2014. Február 16.

Te tudod, minek örül a párod?

Amikor felszáll a rózsaszín köd, gyakran kimondjuk a kapcsolatra a végítéletet: elmúlt a szerelem, nincs értelme folytatni. Pedig ilyenkor jön csak az igazi munka. Meg kell tanulnunk úgy kifejezni az érzéseinket, hogy a másik tényleg szeretve érezze magát.

Zádrovich Aliz

Hiába várjuk a párunkat kisuvickolt lakással, finom vacsorával, makulátlan renddel, ha ő közben csak arra vágyik, hogy egy jót beszélgessünk a nap végén, és magasról tesz arra, hogy el van-e mosogatva. Elhalmozhatjuk őt ajándékokkal, de korántsem biztos, hogy ez jelenti a kulcsot a szívéhez.

Melyik nyelven mondjam?

“Nagyon sok párkapcsolati probléma abból adódik, hogy nem úgy szeretjük a másikat, ahogy ő azt elvárná, nem azon a szeretetnyelven beszélünk, amit megért” – világít rá Gary Chapman párkapcsolati szakértő. Egymásra hangolva című könyvében leírja, hogy öt alapvető szeretetnyelv létezik: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés.

Bár a jól működő kapcsolatokban mindegyiknek helye van, általában mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve – az, ahogy ő kifejezi a szeretetét, és ahogy elvárja, hogy szeressék. Ha így “beszélnek” velünk, csordultig megtelik a szeretet-tankunk, ha viszont számunkra idegen nyelven szól hozzánk a másik, bármennyire is igyekszik, nem jön át az üzenete.

Te melyikre vágysz legjobban?

Elismerő szavak: Egészen hétköznapi dicséretek is idetartoznak, például ha tudatjuk a másikkal, milyen jólesett, hogy elmosogatott. Aki ezen a nyelven beszél, annak a bátorítás is nagyon jólesik. Ha megerősítjük abban, hogy bízunk a képességeiben, sokkal többre lehet képes, mint ő maga gondolná.

Minőségi idő: Minden közös tevékenység minőségi együttlétnek számít, amikor nemcsak egymás mellett vagyunk, hanem a figyelmünket is a másiknak szenteljük. Lehet ez egy közös séta vagy vacsora közben egy beszélgetés, de akár egy vidám társasjáték is, amit mindketten élvezünk.

Ajándékozás: Aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, annak egyáltalán nem az ajándék értéke fontos, csupán arra vágyik, hogy a másik rendszeresen kedveskedjen neki valamivel. Ha válságos helyzetbe kerül, akkor a legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, önmagunk: az, hogy vele vagyunk, mellette állunk minden pillanatban.

Szívességek: Van, akinek az jelenti a legnagyobb örömet, ha a párja igyekszik megkönnyíteni a dolgát, és levesz a válláról bizonyos terheket: például elpakol helyette, kiviszi a szemetet, befizeti a csekkeket. Ettől érzi, hogy fontos a másiknak.

Testi érintés: Az egyik legalapvetőbb szükségletünk, hogy gyengéden érjenek hozzánk. Akinek ez
az elsődleges szeretetnyelve, az még fokozottabban igényli a cirógatást, csókot, szexuális érintkezést.

“Sokat dolgoztunk a harmóniáért”

Réka és Laci négy éve vannak együtt. Elég csak rájuk nézni, szinte sugárzik róluk, hogy
mennyire szeretik egymást. Az összhangot viszont náluk is sok-sok finomhangolás előzte meg.

“Amikor összejöttünk, Lacinak még nem voltak különösebb karriercéljai, úgy éreztem, nem tudja, mit akar, ezért elég sokat piszkáltam – meséli Réka. – Láttam rajta, hogy ez rosszulesik neki. Ilyenkor csak hallgatott, teljesen befordult, nem is nagyon lehetett vele beszélni. Rájöttem, hogy inkább dicsérni kellene, amikor valami sikerül neki, mert ez sokkal jobban motiválja, mint az, ha piszkálom. Erre azóta tudatosan odafigyelek.”

Lacinak az “elismerő szavak” az elsődleges szeretetnyelve, ezért bántotta annyira, amikor
Rékától pont az ellenkezőjét kapta. A dicséret viszont szárnyakat adott neki. Nemcsak az egyetemet fejezte be, hanem saját céget is alapított, és sorra éri el a szakmai sikereket – nem mellesleg a kapcsolatuk is sokkal jobb lett. Laci is rengeteget dicséri Rékát.

“Bárcsak ilyen csokrot kapnék”

“Néha túlzásba is viszi. Lehetne kicsit kritikusabb is” – mondja Réka. Neki a kapcsolatuk elején az hiányzott a leginkább, hogy Laci “csak úgy” is meglepje valami aprósággal. “Ha bemegyek egy illatszerboltba, mindig veszek Lacinak két-három dolgot, akár egy parfümöt is, ha megtetszik az illata. Amikor elmegyek az aluljáróban egy idős néni mellett, aki virágokat árul, arra gondolok, hogy ha fiú lennék, biztos vennék egy csokorral a barátnőmnek.

