Félve rukkoltam elő a férjemnek azzal, hogy szeretetnyelv-tréningre szeretnék menni vele. Azért ez mégiscsak egyfajta párterápia, tőle pedig – mint amolyan nagyon “férfiagyú”, végletekig logikus és racionális gondolkodású mérnökembertől – kissé távol áll a lélekboncolgatás. A kedvemért eljött, és rááldozta egy vasárnapját arra, hogy a kapcsolatunkat még jobbá tegyük. Alapvetően úgy éreztük, nincs olyan problémánk, ami miatt párterápiára kellene mennünk, de azt is tudtuk, hogy van számos fejlesztendő terület, amin egy gyakorlatias tréning sokat lendíthet.
Amikor csak egy kis lendület kell
Trénerünk, Gelsei Bernadett döntésmentor rögtön az elején leszögezi, hogy a kétszer háromórás foglalkozás nem tipikus párterápia lesz. Nem fogunk semmit elemezgetni, mélylélektani kérdésekbe belemenni, gyerekkori traumákat feltárni. Inkább az lesz a cél, hogy ráismerjünk a problémás területekre, elkezdjünk róluk beszélgetni, és megoldásokat találjunk. Bernadett vallja, hogy nem mindig szükséges hosszú évekig terápiára járnia egy párnak ahhoz, hogy megtanuljanak jól együtt funkcionálni. Sokszor már az is elég, ha tudatosítjuk a legfontosabb kérdéseket: mi esik jól a másiknak, hogyan kell őt szeretni, mikor bántjuk meg, és hogyan érdemes tőle bocsánatot kérni.
A tréning Gary Chapman Az öt szeretetnyelv és Az öt bocsánatkérő nyelv című könyveiből indul ki. Az ott leírtakat átviszi gyakorlati terepre: teszteken, feladatokon keresztül segít megérteni, mi hiányzik a kapcsolatunkból, és hogyan hozhatnánk fel egy magasabb szintre az elhanyagolt területeket. Rajtunk kívül még egy fiatal pár vesz részt a tréningen – azért ennyire kicsi a csoport, hogy Bernadett mindenkire tudjon figyelni.
Ha vége a szerelemnek, mindennek vége?
Az első háromórás blokk a szeretetnyelvekről szól. Mielőtt bármibe belekezdenénk, elméleti megalapozást kapunk, hogy megértsük, miért is fontos ez a téma. Gary Chapman alapvetése az, hogy miután elmúlik a szerelmi lángolás – nagyjából három év után –, többé nem magától értetődő az, hogy kedveskedjünk a másiknak. Amint úgy érezzük, hogy biztonságban vagyunk, elfeledkezünk arról, hogy a kapcsolatot ápolnunk kell. Pedig éppen ilyenkor lenne a legnagyobb szükség arra, hogy tudatos erőfeszítéseket tegyünk, hiszen a szerelmi mámor már nem feledteti a másik hibáit. Ilyenkor minden probléma felerősödhet, és úgy érezhetjük, a másik már nem szeret. Chapman úgy fogalmaz, hogy kiürül a szeretettankunk. Nagyon sok hétköznapi, apró-cseprő konfliktusunk mögött is valójában ez áll. Nem az zavar minket, hogy a másik elöl hagyta a cipőjét, hanem az, hogy nem elégíti ki a szeretetigényünket.
A kötözködés, a veszekedés, a panaszkodás csak jel, hogy valami nem jól működik, ideje lenne “tankolni”. Sok pár azonban idáig már nem jut el: vagy szakítanak, vagy baráti, esetleg testvéri viszony lesz a kapcsolatukból – részben azért, mert alig van előttünk pozitív minta arra, hogy miért is jó hosszú párkapcsolatban élni – mutat rá Bernadett. Pedig akár teljesen üres szeretettankkal élő párokat is meg lehet menteni – vallja trénerünk, aki ezt a saját bőrén, a saját párkapcsolatán is tapasztalta. És ha a tank legalább félig megtelik, akkor máris könnyebb megoldani, átvészelni még a nagyobb konfliktusokat is.
