A szingliség nem mindig választás kérdése

Magyarországon mást jelent a szingliség, mint Angliában vagy Amerikában. Annak ellenére, hogy Bridget Jones nem most hitette el velünk, hogy ezzel semmi baj, egyedülálló nőnek lenni nálunk a mai napig kicsit kényes kérdés – különösen harminc felett. Nem véletlen tehát, hogy a média igyekezett kompenzálni ezt, és tölcséren keresztül öntötték a nők fejébe: rendben van a szingliség, egészen addig, amíg boldog vagy. De mi történik akkor, ha túl jól sikerül az egyedüllét? Tehát ez az állapot kényelmesebb, mint alkalmazkodni valakihez. Martonicz Andrea klinikai szakpszichológus segített abban, hogy közelebb férkőzzünk az igazsághoz a szinglikkel kapcsolatban.

„Barátfüggő voltam”
Az angol terminus így hangzik: Teenage Women In her Thirties – azaz harmincasok, akik a tinédzserkorukat élik. Kvázi újra, vagy még mindig. Ők a gyerekvállalás és a házasság helyett inkább a bulizást és a gondtalan éveket választják, amihez az anyagi hátteret már maguk is képesek megteremteni. Ha valaki, akkor én igazán értem, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Rozéfröccs címmel könyvet is írtam erről az időszakról az életemben – akkor még nem önvizsgálatjelleggel. Ma már képes vagyok sokkal tisztábban tekinteni a barátaim körében töltött éveimre. Abban az időben szerdán kezdődtek a hétvégék, és egyértelmű volt, hogy nyaralni is bandában megyek. A filmek, a dalok, a magazinok mind azt harsogták, szinglinek lenni menő, élvezd az életed, becsüld meg a barátaidat, fald nagy kanállal mindazt, ami jó. A barátaim a legjobb mentsvárat biztosították. Nem volt olyan probléma, amit ne tudtunk volna kielemezni, majd egy bulival levezetni. Egyszerű, ugye? Nem véletlenül írtam le a regény első fejezetében: „Barátfüggő vagyok.” Úgy éreztem, rendben van ez így, hiszen ha jön az igazi, azt észreveszem, addig meg durranjon a pezsgő, feszüljön a szoknya. Persze az esetem nem egyedülálló. Csak most éppen twit lett a szinglik új címkéje – ezt az állapotot egyébként a szakzsargon régóta Pán Péter-szindrómának nevezi. Hiszen mindig is találkozhattunk olyanokkal – nőkkel és férfi akkal egyaránt –, akik nem akartak felnőni. „A jelenségnek többféle magyarázata is lehet – mondja a pszichológus. – A párkapcsolat sikeres működtetéséhez kompromisszumok sorozatát kell meghozni. A partnerünk igényeit, vágyait is figyelembe kell venni, hisz így lehet csak boldoggá tenni őt. Mindez energiabefektetést igényel, olykor a saját vágyak háttérbe szorítását. A szingliségben vonzó lehet a függetlenség, az autonómia, az önállóság illúziója. Aki nem függ senkitől, nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe. De az egyedülállók között gyakran találunk olyat is, aki reményvesztett, és nagyfokú bizalmatlansággal, kisebbrendűségi érzésekkel vagy feldolgozatlan szerelmi csalódásokkal küzd. Sokan pedig nem bíznak magukban annyira, hogy elhiggyék, a párjuk hosszú távon is kitarthat mellettük, és hűséges lesz.” Én szerencsés vagyok, hiszen ma már elmondhatom, boldog párkapcsolatban élek. Pont akkor találkoztam a társammal, amikor a hajnalig tartó tivornyáktól csömöröm lett.