Lacitól viszont eleinte nem kaptott ilyen apró meglepetéseket, nyaggatta is emiatt. “Attól félek, hogy rossz ajándékot veszek – szól hozzá Laci. – De adtam már neki aluljárós nénitől vásárolt tulipánt, és ha lemegyek a boltba, most már majdnem mindig meglepem valamivel, mert tudom, hogy ez fontos neki.”

Réka és Laci mostanra szinte tökéletesen összecsiszolódtak. Tudják, mire vágyik a másik, és tudatosan próbálnak egymás kedvére tenni. “Mindig megbeszéljük, ha valami hiányzik vagy nem jól működik a kapcsolatunkban. Nem oldódott meg minden százszázalékosan, de ez nem is baj. Mindketten változtunk, így már elmosódtak a határok azoknál a dolgoknál is, amelyekben különböztünk.”

Olyan, mint az anyanyelvünk

Legtöbbször észre sem vesszük, hogy nem jól szeretjük egymást. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindent megteszünk a másikért, kimutatjuk neki az érzelmeinket, tudtára adjuk, hogy fontos számunkra. Ha bármennyire is igyekszünk, ő mégis elégedetlen, gyanakodhatunk arra, hogy nem egymás nyelvét beszéljük.

Többféle szeretetnyelvet is elsajátíthatunk, de az elsődleges olyan, mint az anyanyelvünk.
Ha nem így beszélnek hozzánk, egy idő után hiányérzetünk támad, és azt hihetjük, a másik már
nem szeret. Jantek Gyöngyvér pszichológus szerint sok banális konfliktusunk mögött valójában a kielégítetlen érzelmi szükségleteink állnak.

Ebből lesz a feszültség

“A legtöbb vitát a házasságokban olyan apró-cseprő dolgok indítják el, mint a padlón felejtett zokni vagy a fogkrémes tubus eltérő használata. Valójában ezek csak ürügyek, apró csatornák, amelyeken keresztül a feszültség igazoltan távozhat. Ha végiggondoljuk, mi is az, ami igazán bánt minket, mit hiányolunk a kapcsolatban, és ezt a szükségletet vádaskodás nélkül, kérésként kommunikáljuk a másik felé, van esély arra, hogy megkapjuk, amire vágyunk. De ha maradunk a mosatlan edények szintjén, és belemegyünk ezekbe a kicsinyes játszmákba, csak azt érjük el, hogy még jobban eltávolodunk a másiktól” – mondja szakértőnk.

“Érettség, önismeret és stabilitás kell ahhoz, hogy felismerjük, mire vágyik a párunk.

Meghálálja magát, ha változtatunk

Nem baj, ha más szeretetnyelvet beszélünk, csak tudnunk kell időnként “dialektust” váltani – állítja a pszichológus. Megtanulni, hogy a párunk minek örül igazán, majd ennek megfelelően cselekedni kemény munka, és rengeteg energiát igényel.

Ha az egyikünk a szívességek szeretetnyelvét beszéli, a másik viszont nem igazán gondoskodó típus, nem lesz könnyű összecsiszolódni, de csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e. Pál Feri katolikus pap szerint eleinte tudatosan kell megpróbálni a másik kedvében járni.

“Szabad vállalni azt a folyamatot, amiben egy ideig talán idegenül érzem magam. Aztán később a társam visszajelzései érzelmi motivációt adnak majd. Ha látom rajta, hogy jólesik neki, amit csinálok, akkor pozitív érzés is társulni fog az egyébként tudatos erőfeszítésemhez. Megéri változtatni, mert ez a párunkat is arra ösztönzi majd, hogy örömet okozzon nekünk, így új alapokra helyeződhet a kapcsolat.

Ki mit hoz otthonról

Az, hogy mennyire vagyunk képesek egymásra hangolódni, nagyban függ attól, mit hozunk otthonról. Pici gyerek korunkban tanuljuk meg, hogyan szeressünk, és egész életünkre hatással lesz, hogy a szüleink mennyire tudták kielégíteni az érzelmi igényeinket – állítja Jantek Gyöngyvér. – Az, hogy egy gyerek tud-e majd szeretni, legfőképpen hogy tudja-e magát szeretni és elfogadni, azon múlik, mennyi szeretetet kap a szüleitől élete első néhány évében.

Ebben az időszakban fontos, hogy meglegyen közöttük a megfelelő összhang, a szülő képes legyen felismerni a gyereke valódi szükségleteit, és azokra a megfelelő módon és időben reagáljon. Kevés olyan szülő van, aki szándékosan ártani akarna a gyerekének, az viszont gyakoribb jelenség, hogy a jó szándék ellenére valami félresikerül, az üzenet nem ér célt, és a gyerek »szeretet-tankja« üresen marad.

