Én nem hiszek a fiú-lány barátságban, de a párom igen. Már egy ideje küzdök vele, hogy meggyőzzem, nem létezik és nem is fog létezni ilyen barátság. Neki több állítólagos barátnője van, akiket ismerősöknek, volt évfolyamtársnőknek állít be. De szerintem többről van szó. Rendszeresen találkoznak, 1-2-szer egy héten felhívják egymást, és megtudtam, hogy az egyikükkel kettesben ebédelni is volt. Akkor szünetet tartottunk, és megfogadta, hogy nem fog többet kettesben elmenni velük. Úgy érzem, nem szeret eléggé, ha jobban ragaszkodik ezekhez a kapcsolatokhoz. Ő azt mondta, hogy nem tilthatok meg neki semmit, és túl birtokló vagyok. Egy idő óta azt érzem, hogy mérgező rám nézve ez a kapcsolat, mert így soha nem fogok tudni megbízni benne.
Tiszteletem: Mária
Kedves Mária!
Tökéletesen igazad van. Elvileg bárkivel bármikor megtörténhet, hogy elcsábul. Ha arra gondolok, hogy Stephen Hawking, a tolószékéhez kötött, mozogni és beszélni képtelen, híres fizikus elvált, és feleségül vette ápolónőjét, akkor a barátodtól is bármi kitelhet. Ami talán mégis hibádzik a gondolkodásodban, az az, hogy úgy képzeled a megcsalást vagy szakítást, mint valami kiszámíthatatlan balesetet. Amit úgy lehet elkerülni, hogy a párod nem találkozik többé nőneműekkel, és remeteéletet kezd élni. Csak hát éppen Hawking esete példázza, hogy önmagában a visszavonult élet vagy a mozgáskorlátozottság nem biztosíték az örök szerelemre. De ha semmi sem biztos, akkor hogyan élhetünk boldogan? A természet a bizalom nevű képességünkkel oldotta meg ezt a kérdést. Az állatok és az emberek is társaik vagy a világ jelenségeinek megfigyelésével gyűjtenek tapasztalatokat események bekövetkezésének valószínűségéről. Ha valaki rendszeresen tartja az adott szavát, azt megbízhatónak, aki rendszeresen türelmes, azt megértőnek és szelídnek szoktuk nevezni. Ezek a szavak feltevések, azt fejezik ki, mit várunk adott helyzetben a másiktól. A bizalom egy feltevés arról, hogy az illető ígéretéhez híven fog viselkedni. A te problémád az, hogy míg mások gyermekkorukban szépen felépítgették a bizalom képességét – és a te helyedben nyugodtan bíznának a barátjukban –, addig a te élettapasztalataid ezzel ellentétesek. Én elfogadom, hogy a bizalmatlanság nem rossz tulajdonságot, hanem rossz tapasztalatokat jelent. De leveled alapján erre nem a barátod, hanem a gyermekkorod ad okot. Ha egy kisgyerek éveken át azt tapasztalja, hogy nem bízhat környezete szeretetében, akkor felnőve sem képes hinni mások hűségében. A bizalmatlanság egy megalapozatlanul általánosított feltevés, miszerint mindenki gyanús.
Megpróbálom dióhéjban összefoglalni, mit tehetnél. Aki bizalmatlan, az olyan észleléseket gyűjt, amelyek ezt a tulajdonságát megerősítik, és nem vesz tudomást az ezt megkérdőjelező tényekről. Aki meg akar tanulni bízni, annak két dolgot kell folyamatosan csinálnia. Egyrészt meg kell vizsgálnia minden gyanúját tápláló észlelését és feltevését, mert ezek általában tévedések. Másrészt szisztematikusan gyűjtenie kell minden tényt, ami a bizalmát erősíti. Például barátod csomó lánnyal találkozott már, és mégsem csalt meg. A bizalmatlanságot szép lassan el tudja halványítani a folyamatosan építgetett bizalom. Búcsúzóul hadd mondok valami furcsát. A bizalom igazi próbája az lesz, amikor a párod esetleg mégis elhagy. Mert a bizalom nem arra garancia, hogy örökké tartanak a kapcsolatok, hanem arra, hogy az emberek viselkedése kiszámítható, és a társak addig maradnak együtt, míg szeretik egymást. A bizalomra pedig szükséged lesz a következő viszonyodban is.
Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu
Szendi Gábor pszichológus válasza a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A tartalomból:
- Boldogság, gyere haza!
- Hogyan legyünk optimisták?
- Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
- Egy nap a pszichiátrián
- Megnevelhetünk egy férfit?
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
