| Még több olvasnivaló a lélekről, szexualitásról a Nők Lapja Psziché oldalán! |
Amikor először találkoztam Nicole Givernyvel, magával ragadott a nőiessége, a bája, és ez most sincs másképp. Ezt akkor is kihangsúlyoznám, ha nem ismerném a történetét. De ismerem. A neves transzvesztita – női ruhában, erős sminkkel fellépő – előadóművész négy éve elhatározásra jutott: az addig napközben „férfi álarcban” dolgozó fotós-operatőr eldöntötte, végre azzá lesz, aki valójában. Ezt leírni sokkal könnyebb, mint végigjárni a transzszexualitás lépcsőfokait, vagy egyáltalán elindulni rajta. A 33 éves Nicole ma már a személyi igazolványában is női névvel szerepel, s egy ideje elkezdte a hormonkúrát is. Ám a még szükséges műtétekhez, melyek során megszabadul minden elsődleges férfi nemi jellegtől, idő és rengeteg pénz kell. És persze türelem. Nicole mesélt szerencsés gyermekkoráról: „Sokáig bura alatt éltem: a városrész, ahol laktunk, olyan volt, mint valami szocialista Lila akác köz, egy kis álomvilág, ahol a barátaim, akik ma is megvannak, elfogadtak. Csak a középiskolába kerülve szembesültem azzal: én másmilyen vagyok” – emlékszik vissza.
„Anyu, én lány vagyok”
Tudjuk, hogy a kölykök gyakran pokollá teszik azoknak a társaiknak az életét, akiken fogást találnak, például mert „furcsák”. Az utóbbi időben több olyan esetről is lehetett hallani, amikor kiskorúaknak tették lehetővé, hogy abban a nemben élhessenek, amit valóban sajátjuknak éreztek. Az Egyesült Államokban például a 9 éves Josie Romerót szülei támogatják abban, hogy büszkén vállalja transzneműségét. Az egykor Josephként anyakönyvezett gyermek nemi átalakító műtétje még várat magára, hiszen előbb át kell esnie a pubertáskoron – miközben női hormonokkal akadályozzák meg, hogy férfivá érjen –, csak utána kerülhet sor az operációra.
Hasonló esetekről adtak hírt Nagy-Britanniában, sőt Németországban él a világ legfiatalabb átoperáltja, Kim Petras, akinél 12 éves korában kezdték meg a beavatkozásokat.
Szülei elmondása szerint – az akkor még Tim – 2 éves korában már mondogatta, hogy ő valójában lány. Lutz és Konni Petras jó ideig azzal oldotta meg a problémát, hogy a kicsit igyekeztek semleges ruhákba öltöztetni, de aztán professzionális segítséget kerestek, és Kim 16 évesen elmondhatta, sikerült túljutnia a megpróbáltatásokon. A 18 éves lány ma már népszerű tini popsztár, és büszkén vállalja történetét. „Fontos, hogy szakemberhez vigyék a gyermeket, ha felmerül hasonló probléma!” – ért egyet dr. Tolnai Valéria pszichiáter, aki először 1996-ban adott szakvéleményt egy hozzá forduló, női testbe született fiatalembernek. Azt is elárulja, bár hivatalos adat nincs róla, igen magas a transzneműek körében az öngyilkosság aránya. Észak-amerikai adatok szerint minden második transzszexuális legalább egyszer megkísérel véget vetni az életének 20 éves kora előtt.
| Kisszótár Transzszexualitás: Ha egy személy nemi identitása ellentétes biológiai nemével. Transzvesztita: Az ellenkező nem ruháit ölti magára, de nem akar fizikailag is ellenkező neművé válni; nem feltétlenül homoszexuális személy. |
Nehéz sorsok, elszánt döntések
Ahhoz, hogy valaki elkezdje a nemi átalakulás procedúráját – a névváltoztatást, az operációkat –, engedélyre van szükség. Ez ügyben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz kell a kérvényt benyújtani, amihez szakvéleményeket kell csatolni. „A jelenlegi gyakorlat szerint két független pszichiátriai (ebből az egyik lehet klinikai szakpszichológusi) és egy a biológiai nemnek megfelelő, urológiai vagy nőgyógyászati szakvélemény kell arról, hogy valóban transzszexuális a kérvényező, nem pedig valamilyen más probléma áll a háttérben. A 90-es években ezeken kívül még szükség volt genetikai, valamint endokrinológiai vizsgálatra is. Ez utóbbiakat már nem kérik, pedig szükség volna rájuk, mivel segítségükkel kiszűrhetnének betegségeket” – árulja el kétségeit Tolnai doktornő. Abban azonban biztos a pszichiáter, hogy tizennyolc éves kor előtt nem szerencsés belevágni a műtétbe, de gyakran még akkor is korai, hiszen sokat lehet nőni ebben az életkorban: „Volt egy ilyen esetem, aki végül a magassága és a súlygyarapodása miatt visszafordult félúton. Azt mondta, a lelke ugyanaz maradt, de képtelen ilyen nagydarab nőként élni. Nagyon rosszul viselte, hogy folyton megbámulták. Akkor lenne a legszerencsésebb elvégezni a műtétet, amikor a fejlődés befejeződik. Ezt viszont nehéz pontosan meghatározni, hiszen mindenkinél eltérő, de úgy 22–24 éves kor körül zárul le. Én mindig az adott esetet mérlegelem: volt, akinek azt javasoltam, gondolja át, jöjjön vissza később. Ha viszont valaki eljön hozzám 18 évesen, és minden szavából az süt, hogy pici korától erre készül, erről álmodik, nem kényszerítem arra, hogy tovább várjon. Nehéz a sorsuk, és nehéz úgy dönteni, hogy biztosan jót tegyünk.”
