Egyes országokban a hűtlenségért halálbüntetés jár. Vannak kevésbé erős emberek, akik lelkileg egy életre megnyomorodnak attól, hogy egykori párjuk megcsalta őket. S vannak érzelmileg erős szerelmesek, akiknek helyén van az önértékelésük, és kedvesük hűtlenségének valós okát keresve megpróbálnak változtatni önmagukon, a kapcsolatukon. Így a megcsalás mellbevágó, figyelmeztető ténye után megmenthetik a közös életet. Egy reprezentatív felmérés eredményei szerint a hazánkban több mint hét éve együtt élő párok felének volt már külső kapcsolata, és ami megdöbbentő: ebből elhanyagolható számú szerelemnek vetett véget a lebukás. Az adatok szerint túl lehet élni a megcsalást, s létezik utána közös boldogság. De hogyan költözhet vissza újra a bizalom a kapcsolatba?
Bennem van a hiba?
A 25 éves Dóra számára ma már csak szomorú emlék a szerelme, aki többször is megcsalta, és ezzel jó időre elintézte az önbizalmát. “Három évig minden rendben volt közöttünk, a párom körülrajongott, a közös jövőt terveztük – avat be Dóra. – Aztán az új munkájával új társaságot is talált, akikkel szívesen járt szórakozni. Eleinte csak arra lettem figyelmes, hogy jóval kevesebb időt töltünk együtt, mint azelőtt, aztán arra, hogy nem igazán szereti, ha találkozom az új barátaival. Jó fél évvel később, amikor már igen boldogtalan és tanácstalan voltam, egy házibulin félrészegen bukott ki az egyik haverjából: »Figyelj, Dóri, jó csaj vagy, és tudnod kell, a pasid nem érdemel meg! Többször is megcsalt, és ha nem vagy velünk, azzal dicsekszik, melyik nőjével mit csinál az ágyban.«”
Dóra még aznap éjjel felelősségre vonta a párját, aki először tagadott, még a pletykás baráttal is összeveszett, de nem sokkal később bevallott mindent. Megígérte, hogy megváltozik, hiszen szereti, és csak azért lépett félre, mert még nem élte ki magát.
“Próbáltam bízni benne, ám többé már nem volt kerek az egész – emlékszik Dóri. – Beférkőzött közénk a megcsalás ténye, elvette a szerelmünk tisztaságát. Sokszor szenvedtem, ha nem tudtam, merre jár. De tartottam magam, nem rendeztem jeleneteket, mígnem másodszor is lebukott. Az egyik »kanbulira« nem vitt magával, és amikor felhívtam, egy lány szólt bele a telefonjába. Kiderült, hogy ő kísérte el helyettem. Akkor végleg megszakadt a kapcsolatunk. Ezután szerintem már lehetetlen a közös boldogság. A lelki gyógyulásom nem volt könnyű. Sokáig egy romhalmaznak éreztem magam, úgy gondoltam, bennem van a hiba. Ma már jól vagyok, ám sokáig tartózkodó voltam a férfiakkal a sérelmem miatt.”
“A gondolat, hogy más is hozzáért, az őrületbe kergetett.
Őrjítő féltékenység
Dóra esete nem egyedülálló. A 38 éves Tibor a mai napig nem dolgozta föl, hogy egykori menyasszonya félrelépett az egyik munkatársával. Egy napon megcsörrent a telefonja: egy idegen nő mesélt neki arról, hogy a barátnőjének viszonya van az ő férjével. Tibor éjszakákon át vallatta a lányt az okokról, aki váltig állította, mindez azért történt, mert ő nem törődött vele eleget. A férfi azonban képtelen volt kiirtani magából a gondolatot, hogy a lány a természetéből adódóan ilyen kikapós. “Miután kiderült, hogy megcsalt, akaratlanul is mindig azt lestem, mennyire rövid szoknyában megy el otthonról, hogyan sminkel, vajon miért van épp jó kedve, és milyen üzeneteket rejt a telefonja – meséli Tibor. – Már szégyellem, hogy a féltékenységtől bekattantam, és rengeteget bántottam őt. Sokáig küzdöttünk így, csaknem két évig. Ő kitartó volt, igyekezett elhitetni velem, hogy szeret, és bízhatok benne, de így az ő élete vált pokollá. Még a céges vacsorára sem mert elmenni, mert furdalta a lelkiismeret, hogy én mit gondolok. Lassan felőrlődött mellettem, ahogyan én is mellette, éreztem, együtt nem leszünk boldogok többé. A gondolat, hogy más is hozzáért, az őrületbe kergetett. Végül Réka hozta meg a döntést: összepakolt és elköltözött. Ahogy a közösségi oldalon nézegetem a friss képeit, azt látom, megérte. Ma már igazán boldog egy másik férfi oldalán. Nekem is voltak, vannak kapcsolataim, de senkit nem merek olyan közel engedni magamhoz, mint valaha őt.”