Jöhet a gyakorlat
Az elméleti rész után különválunk a másik pártól, hogy kettesben végezhessük a gyakorlatokat. Bernadett közben moderál: kiadja a feladatokat, és külön-külön átbeszéli velünk, mire jutottunk. Az első dolgunk az, hogy 0-tól 10-ig terjedő skálán meghatározzuk, mennyire van tele a szeretettankunk. A férjem, Ádám 6-os pontszámot ad, én pedig megengedem magamnak az előkelő 8-ast. Bernadett szerint mind a kettő jónak számít, mert ahol legalább félig tele van a tank, ott nincs olyan nagy probléma. Azt kéri tőlünk, fejtsük ki, miért ezeket a számokat mondtuk. Ádám több közös programra és több gondoskodásra vágyik, én pedig arra, hogy ha problémám van, megértsen, és kicsit babusgasson ahelyett, hogy megoldási javaslatokkal bombázna.
Jöhet a legizgalmasabb rész: kitöltünk egy részletes tesztet, amiből kiderül, melyikünknek mi az elsődleges szeretetnyelve – az, ahogy kifejezi a szeretetét, és ahogy szeretné, hogy szeressék. Szerencsénk van, mert mindkettőnknél ugyanaz kerül az első helyre: a minőségi idő. A második helyen nála az “elismerő szavak” állnak, nálam pedig a “testi érintés”, míg a “szívességek” és az “ajándékozás” mindkettőnknél a sor végén kullog. Mivel van egy közös nyelvünk, a tréning során ezt fogjuk alaposan átbeszélni, és minél tökéletesebbre csiszolni.
Jól csináljuk, de mégsem
Milyen őrült, emlékezetes dolgokat csináltatok, amikor egymásba szerettetek? – így hangzik az első kérdés. Ahogy próbáljuk felidézni a legszebb emlékeket, máris érdekes felfedezésre jutunk. Csupa olyan közös élmény jut eszünkbe, amit hosszabb külföldi nyaralások során éltünk át. Bár nagyon sok wellnesshétvégén voltunk az elmúlt években, még mindig azokat a sztorikat emlegetjük, amiket a kapcsolatunk elején, egy-egy külföldi út hozott ki belőlünk: vicces történetek, közös bénázások, izgalmas kalandok. Mostanában ilyenből tényleg kevesebb volt, talán ezért is értékeljük mind a ketten csak 6-osra az együtt töltött idő minőségét.
Bernadett arról kérdez minket, hogy mit jelent számunkra a minőségi idő. Soroljunk fel három dolgot, amit annak nevezünk. Itt megint csak érdekes pontra bukkanunk: kiderül, hogy mindkettőnknek fontosak az együtt átélt kalandok, amiken később jókat lehet nevetni, de nekem az is fontos lenne, hogy a minőségi idő meghittséget is hozzon a kapcsolatunkba. Nagyokat beszélgessünk, ne csak felületes témákról, hanem mélyebben, az érzelmeinkről is.
Ezután azt kell felsorolnunk külön-külön, mi az, amit szeretnénk, ha a másik velünk csinálna, majd közösen pontos akciótervet kell készítenünk arról, milyen gyakran tudjuk mindezeket beilleszteni az életünkbe. Ez azért fontos, mert ha van egy terv, ahhoz lehet igazodni, és nem csak a levegőbe beszélünk – magyarázza trénerünk. Például mindketten szeretünk moziba járni, de a filmek terén nem éppen egyezik az ízlésünk. Ugyanígy vagyunk a kiállításokkal és a koncertekkel is. Erre azt a megoldást találjuk, hogy amikor egyikünk választ programot, azt úgy csináljuk, hogy a másiknak is kedvére való legyen: például ha olyan filmre megyünk el, ami engem annyira nem érdekel, akkor utána beülünk egy hangulatos teázóba. Vagy ha már koncertre megyünk, akkor olyan helyre, ahol én is jól érzem magam – például szabadtéri színpadokra. Azt is elhatározzuk, hogy ezentúl kevesebb wellnesshétvégére megyünk, és több hosszabb, városnézős utazásra. Ez eddig pipa, a feladatot tökéletesen teljesítettük. A lényeg viszont még hátravan.
Mi az, ami hiányzik?
Bernadett hamar rátapint a gyenge pontunkra: a meghitt beszélgetések hiányoznak a leginkább az együtt töltött időnkből, ezért a további feladatokat e köré szervezi. Először azt kell meghatároznunk, mi számunkra a meghitt beszélgetés, majd azt, hogy mi hiányzik, és hogyan kellene viselkednünk ahhoz, hogy létrejöjjön az intimitás. Előkerülnek a mindennapi szituációink, amikor beszélgetést kezdeményezünk egymással. Ádám hazaérve megkérdezi tőlem, milyen volt a napom. Én elmesélem, visszakérdezek, ő pedig néhány tőmondatban válaszol. Tipikus férfi. Nem beszél az érzelmeiről, nem mondja el, ha bántja valami, inkább őrlődik.