Hátrányból indulni

Ha valaki élete első éveiben nem tapasztalta meg a feltétel nélküli szeretetet, azt, hogy értékes és fontos, egész életében küzdeni fog mások szeretetéért, miközben ő maga nem képes valódi szeretetet adni. Nagyon nehéz ráhangolódni a másikra, ha mi nem éltük meg azt, hogy a szüleink rá tudtak hangolódni a mi szükségleteinkre.

Akit gyerekként elhanyagoltak, annak olyan a szeretet-tankja mintha lyukas lenne. Hiába önti bele a szeretetét a másik akár a megfelelő módon, mivel van egy nagyon komoly alapprobléma, a szeretet »kifolyik«. Ilyenkor még nagyobb erőfeszítésre és türelemre van szükség a másik fél részéről, hogy egy kicsit kompenzálni tudja azt, amit a párja gyerekként nem kapott meg. Ha így sem sikerül kielégíteni az érzelmi szükségleteit, akkor érdemes szakemberhez fordulni.”

Pál Feri katolikus pap szerint egyfajta érettség, önismeret és stabilitás kell ahhoz, hogy felismerjük, mire vágyik a párunk. “Minél éretlenebb a személyiségünk, annál inkább arra használjuk a másikat – nem tudatosan –, hogy rajta keresztül magunkra találjunk, magunkat megértsük, a szükségleteink kielégülést nyerjenek. Amikor valaki már elég stabilan találkozott saját magával, akkor megengedheti azt, hogy találkozzon a másikkal is.”

Hogyan ismerhetjük fel?

Nem is olyan egyszerű meghatározni még a saját szeretetnyelvünket sem, nemhogy a másikét. Van néhány segítő kérdés, amely közelebb vihet minket a megoldáshoz. “Az egyik, hogy mivel okozzák mások a legnagyobb fájdalmat számunkra. A legmélyebb sérelmek sokszor rávilágítanak a belső szükségleteinkre. Van, aki nagyon fájlalja, ha a párja pusztán ajándékokkal lepi meg időnként, de nem szán időt az együttlétekre, vagy nem érinti meg elégszer.

Mások számára egyáltalán nem fontos, hogy az egymás iránti érzéseikről gyakran beszéljenek, mert az apró szívességek, gesztusok kifejezőbbek minden szónál. Ehhez kapcsolódik a második kérdés, mit kérünk leggyakrabban a másiktól? Minden bizonnyal erre van leginkább szükségünk ahhoz, hogy érezzük a szeretetét. Végül azt is érdemes végiggondolnunk, mi hogyan szoktuk leggyakrabban kifejezni a másik iránti szeretetünket. Valószínűleg ez a szeretetnyelv áll hozzánk a legközelebb” – sorolja Jantek Gyöngyvér. Ugyanezekkel a kérdésekkel mások szeretetnyelvét is kifürkészhetjük.

“Vegyél észre!”

Pál Feri egy tudományos kutatást említ, amely a szeretetnyelvek mögé tekint. Azt vizsgálták, milyen élettani háttere van annak, hogy egy másik emberrel való kapcsolatunkban jól érezzük magunkat. Összesen négy alapvető dolgot találtak, amire mindannyian vágyunk, és amit a szeretetnyelveken keresztül akarunk megkapni.

“Az első, hogy vegyél észre, fedezz fel, figyelj rám. A második, hogy törődj velem. Ne csak vegyél észre, hanem gondoskodj is rólam – ajándékkal, jó szavakkal, érintéssel, rám szánt idővel vagy valamilyen szívességgel. A harmadik, hogy becsülj engem. Ne csak vegyél észre, ne csak törődj velem, hanem közben láss is értékesnek. A negyedik, hogy vegyél emberszámba.

Lásd az egyediségemet, és ne csak olyan valakinek tekints, aki előbb-utóbb az én szükségleteimre pozitívan fog válaszolni. Akkor is szeress, ha valamit nem teszek jól. Ez a négy mély indíttatás az, amely a szeretetnyelvekben és azokon keresztül egy kapcsolatban azt közvetíti, hogy nekem jó itt lenni, vágyom a veled való együttlétre” – mondja Pál Feri katolikus pap.

Ha nem vesszük a fáradságot, hogy kielégítsük a társunk érzelmi igényeit, az a kapcsolat végét jelenti, de sosem késő feleszmélni. Gary Chapman könyvében esettanulmányokkal bizonyítja, hogy évtizedek óta rosszul működő párkapcsolatok is helyre jöhetnek pusztán azáltal, hogy a felek felismerik és használják egymás szeretetnyelvét. Másképp – szerinte – nem is élhetünk boldogan egymással.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A nemrég megjelent új lapszám tartalmából: