A „létezik-e barátság férfi és nő között” örökzöld kérdés általában akkor merül fel a nőben, amikor szívesen lelkizik, mozizik, kocsmázik egy szimpatikus férfival, ám szexelni vele nem támad gusztusa. A férfiaknál talán épp fordított a helyzet, mert a testizést jobban szeretik a lelkizésnél, és simán belefér a „barátságba” az, hogy jókat szexelünk, de persze csak barátok vagyunk. Ez szerintem így fordítható le: nehogy már azt hidd, hogy járunk, mert elköteleződni eszem ágában sincs. Tapasztalataim alapján a férfi-női barátság dilemmája elsősorban akkor foglalkoztatja az embert, amikor még nincs bekötve a feje lágya (vagy ha mégis, nem sikerült tökéletesre a kötés), és egy furcsa kapcsolatban van benne nyakig. Ebben az egyik fél többet akar ugyan a barátságnál, de belemegy a „hű de jó barátok vagyunk” című önáltató játékba, mert a lepényhal meg utoljára. A népi bölcsesség szerint barátság legfeljebb akkor jöhet létre, amikor a felek már lejátszották a kötelező férfi-női műsort, de még szóba állnak egymással. Bevallom, ha egy szabad fiú vagy lány azt bizonygatja a kapcsolatáról egy ellenkező neművel, hogy „csak jó barátok vagyunk, más nincs köztünk”, az nekem mindig gyanús. Jó okom van rá.
Kecske keres káposztát barátság céljából
Egyetemista korunkban a barátnőnket, Rozit összehozta egy Shakespeare-szeminárium egy jóképű, értelmes fiúval, Robival. Együtt jártak órákra, átestek a kötelező bölcsész-együttsörözéseken, imádtak beszélgetni. Rozi nekünk is bemutatta a szerény, de csibészes mosolyú Robit, akinek intellektusánál már csak a lélegzetelállító fokhagymagerezdnyi feneke, keskeny csípője és széles válla volt vonzóbb. Robi udvarias volt, jó társalgó, figyelt a mi Rozinkra, megjegyezte, hogy a hosszúlépést melyikünk milyen borból szereti. Bevágódott nálunk, ezért nem faltuk fel élve, hanem bejárást engedtünk neki exkluzív baráti társaságunkba. Robi és Rozi sülve-főve együtt voltak. Rozin látszott, hogy fülig szerelmes, de a fiún nem. A hivatalos járásra jellemző tünetek – tapi-smaci, közös jövő tervezgetése stb. – nem voltak láthatóak a kapcsolatukon. – Ti akkor most jártok? – szegeztük Rozinak kíméletlenül a kérdést, mert jó barátnői voltunk, és nem hagyhattuk, hogy valaki szórakozzon vele. Rozi csak a vállát vonogatta. – Hát, tök jól megvagyunk… – Rozi, ne süketelj, légy szíves – veszítette el türelmét társaságunk dupla Oroszlán csillagjegyű tagja, Marcsi –, szexeltek is? Rozi erre pipacspirosra gyúlt. – Öö… azt nem. – Nem?! Meg vagy te őrülve, Rozikám? Valami baj van vele?! – üvöltöttünk egy emberként. – Még nem akar. Azt mondja, fél, hogy elrontjuk vele a barátságunkat…
„Felelős vagy a Rózádért”
Robi ekkor esett ki nálunk a pikszisből. Megtűrtük ugyan a társaságunkban, de Rozit folyton hecceltük ellene. Mélyen meg voltunk győződve arról, hogy az a pasi, aki a barátság elrontására való hivatkozással utasítja el szexuálisan azt a nőt, akivel amúgy a nap 24 órájában boldogan van együtt, egy barom. Sőt csúnya dolog hülyíteni egy nőt, és ilyen álszent dumával kibújni az elköteleződés alól. Mert ez nekünk így hangzott: lehetünk jóban, mert szórakoztató társaság vagy, de nincs szex, mert akkor azt hinnéd, járunk. De nem. Jó barátok vagyunk, és csak addig vagyok veled, amíg nem jön egy másik nő, akivel jobban fűlik a fogam a szexhez. Magyarul nem vállal felelősséget a kapcsolatért. Rozinak felhívtuk a figyelmét arra, hogy ez a jó barát előbb-utóbb kufircolni fog mással, sőt szerelmes lesz – kinéz egy oltári nagy pofára esés. De Rozi egy napon ragyogva jelentette be, hogy megtört a jég, és már szex is volt. – És akkor most jártok, vagy sem? – kérdezte Marcsi határozottan és szigorúan. Rozi azonban megint csak a vállát vonogatta. Na tessék, mondtuk erre mi, ez a fickó még annál is nagyobb szemétláda, most már a szexet is bevette a játékba, de elköteleződni esze ágában sincs.
„Ha egy fiú vagy lány azt bizonygatja a kapcsolatáról, hogy »csak jó barátok vagyunk, más
nincs köztünk«, az nekem mindig gyanús.”
Egy életre szóló kapcsolat
Közel egy év telt el így. Épp a Rábán eveztünk, lustán csorogtunk lefelé a folyón, amikor Rozinak sikerült beszélnie telefonon (akkoriban ritka kincs volt a térerő) Robival, aki Pesten tanított egy nyelviskolában. Rozi, amint letette, halálra váltan így szólt: – Basszus, ez tutira becsajozott. – Miből gondolod? – Annyira más volt a hangja. A legjobb barátok vagyunk, nem emlékeztek?! – Rozi arca keserű fintorba torzult. – Ismerem, mint a tenyeremet. Muszáj azonnal visszamennem Pestre. – Még aznap egyenesen a nyelviskolába ment stoppal. A fiú meglepetten üdvözölte, majd gyermeki lelkesedéssel mutatta be neki egyik hamvas tanítványát: – Ez itt a legjobb barátom, Rozi, ő pedig Anna, a szerelmem. – Amikor látta, hogy Rozi arca eltorzul a dühtől, hozzátette: – De hát barátok vagyunk, azt hittem, örülni fogsz neki!
Rozi saját bevallása szerint ezen a ponton halk zendülést hallott, valószínűleg az idegei pattantak el, felemelte a jobb térdét, és szó nélkül tökön rúgta Robit, a szende mosolyú tanítványnak pedig belemarkolt a hajába. Erre Robi odaadó tanítványai közbeléptek, és igazi női pankráció kerekedett. Valaki rendőrt hívott, Robit pedig kirúgták a nyelviskolából. De nem ez volt a baj. Hanem az, hogy néhány hétre rá kiderült, Rozi várandós. Így hozta jó barátja tudomására a gólyahírt: – Nyugi, szívem, nekünk nem szerelemgyerekünk, hanem barátsággyerekünk fog születni.
A cikk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Barátság extrákkal – Szex szerelem nélkül
- Mit árul el a szemünk?
- Veszedelmes viszonyok – avagy a férfi-nő barátság kockázatai
- Buddha és a szerelem – Beszélgetés Ole Nydahl lámával a boldogságról
- Mitől vonzó a férfi és mitől a nő?
- Hosszú és boldog párkapcsolat?
- Amikor nem jön össze a baba…
Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!