Van, akinek sikerül
De akkor kik azok, akik túlélik a hűtlenséget? Kikről regélnek a statisztikák? Párkapcsolat-terapeuta szakértőnk, Gyimesi Andrea szerint például azokról a hosszú évek óta együtt élő, egymást szerető és tisztelő párokról, akik lelkileg elég érettek ahhoz, hogy belássák: a megcsalás nem feltétlenül azt mutatja, hogy a másik érzelmei elmúltak. Azokról, akik átlépve az önzésen és az önostorozáson meg akarják érteni a párjukat, ki szeretnék deríteni azt, hogy vajon mi romlott el, miért nem érezte már az egyik fél boldognak magát.
“Egyáltalán nem mindegy, milyen érzések vezetnek valakit a félrelépésig – véli Gyimesi Andrea. – Ha elhidegülésről van szó, akkor tiszta sor, hogy a szakítás a megoldás, de minden más esetben van visszaút. Fájdalmas, feltáró beszélgetéseken, ordítozásokon, csöndes vagy épp hangos zokogásokon, sok-sok ölelésen át találhatunk vissza egymáshoz. Mindehhez elfogadás, tolerancia és türelem szükséges. Ez egy olyan folyamat, ahol el kell engednünk a büszkeségünket, gyakorolnunk az őszinte megbocsátást, és belátónak kell lennünk. Közösen kell rájönnünk a probléma okára, és azt a gyökerénél fogva kigyomlálni. Ez egyfajta megújulás is, ami magával hozhatja a felszabadító boldogságot, azt, hogy két ember szerelme magasabb szintre lép azáltal, hogy még a legrosszabbat is túlélték, és együtt maradtak.”
| Megrögzött hűtlenkedők Szakértőnk alátámasztja a tényt, hogy léteznek hűtlenség tekintetében javíthatatlan személyiségek. A Casanova-karakter mellett nem könnyű az élet – míg ki nem tombolta magát, nem fog leállni, de az is könnyen lehet, hogy soha nem unja meg a vadászatot. “Az a személyiségtípus, amelyik fizikai értelemben képtelen hű maradni a párjához, akkor boldog, ha férfiassága/nőiessége folyamatosan lángoló szerelem és szenvedélyes szex formájában nyer visszaigazolást. Ezt azonban monogám kapcsolatban, a hétköznapok csatamezején lehetetlen fenntartani – mondja Gyimesi Andrea. – Az ilyen ember csak egy hozzá hasonlóval alkothat jó párost, akivel kölcsönös szabadságot adnak egymásnak. Az alapvetően monogám beállítottságú embert a Casanov(in)a-karakter megtiporja, mellette önértékelését veszti. A talpra álláshoz mindenekelőtt új, építő kapcsolatra, sok-sok baráti beszélgetésre, vagy akár terápiára is szüksége lehet, hogy a következő szerelembe előítéletek és félelmek nélkül lépjen.” |
Helyükre került szerepek
Tényleg le lehet küzdeni a hűtlenség generálta beteges féltékenységet? Abbahagyni az önhibáztatást, elkerülni az önbecsülés csökkenését és továbbra is szerelmesen nézni életünk párjára? Frida (35) és János (36) tizenkét éve házasok, és két kisgyermek szülei. Nekik sikerült új alapokra helyezniük a kapcsolatukat. A feleség lépett félre, a férj pedig tisztán látta, hogy mi vitte az asszonyt tévútra. “Örülök, hogy Frida rémes hazudozó, és kiderült, hogy megcsalt a szomszéd fiúval. Feltűnt zavart viselkedése, de végül úgy bukott le, hogy a kicsik