“Boldog vagyok, hogy anya lettem”

– Nagyon örülök annak, ha kívülről úgy tűnik, hogy harmónia és nyugalom vesz körül, de azért a lelkemben olykor viharok is tombolnak. Boldog vagyok, hogy anya lettem, ám ez új felelősséggel jár, óriási nyomást érzek magamon, hogy jól végezzem ezt a legszebb, legizgalmasabb kapcsolatát az életemnek. Megváltozott körülöttem minden – aminek örülök –, de azért vannak napok, amelyek inkább nevezhetők hektikusnak, mint harmonikusak.

– Amikor hektikus az életed, akkor hogyan teremtesz harmóniát?

– Többféle módon, az első helyen említeném a jógát, amelynek gyakorlatait rendszeresen végzem. Ez nálam nem új keletű lazítási technika, már jóval Szofi születése előtt is műveltem.

– Jelenleg hetente hány alkalommal?

– Igyekszem naponta jógázni, és ha nincs annyi időm, hogy egy teljes órát a gyakorlásnak tudjak szentelni, akkor megpróbálok a gyakorlatsorból bizonyos elemeket kiemelni, és azokat végezni. Bár ez nem pótolja az egyórás tréninget, segít a feszültség oldásában. A leghatásosabb, ha leülök pár percre, és csak a légzésemre figyelek.

– Van még a jóga mellett más lazítási módszered?

– Igen, nagyon fontos az életemben az olvasás. Az a típus vagyok, aki egyszerre több könyvbe is belemélyed, ám a kislányom születése óta ez nehezebben kivitelezhető lazítási élmény lett. Időnként annyira fáradt vagyok a nap végére, hogy a komolyabb könyvek helyett könnyedebb irodalmat veszek a kezembe. Az olvasás gyermekkorom óta valójában nem más, mint menekülés a való életből, éppen abba a világba, amiről az adott könyv szól. A másik lazítás a fürdőzés, ami a harmónia megteremtése szempontjából szintén nagyon fontos. Rejtély számomra, honnan származik a vízimádatom…

– A rejtély kulcsa talán az, hogy a Halak jegyének szülötte vagy.

– Ez igaz. Lehet benne valami. Tökéletes lazítás a kádban elnyúlni, a víz nemcsak testileg tisztít, hanem lelkileg is. A rohanó tempó után egy kád víz valóban harmonizál. Már kisgyerekkoromban is éreztem – amikor versenyszerűen úsztam –, hogy a víz közege mennyire megnyugtat. Most próbálom úgy szervezni az időmet, hogy kádban lazíthassak. Előfordul, hogy csak tizenöt percnyi idő jut rá, de az is jó, mert az ennyi mártózás már nyugtat és egyensúlyba hoz. Olykor még az alvást is tudom fürdéssel helyettesíteni. Például amikor Szofi még egészen piciként napközben többet aludt, akkor én nem mindig feküdtem le az ő alvási idejében, hanem arra az órára beültem egy kád forró vízbe, ami nekem többet jelentett a szunyókálásnál.

– A kislányod milyen állatövi jegyben született?

– Ő is a Halak jegyének szülötte, és éppen úgy, ahogy nekem, neki is Oroszlán az aszcendense. Aminek egyrészről nagyon örülök, másrészt nagyon kíváncsivá tesz, mert úgy érzem, jobban meg fogom érteni a lelkét. Pontosabban hogy mi játszódik le benne, min vívódik éppen. És talán tudok majd neki segíteni abban, hogy kevésbé legyen olyan önmarcangoló, mint én. De ez még a jövő zenéje, hiszen most még csak tíz hónapos.

– Úgy hallottam, szeretsz búvárkodni is. Ez igaz?

– Igen, amikor még több időm volt, sokat merültem. A párom is beleszeretett, és a közös hobbink, mondhatnám, a közös szerelmünk lett.

– El sem tudtam képzelni, rólad hogy ennyire bátor vagy, hogy lemerészkedsz a tenger mélyére.

