Párban, mégis magányosan

Azokból a házasságokból, ahol a problémákat soha nem beszélik meg, eltűnik a meghittség, az intimitás. A társas magány azonban lehet csak átmeneti állapot, ha a konfliktusokat a felek nem seprik a szőnyeg alá. Nem elég a „sorstársakkal” a neten chatelni a problémáról, vagy a barátokkal, a családtagokkal megvitatni a gondokat. Megoldást csak az hoz, ha a párunkkal beszéljük és oldjuk meg a helyzetet.

Megérkezett közénk a kislányunk
Orbán Zsuzsa (39) azok közé az anyukák közé tartozik, akik tudatosan tervezték a családalapítást. Persze mindenre nem lehet felkészülni. „Csabival, a férjemmel 2005-ben ismerkedtünk meg, négy évvel később pedig összeházasodtunk. Az akkori életünk gyökeresen megváltozott, amikor Orsi megszületett. Előtte nagyon sokat nyüzsögtünk, én még az éjszakában is dolgoztam – meséli Zsuzsa. – Nagyon örültünk a kislányunk érkezésének, és az első pár hétben, amíg a férjem otthon volt, nem is volt gond. Ám utána hirtelen egyedül maradtam egy ordító csecsemővel. Ez nagyon nehéz időszak volt. Az addig kialakult napi rutint elfelejthettem, minden megváltozott. Az apját alig láttuk, hiszen egész nap dolgozott. Technikailag természetesen a férjem mellettem állt. Ott volt a fürdetéseknél, próbálta öltöztetni, pelenkázni a kicsit. Ő úgy élte meg, hogy mindent megtesz, amit lehet, én pedig úgy, hogy egész nap csak magamra számíthatok. Láttam a páromon, hogy bántja ez a szituáció, de nem beszéltünk róla. Ő nem tudta, hogyan kezdjen neki, én pedig nagyon fáradt voltam, és túlságosan lefoglalt a gyerek. Az esett a legrosszabbul, hogy amikor kézbe vette a síró kicsit, a baba nem nyugodott meg. Ez mindkettőnket frusztrálttá tette. A helyzeten végül a gyerek változtatott. Felvette a szemkontaktust az apjával, mosolygott rá, megfogta az ujját. Amikor már Csabi is tudta etetni, egyre közelebb kerültek egymáshoz. Azt hiszem, ezen a ponton ébredt rá, hogy apa lett. Azóta egyre jobban szeretik egymást, és köztünk is feloldódott a feszültség. Ma már tudom, ha akkoriban megosztom Csabival, mit érzek, hamarabb túllendülhettem volna a magány érzésén.”

Új város, új munka, új élethelyzet
Tény, hogy a gazdasági válság miatt ma nehezebb munkát találni, és ami van, azt meg kell becsülni, hiszen valamiből fizetnünk kell az egyre növekvő költségeket. Ám az emiatt adódó problémák megbeszélése – például hogy alig látjuk egymást, és akkor is fáradtan esünk be a másik mellé az ágyba – nem vált szokásunkká. Még akkor sem, ha erre mindkét félnek szüksége lenne. Doka Erzsébet (29) egyik napról a másikra váltott életstílust. A kényszer és a szerelem vitte rá. A korábban nyüzsgő életet élő médiatervező hirtelen otthon találta magát, miután a munkahelyi változások megkövetelték, hogy egyedül dolgozzon. Közben ismerte meg a párját. „Amikor Bertalannal találkoztunk, ő még vidéken élt – meséli Erzsébet. – Sokat beszélgettünk arról, hogy Budapestre akar költözni, és mivel én épp albérletet kerestem, egyértelmű volt, hogy az új helyre már együtt megyünk. Ez neki nemcsak környezetváltozással, hanem munkahelykereséssel is együtt járt. Természetesen ezzel nem hagyhattam magára. Mivel elég jó kapcsolataim vannak a vendéglátóiparban, találtunk neki állást. De a neheze még csak ezután következett. Az ő napirendje teljesen más, mint az enyém. Ő délre megy dolgozni, és hajnalban jön haza, amikor én már alszom. Hamar kiderült, hogy a hajnali beszélgetésekre nem vagyok alkalmas, hiszen reggel dolgoznom kell. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor már a sokadik estét töltöttem egyedül, és ahhoz sem volt kedvem, hogy átkapcsoljak egy másik csatornára a tévén. A barátaim moziba, étterembe jártak a párjukkal, én pedig otthon ültem. Mivel láttam, hogy a szerelmem le van terhelve az új munka miatt, úgy döntöttem, hogy nem szólok, nem zúdítom rá a nyűgömet. Ám azt is tudtam, hogy ha most nem alapozzuk meg a kapcsolatunkat, akkor ebből baj lesz. Szerencsére megtaláltam a megoldást. Úgy döntöttem, a reggeleket fogjuk együtt tölteni. Mások este beszélgetnek, falatoznak együtt, mi ezt egy másik napszakban fogjuk megtenni. Erről konkrétan nem beszéltünk, de úgy alakítottam az életem, hogy ilyenkor teljesen a páromra tudjak koncentrálni. Főzök neki valami finomat, megbeszéljük, kivel mi történt előző nap, és ezek után mindenki nyugodtan tud a saját munkájára koncentrálni. Ennek köszönhetően kiszakadtam a nyomasztó, depressziós állapotból. Örülök, hogy nem adtam fel, és ráébredtem, nem kell mindent úgy csinálni, mint ahogy mások.”

A gyógymód: beszélgessetek!
„A társas magány az a tehetetlen, feszült állapot, amikor azt tapasztaljuk, hogy partnerünktől egy mély szakadék választ el – magyarázza Martonicz Andrea klinikai szakpszichológus. – Ezt okozhatja érzelmi, testi vagy kommunikációs probléma is. Érezhetjük úgy, hogy társunk már nem szeret annyira bennünket, mint az első néhány évben, hiányolhatjuk a közelségét vagy a gyengédségét. Általában ezek a tünetek már valaminek a következményeként jelentkeznek. Sok párnak komoly problémát okoz az őszinteség. Inkább nem mondunk el valamit, mert félünk, hogy partnerünk csalódik bennünk, ha megismeri a hibáinkat. Az elmagányosodás mögött fel nem vállalt konfliktusok, ki nem mondott sérelmek, régóta hordozott csalódások bújhatnak meg. Látszólag egyszerűbb úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de halmozódó párkapcsolati sérelmeink előbb-utóbb a felszínre törnek. Erre a legjobb gyógymód, akár a baj megelőzéseként is, a beszélgetés. Fontos szem előtt tartani, hogy partnerünk akkor fogja megosztani velünk problémáit, ha mi elfogadóan és megértően viszonyulunk hozzá.”

Cikkünk a Nők Lapja Psziché Párkapcsolat különszámában jelent meg.
A tartalomból:

• Csernus Imre: Fájdalom nélkül nincs boldogság
  
• Vágyak az ágyban – Mersz beszélni róluk?
  
• Teszteld! Készen állsz a házasságra?
  
• Miért lép félre a férfi?
  
• Házasságleckék – nem csak kezdőknek
  
• Ha a nőből anya lesz – mit érez a férfi?
  
• Egyedülálló anya társat keres
  
• Házassági szerződés – megéri megkötni?
  
• Jó, ha a párod a legjobb barátod?

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!