A romantikus szingli
Pánczél Gabó online médiatervező velem ellentétben hosszabb kapcsolatai után most szembesül az egyedülléttel. Okos, intelligens, szép, sok barátja van, nemcsak a munkájának él, de végeláthatatlan bulikba se menekül. Sokakkal ellentétben ő pontosan tudja, hogy milyen férfira, kapcsolatra és családra vágyik. „Régen listám volt arról, hogy milyen az ideálom – mondja Gabó. – Ma már nem ragaszkodom feltétlenül egy képhez. Úgy érzem, megértem arra, hogy elfogadjam, nincs tökéletes férfi, mint ahogy én sem vagyok tökéletes. Felesleges erre várni. Többek között ezért regisztráltam egy társkereső honlapon, gondoltam, adok egy esélyt ennek az ismerkedési formának is. Elkezdtem levelezni egy szimpatikusnak tűnő férfival, majd pár nap múlva összefutottunk egy teaházban. Na, ez volt életem leghosszabb három órája. Egyfolytában beszélt, még a húga párjáról is mindent megtudtam. Én viszont összesen kétszer jutottam szóhoz, és az egyik megjegyzésemre röhögve ennyit reagált: »De vicces, anyám is pont ilyen…« Azt hiszem, nem meglepő, hogy ezt követően – és a rengeteg szexuális zaklatásnak minősíthető levél után – elment a kedvem az internetes párkereséstől. Jobb egyedül, nyugalomban, nem hiányoznak a félresiklott kezdeményezések, a csalódással végződő randik.” „Sajnos, ha nem látjuk, hogy mit kaphatunk cserébe az áldozatokért, valószínűleg nem is fogjuk megtenni a szükséges lépéseket – mondja szakértőnk. – Sokak előtt ráadásul gyerekként és felnőttként sem volt jól működő párkapcsolati minta, vagy még soha nem volt részük boldog, kiegyensúlyozott viszonyban. Nehéz kezdeményezni, lemondani bármiről is, ha nem egyértelmű, miért lenne jobb párosan, mint páratlanul.”

Ne ugorj fejest a kapcsolatba!
Az egyedülállók többségének rengeteg válasz sorakozik a tarsolyában arra a kérdésre, miért vannak egyedül. Például mert így hozta az élet, ez csak átmeneti állapot, épp most szakított és nem akar kapcsolatot, sokat kell dolgoznia, vagy ő még szórakozni akar. Kevesen vannak olyanok, akiknek nincs szükségük ilyen magyarázatokra, hiszen elég rájuk nézni, és máris látszik: kiegyensúlyozottak, harmóniában élnek önmagukkal, tisztában vannak az értékeikkel. Kerekes Kata is ilyen – egyetem mellett dolgozik, nyelvet tanul, táncol, sportol, tagja egy amatőr színtársulatnak, emellett még a családjára és a barátaira is mindig szakít időt. Amikor először találkoztam vele, még stabil párkapcsolatban élt, ennek kicsit több mint egy éve lett vége, azóta szingli. Ám boldog egyedül is. „Nálam a szerencsétlenség a szerencsében az volt, hogy körülbelül tizenhét éves koromtól folyamatosan párkapcsolatban éltem – mondja Kata. – A »játszmázás« kimaradt az életemből, és erre legutóbbi próbálkozásom döbbentett rá. Novemberben megismerkedtem egy külföldi fiúval, és naivan elhittem neki, hogy szingli, aki keresi az igazit. A hatodik érzékem mégis óvatosságra intett. Hetekig randiztunk, mielőtt beadtam a derekam. Aztán a srácot január elején Athénba helyezték. És a legrosszabb nem ez volt a történetben! Egy véletlen kapcsán megtudtam, hogy volt itt egy másik barátnője is, akivel ráadásul három évet élt együtt. Ez totális sokként ért. Ettől kezdve egyre kevésbé bízom a férfiakban, a párkapcsolatok tartósságában. Bátran ki merem jelenteni, most jobb szingliként. Legalábbis még egy darabig. Bár nem hagytam abba a keresést, óvatosabb lettem. Ki tudja, talán a mai világban pont ez a kulcs a hosszú kapcsolatok kialakításához?” „A sikeres pártalálás egyik alapfeltétele, hogy tisztában legyünk saját vágyainkkal, illetve azzal, milyen típusú ember mellett lennénk boldogok – mondja a pszichológus. – Szükségleteink felismerése és tudatosítása önismeretünk része, és a párkapcsolati próbálkozások sok segítséget jelenthetnek ebben, gazdag tapasztalatokkal szolgálhatnak. De ez valóban nem egy gyors folyamat. Ám aki ezután rátalál élete párjára, egytől egyig azt mondja, megérte türelemmel keresgélni, és alaposan, lépésről lépésre megismerni őt.”

Cikkünk a Nők Lapja Psziché Párkapcsolat különszámában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:

• Társfüggőség
  
• Miért szeretünk adni?
  
• Cyberözvegyek – Férjük inkább a laptopjával bújik ágyba
  
•  Apának lenni 20, 40, 60 évesen
  
• Méltósággal megöregedni
  
• Tavaszi tisztítókúrák

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!