elmondták: amikor dolgozni vagyok, a szomszéd sokat van nálunk. Rákérdeztem Fridánál a dologra, és lerítt az arcáról, mi az igazság. Bevallotta, hogy hetek óta viszonyuk van – mondja Jani. – A szomszéd azóta már messze jár, mi pedig a harmadik gyereket tervezzük. De hogyan jutottunk el idáig? Életünk eddigi legnagyobb harca volt ez a megbocsátás. Persze dühömben őt hibáztattam, aztán lenyugodva magamat: az elmúlt években, a napi taposómalomban nem éreztettem a feleségemmel, hogy még mindig az a gyönyörű nő, akiért majd megveszek. A hűtlensége rávezetett, hogy elveszíthetem, távolodunk, a gyengédség, a szex egyre ritkább volt köztünk, nem is beszélgettünk. Az ember hajlamos belekényelmesedni a harmonikus kapcsolatába, épp ezért nem szabad csak a másikat okolni, ha ilyesmi történik. Nem mondom, hogy engem először nem öntött el a keserű harag, de akkor hazaküldtem egy időre Fridát a gyerekekkel az édesanyjához, hogy ne bántsam őt, és átgondolhassam a dolgokat. Az egyedül töltött napok alatt nagyon hiányzott, és ismét küzdeni akartam érte. Eszembe jutott, hányszor érezhette magát inkább házvezetőnőnek, mintsem a végzet asszonyának. Ahogy bennem elnyomta a napi taposómalom a férfiszerepet, úgy benne is az igazi nőét. Nagyon is hozzájárultam ahhoz, hogy Frida félrelépjen.”
“Arra nincs mentség, hogy megcsaltam a férjem – mondja Frida –, ám az talán enyhítő körülmény, hogy két gyermekkel évek óta ingerszegény környezetben éltem, miközben a férjem folyton úton volt, és nem maradt rám energiája. A szomszéd fiúban jó barátra találtam, aki együtt érzett velem, bókolt nekem, és ez olyan jólesett, hogy belefeledkeztem az érzésbe. Ma már tudom, az önbizalom- és öleléshiányom vezetett a megcsaláshoz. Amikor visszatértünk a kicsikkel vidékről, remegtem, annyira féltem Jancsi döntésétől – emlékszik vissza. – Miután lefektettük a gyerekeket, csöndesen annyit kérdezett: szeretnéd folytatni, de őszintén? Én pedig bőgve ugrottam az ölébe. Megbántam a történteket, de ahogy ő nem ostoroz miattuk, én sem magam, hiszen azzal őt is boldogtalanná tenném. Most jobban odafigyelünk egymásra. Sokat beszélgetünk, emellett érzem a férjem töretlen bizalmát, a féltékenység csak egészségesen van jelen az életünkben, persze én sem adok okot arra, hogy gyanú ébredjen benne. Ha így törődtünk volna egymással, nem csaltam volna meg. Az önzetlen hozzáállása miatt pedig óriásira nőtt a szememben. A mi kapcsolatunkat épp a hűtlenség mentette meg az elhidegülés előtti utolsó pillanatban” – véli Frida, és Jani egyetértően bólint.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A magazin novemberi száma ajándék egészségkisfüzettel már kapható az újságárusoknál!
A tartalomból:
- Dosszié: Vágyaink 50 árnyalata
- Az elhidegülés lépcsőfokai
- Vekerdy Tamás a hiperaktív gyerekekről
- Mikor vagyok jó anya?
- Olvasmányok őszi estékre
- Kire ütött ez a gyerek?
- Mennyit ér egy pofon?
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!