„A külsőnk, amit mindenki lát, egészen más, mint a belső elképzelésünk önmagunkról.”
Az aranypillangó
Nicole Giverny története is bizonyítja, mennyire nehéz életút ez: transzvesztita előadóművészként boldog volt, amikor esténként szexis ruhát ölthetett, hiszen imádja a színpadot – de ez így kevés volt számára. Nappal már nehezebben tudta megvalósítani önmagát, olyan bőrbe kellett bújnia, ami ugyan az övé volt, de nem érezte otthon magát benne:
„Az utcán, a boltban, a mindennapokban fiút alakítottam. Fárasztott – sóhajtja. – És amikor már frusztrál, hogy huszonnégy órában játszanod kell, nem nehéz dönteni. Az akartam lenni, aki vagyok.” Adja magát a kérdés, vajon mit szóltak a szülei a nagy elhatározáshoz. „Elfogadták – mondja. – Édesanya szerint látszik rajtam, hogy sokkal boldogabb vagyok így, annak ellenére, hogy ez az egész mennyi küszködéssel, szenvedéssel jár. Épp ezért gyűlölöm, ha annyival elintézik, hogy jaj, a buzi átoperáltatta magát. És sokan gondolják így! De kérdem én: akibe ennyi empátia sem szorult, az milyen életet él?” – teszi hozzá szomorúan.
Az sem véletlen, hogy súlyos elhatározásra jutott: nem szeretne sem biológiai, sem örökbe fogadott gyermeket. „Nem akarom, hogy baja legyen az anyja miatt. Ez az én terhem, az én küzdelmem, a gyerekemet nem szeretném kitenni annak, hogy szembesüljön a világ gonoszságával.”
Mialatt mi barátnőkhöz illő hangulatban beszélgetünk a gyermekvállalás nehézségeiről, nem tudom nem észrevenni a srácot, aki „véletlenül” már harmadszor téved felénk, és le sem veszi szemét Nicole-ról. Igen, tényleg szép – gondolom én. Amikor hangosan is kimondom, tiltakozik. „Nekem elég, ha csinos nőnek tartanak, de kétségek nélkül. Csak arra vágyom, ha bárkivel bármilyen szituációban találkozom, száz százalékig a nőt lássa. Én nem szép akarok lenni, hanem nő” – és ahogy hosszú haját hátradobja, megrebben a nyakláncán logó aranypillangó, az újjászületés örök szimbóluma. |
| Egy szerelmes férfi, aki nő Gróf Vay Sándor újságíró (1859–1918) a második (!) házasságának, illetve apósának köszönhette, hogy kiderült súlyos titka: valójában Saroltának hívják. Az após ugyanis pénzügyi csalásért feljelentette. „Miután letartóztatták, nem volt apelláta, nyilvánvaló lett, milyen nemű valójában, hiszen orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Szembesítették valamivel, ami ugyan betű szerint az igazság, de ezzel ő nem kívánt együtt élni” – tette hozzá Rakovszky Zsuzsa költő, író, akit ez a különös történet és személyiség megihletett. Regénye tavasszal jelenik meg. Mindig is foglalkoztatta, milyen érzés lehet az, amikor valakit másnak lát a környezete, mint amilyennek ő érzi magát belül, Vay Sándor/Sarolta pedig maga a kettősség. „Nem csupán újságíró volt, verseket is írt, melyek többsége egy férfi vallomása hölgyeknek – meséli Rakovszky Zsuzsa. – Az, ami ezekben a lírai művekben romantikus érzelem, a tudomány nézőpontjából betegség, perverzió. A külsőnk, amit mindenki lát, egészen más, mint a belső elképzelésünk önmagunkról – és nem csak a nemünkre gondolok.” Borgos Anna, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa tanulmányt készített Vay Sándorról. „Mai szóval transzszexuálisnak nevezhetnénk, de száz évvel ezelőtt egy leszbikus nőnek egyszerűbb volt »heteroszexuális férfiként« élni. Egy olyan társadalomban, ahol kevesebb a nemiséggel kapcsolatos norma, kevesebb lenne a transzszexuális műtét is. Egy ilyen környezetben elfogadnák ezeket az embereket úgy, ahogy vannak, »nőies« férfiként vagy »férfias« nőként.” |
Még több a témáról:
• A lélek műtétei (szerk.: Takács Judit, Új Mandátum kiadó, 2006)
• Leslie Feinberg: Kőkemény (Inter Alia Alapítvány, 2008)
• Kiss Tibor Noé: Inkognitó (Alexandra, 2010)
• http://tsonline.blog.hu/
• http://trans.pinkvanilla.hu/
• http://vallaldmagad.hu/
Ahová segítségért fordulhatsz:
• Dr. Tolnai Valéria e-mail címe: drtolnai@interware.hu
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché február–márciusi számában jelent meg. 
Már kapható a Nők Lapja Psziché június–júliusi száma!
A tartalomból:
- Női agy, férfiagy – Mi az oka a különbségnek?
- Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?
- Igaz történetek – Amikor a terápia segített
- A boldogság művészete – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal
- Mit csináljak nyáron a gyerekkel?
- Magamra találtam az óceánon – Rácz Zsuzsa írása
- Vásárolni mindhalálig
Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!
