapaszkodókat, támpontokat keresett ahhoz, hogy ezt a halandó életutat végigjárja, ami számára kijelöltetett. Ami az asztrológiát illeti, banális módon kerültem a közelébe. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor az első számítógépemet megvettem, kapcsolatba kerültem egy nagyon kedves fiúval, aki nemcsak számítógépes szakember, hanem művész és asztrológus is volt. Abból a soha vissza nem térő alkalomból, hogy komputerem lett, kaptam tőle egy asztrológiai programot. Ráadásként ajándékba. Azt mondta: „megnézem a horoszkópodat, ha van kedved, foglalkozz vele nyugodtan, neked lehet”. Erre én: „miért, nem lehet mindenkinek?” Erre ő: „de, hogyne, csak nem biztos, hogy érdemes”. És valahogy úgy van ez, hogy ha biztatnak, és még érdekel is a dolog, szívesen próbálkozom. Miért is ne? Kaptam tőle könyveket is, elsőként Baktay Ervin Csillagfejtés könyvét, amely az asztrológia bibliájának számít. Olvasgattam, néha ma is olvasgatom ezeket a könyveket, és vele azóta is asztrologizálunk, amikor szűkre szabott időnk engedi. Így aztán nem is jutottam túlságosan messzire.
– De azért érdeke?
– Persze, hiszen izgalmas dolgok ezek. Néha, mint egy krimi. Nyomozás a tettes után. Történetek, események, akár általánosan a világban, akár a személyes életedben, amelyeket nem teljesen értesz. Amelyek az ismereteid alapján nem feltétlenül logikusak. És akkor meglátsz valamit egy ilyen ábrán, ami akár a megfejtés is lehet. Kulcs, amely nyit egy zárat. Remek játék. Olyasmi, mint a keresztrejtvény, de nem kizárólag tárgyi tudás kell hozzá, hanem sok empátia, beleérző képesség, a tárgy iránti érzékenység.
– Jósnőnél, kártyavetőnél jártál már?
– Na, most mondd meg, melyik nő nem volt életében legalább egyszer ilyen helyen? Barátnőim unszolására egyszer én is elmentem, nem volt katartikus élmény. Alapvetően racionális, gondolkodó alkat vagyok. Így élek, így szemlélem a világot, de közben szórakoztatnak, kikapcsolnak ezek a dolgok. Viszont nem várom tőlük, hogy megoldják az életemet. Azt nekem kell végigcsinálnom, megoldanom a problémákat, amelyekkel találkozom útközben. Aki azt hiszi, hogy majd egy jósnő vagy akár az asztrológia megoldja, az téved.
– Megnézted az idei szolár horoszkópodat?
– Hát persze, akit egy picit is érdekel a „műfaj”, az jó előre, jóval a születésnapja előtt megnézi a szolár horoszkópját. De én azok közé tartozom, akik többnyire utaznak is azon a napon.
– Csak nem azért választasz ilyenkor valami más országot vagy helyet, hogy jobb legyen a horoszkóp jelezte éved?
– Ürügynek sem rossz, de én szeretek utazni. Az, hogy a horoszkópom segítségével találom ki, hova menjünk, teljesen magánügy. Ez a játék része. Aztán, hogy milyen volt az év, azt majd megmondom jövő ilyenkor, de hogy az utazások mindig csodásak, az biztos. Tavaly például Moszkva volt az úti cél, zseniális volt, előtte a világ „legélhetőbb” városában, Vancouverben jártunk, és igaz barátokat találtunk. Ennél nincs fontosabb. Azt, hogy az idén mi lesz, nem árulom el, majd esetleg utólag. Egyébként szeretteim már szeptemberben kérdezgetnek, hogy megvan-e már a következő szülinapi város.
Koncz Zsuzsával az asztrológiáról folytatott beszélgetés többi részét elolvashatod a Nők Lapja Ezotéria 2011/2. számában.