Viszont az is kiderül, hogy én sem vagyok eléggé kitartó: miután azt mondja, hogy semmi különös nem történt vele, nem kérdezek tovább, így aztán nem is nyílik meg, és marad a felszínes társalgás. Sosem gondolunk bele ebbe, de Bernadett kérdései rávilágítanak erre. Ha én érdeklődőbb lennék, és Ádám hajlandó lenne beszélni az érzelmeiről, akkor a 8-as és a 6-os szeretettank-értékünk szépen lassan, hónapok munkája alatt felmehetne akár 10-esre is. Hiszen ezek egymást erősítő folyamatok: ha javul az együtt töltött időnk minősége, motiváltabbak leszünk abban is, hogy a többi területen egymás kedvében járjunk. Legalább most már tudjuk, mit kellene tennünk ezért.
Mit tegyek, hogy megbocsáss?
A második háromórás blokk a bocsánatkérő nyelvekről szól. Ebből is öt darab van, akárcsak a szeretetnyelvekből (“sajnálom”, “hibáztam”, “mivel tehetném jóvá a történteket?”, “ígérem, nem fordul elő többet”, “meg tudnál bocsátani?”). Egyáltalán nem mindegy, kitől hogyan kérünk bocsánatot, hiszen nem biztos, hogy eljut hozzá az üzenet. Ismét kitöltünk egy tesztet, amiből kiderül, hogy Ádámnak a “sajnálom”, nekem pedig a “hibáztam” szó a legfontosabb egy bocsánatkérésben. Tehát ő azt szeretné, hogy az érzést bánjam meg őszintén, amit okoztam neki, én pedig azt várom, hogy elismerje, hibázott.
Ennek kapcsán azt kell végiggondolnunk, mely helyzetekben a legkönnyebb és mikor a legnehezebb bocsánatot kérnünk a másiktól, mikor tettünk ilyet utoljára, és milyen nehézségeket okoz az, ha halogatjuk. Tudom magamról, hogy nekem ez gyenge pontom. Nehéz kimondanom azt, hogy sajnálom, ezért nagyon ritkán is teszem meg. Amikor a következményekről beszélgetünk, Ádám elmondja, hogy ha nem kérem az elnézését, akkor csak gyűlik benne a sérelem. Bár látszólag mindig megbocsát, és helyreáll a rend, ezzel csak a szőnyeg alá söpörjük a problémát – mutat rá Bernadett.
Gary Chapman is hangsúlyozza, hogy csak annak lehet megbocsátani, aki kéri. Egyébként feldolgozatlan, lezáratlan marad a sérelem, ami további konfliktusok forrása lesz. Azt is megtanuljuk, hogy ha megbántjuk a másikat, akkor felül kell kerekednünk a saját igazságérzetünkön a kapcsolat érdekében. Hiszen ha folyton vitázunk és a magunk igazáért küzdünk, az csak eltávolít bennünket egymástól. A megbékélés ennél sokkal fontosabb.
A tréning zárásaként mind a négyen elmondjuk, miért volt hasznos ez a néhány óra. Abban mindannyian egyetértünk, hogy elsősorban a problémák tudatosításában kaptunk segítséget. Jó volt, hogy egy támogató, moderáló tréner irányította a beszélgetésünket olyan irányba, hogy elérkezzünk a megoldásokhoz. Bernadett mindent megtett azért is, hogy komfortosan érezzük magunkat: kaptunk enni-inni, hogy az intenzív lelki munka közben mindig tudjunk energiát nyerni testileg is, így nem éreztük fárasztónak az egész napos munkát – még a férfiak is jól viselték. Hazafelé azt tervezgettük, mit fogunk másképp csinálni, hogy az a bizonyos tank megteljen.
Ahol kipróbálhatod:
•www.balanszprogram.hu
Cikkünk az ötödik születésnapját ünneplő Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Bemutatkozik a szerkesztőség
- Válogatás az elmúlt 5 évből
- Miért lép félre a férfi?
- Társkeresés Csernus Imrével
- Tényleg vannak “verekedős” gének?
- “A családunkban mindenki egyformán fontos” – Interjú Epres Pannival és Benedek Tiborral
- Hogyan szeresselek? – Kipróbáltuk a szeretetnyelv-tréninget
- Ki hallgatja meg a gyereket?
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!