Az Ohiói Állami Egyetem által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az egyedülálló, magányos személyek esetében sokkal gyakrabban fordult elő herpeszvírus, és a stresszre válaszolva sokkal több gyulladással összefüggő fehérjét termelt a szervezetük, mint azoké, akik kötődtek valakihez a magánéletükben. Az említett proteinek a gyulladás jelenlétét jelzik a szervezetben, a krónikus gyulladás pedig számos betegséghez köthető, többek között a szívkoszorúér-megbetegedéshez, a kettes típusú cukorbetegséghez, az ízületi gyulladásokhoz vagy az Alzheimer-kórhoz. Az, hogy a látens herpeszvírus többször aktiválódik a magányos személyeknél, arra utal, hogy ezek az emberek tartós stresszben élnek, és az vált ki ilyen immunválaszt a szervezetükben.
A kutatás során az egyetem munkatársai két csoportot követtek nyomon: egy egészséges, de túlsúlyos középkorú felnőttekből, valamint egy mellrákból felépült nőkből állót. Valamennyi résztvevővel kitöltettek egy kérdőívet, amellyel magányosságuk fokát mérték, emellett pedig a vérüket is kielemezték, hogy megtalálhatóak-e bennük ahhoz a kétféle herpeszvírushoz kapcsolódó antitestek, melyek az amerikai lakosság nagy részét rendszeresen megfertőzik. Mint kiderült, a magányos személyeknél több antitestet mutattak ki, ezek pedig több fájdalmat, nagyobb fokú depressziót és kimerültséget okoztak náluk. Lisa Jaremka, a kutatást végző egyetem munkatársa elmondta, azt már korábban is kimutatták, hogy a szegényes emberi kapcsolatok számos egészségügyi problémával hozhatók kapcsolatba, a mostani vizsgálat azonban azért fontos, mert talán segít megérteni a mindezek hátterében álló folyamatokat, és ezáltal kivédhetővé válnának a magányosság negatív egészségügyi következményei.
