Kriszta teljesen biztos volt benne, hogy megkapja születésnapjára a szíves nyakláncot a párjától. Mindent megtett az ügy érdekében: a kirakat előtt lassított, sóhajtva nézegette az ékszert, a magazin ajánlójában bekarikázta, nyitva hagyta az asztalon… Ha Gábor ebből nem ért, akkor semmiből. Nem értett. Hajszárítót kapott.
Kriszta meg sem próbált jó arcot vágni a dologhoz, a gyertyák elfújása után nem sokkal már állt a bál, mert ugye hogy is szerethetné őt a férfi , ha ennyire nem képes figyelni az utalásaira?! Nem hatotta meg az sem, amikor Gábor azt kiabálta, hogy „nekem te ne célozgass, hanem mondd meg, mit szeretnél, mert a fene se érti a célozgatásaidat”. A nyaklánc már rég nem volt fontos, csak az érzelmek. Két nap teljes harag és három csomag telebőgött papírzsepi után leültek megbeszélni az esetet. Sikerrel végződött, Kriszta megértette, hogy a férfi szereti őt (nagyon is), és a hajszárítót azért kapta, mert a lány a műszaki osztályon kezébe vette, és megcsodálta a narancssárga kapcsolóit – erre emlékezett, a nyaklánc előtti sóhajtozásra nem. A lánc persze már becsomagolva várja a karácsonyi csillagszórók meggyújtását, Kriszta félretette a célozgatásokat, „Gábor-nyelven” beszél, és elégedett, mert érzi, a férfi figyel rá. A párunk szeretetnyelve tanulható, ha fontos nekünk, idővel egy nyelvet beszélhetünk – jó, nem állítjuk, hogy könnyű, viszont az eredmény nagyon kellemes.
Ha hasonló problémád van, orvost, lelki kapaszkodót keresel, írj nekünk a psziche@sanomamedia.hu
A legfrissebb szám tartalmából:
- „Nem kötelező szeretni” – Interjú Feldmár Andrással
- „Kezdetben csak a migrén volt közös bennünk” – Interjú Máté Krisztinával és Bárdos Andrással
- A lélek eszmélése – Tolvaly Ferenc írása Indiáról
- Irányítsd a konfliktusaidat! – Asszertivitás-tréning
- Ha hatot mutat az óra – Mitől lankad a férfiasság?
- Küszködő kamaszok – Ranschburg Jenő írása