– A búvárkodás fantasztikus élmény. A víz alatti világ semmihez sem hasonlítható: a csodálatos színű, formájú, fajtájú és barátságos halak, a nem is olyan félelmetes sünök, a különleges növények látványa igazi stresszoldás. Ráadásul a tenger mélyén az ember csak a saját lélegzését hallja, és ez semmihez sem hasonlítható, megnyugtató érzés. Szerencse, hogy Egyiptom, a Vörös-tenger nincs olyan messze, mert az ottani víz alatti világ csodálatos, elképesztő gazdagságú. Remélem, hogy az idei nyáron is lesz lehetőségünk Egyiptomba utazni, és a tengerben jókat merülni.

– Vagyis elmondható rólad, hogy vízimádó vagy?

– Igen, mindegy, hogy tengervíz, kádvíz vagy ivóvíz: mindenem a víz! Ami a tökéletes harmóniát jelenti számomra.

– Mindez azt sejteti, hogy a napot is szeretheted.

– Így igaz. Ha novemberben szerettél volna a harmóniáról beszélgetni velem, akkor azt mondtam volna, hogy erről a témáról most nem tudok semmit mondani. Ez a hónap nem tartozik a kedvenceim közé, mert már nagyon korán sötétedik, elkezdődnek a hideg nappalok, a még hidegebb éjszakák, és a tavasz még olyan messze van.

– Furcsa, hogy mindezt annak ellenére mondod, hogy télen születtél, ahogy a kislányod is.

– Ez igaz, bár február vége már a tavasz fordulópontja. A tél talán a kedvenc évszakom lenne, ha egy alpesi faluban születtem volna, ott élnék, ahol jókedvre hangolna a szikrázóan fehér hó, a gyönyörű napsütés, és tiszta éjszakákon a mélykék égbolt, amelyen gyémántként ragyognak a csillagok.

– Amikor színházi előadásra mész, vagy már hazafelé tartasz, hogyan készülsz, illetve lazítasz?

– Szeretek autót vezetni. Amikor a színházba tartok, olyan zenét hallgatok, amely éppen azokat az energiákat hozza felszínre belőlem, amelyet a szerep – amit aznap este játszom – megkíván. Például Schiller Stuart Máriájánál komolyzenét hallgattam, most, a Libikóka előadásánál inkább Seal Crazy című albumát teszem be a CD-lejátszóba.

– Mit tanácsolsz az olvasóinknak, egy zűrös nap után hogyan teremthetnek maguk körül harmóniát?

– Nekem bevált, hogy a lakásomban nincsenek nagy fényű lámpák, hanem sok a kis hangulatvilágítás, gyertyák, bizonyos illatok, amelyek aromalámpában párologtatva meghittséget, harmóniát teremtenek. Előadás után szeretek beülni a kis kuckómba, és finom gyümölcsteát kortyolgatni.

És ha már harmóniáról van szó, akkor visszatérnék újra az olvasásra. Mindenkinek ajánlom Márai Sándor Füveskönyvét. Ez a könyv számomra már-már olyan, mint a Biblia. A Kryon-könyveket is kedvelem, általában akkor veszem kézbe, amikor szeretném tágabban látni a világot, és magamat benne. Nagyon szeretem a klasszikus műveket, például a várandósságom alatt vettem elő az Anna Kareninát – talán huszadszor –, és ugyanígy vagyok egy másik művel, az Üvöltő szelekkel is. Amikor ezeket a könyveket először olvastam, mély hatást gyakoroltak rám. Az Üvöltő szelekről azt is mondhatnám, hogy talán az életem könyve. Ezek után biztosan azt gondolja az olvasó, hogy romantikus alkat vagyok, ami ellen nem tiltakozom.

Ám van még valami, ami fontos ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez pedig a testmozgás. A sport nagymértékben javítja az ember kedélyállapotát: jobb lesz a kedvünk, kiegyensúlyozottabban látjuk önmagunkat, és saját helyzetünket a világban.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb számában jelent meg