Hol a tapintatlanság határa?

Ismerős lehet a helyzet, amikor szingliként rendre arról faggatnak minket, mikor lesz már tartós kapcsolatunk. (Mintha ez csupán rajtunk múlna.) Ha párban élünk, akkor az esküvőről érdeklődnek folyton. (Pedig lehet, hogy nem hiszünk a házasságban, vagy éppen tűkön ülve várjuk, hogy a párunk megkérje a kezünket.)
Ha pedig túl vagyunk az esküvőn, akkor a gyerektéma kerül elő. A túl személyes kérdések sora végtelennek tűnhet, mint ahogy az is, ahogyan reagálunk rájuk. Bár vannak, akik szemrebbenés nélkül állják az intimebb szférát érintő érdeklődést, sokakat bánt, dühít, esetleg elbizonytalanít a kívülállók ostroma, hiszen ők maguk is igyekeznek megoldani az életüket.

Meddig vársz még?

“Egyedülálló vagyok, így a legtöbb tolakodó kíváncsiskodás a családi állapotomat érinti – kezdi történetét a félig magyar, félig olasz származású Forbicioni Alexandra (36). – A »kedvenceim« közé tartoznak a következő kérdések: »Mikor jön már az igazi?«, »Olyan csinos vagy, miért nincs párod?«, vagy »Mikor fogsz így szülni?«. Mintha ezekre bárki is tudná a választ.”
Bár édesanyja is aggódik lánya boldogságáért, Alexa a legtapintatlanabb kérdéseket távolabbi rokonaitól, ismerőseitől kapja. “A családom többsége Rómában él, így a távolság sokszor megóv a kíváncsiskodóktól. Ezzel együtt az olaszországi látogatásaim legkellemetlenebb pillanatai a nagy családi összejövetelek, amikor a párválasztással kapcsolatos kérdések özöne zúdul rám.
A válaszadást többnyire diplomatikusan elkerülöm, máskor elviccelem, vagy csöndben maradok, hátha észreveszi az illető, hogy belemászott a privát szférámba. De legtöbbször csak annyit mondok, még nem találtam meg az igazit. Ilyenkor a probléma forrását bennem látják, aminek hangot is adnak: biztosan túl magasra teszed a mércét.”

Bár Alexát még mindig bántják ezek az epizódok, egyre jobban kezeli őket. “Úgy érzem, nekem nem olyan nagy gond így élni, mint nekik. Megtanultam így is boldog lenni, nyitott vagyok az új emberekre, és tudom, el fog jönni a társam.”
De mit mondana Alexa, ha minden következmény nélkül őszintén válaszolhatna a túl indiszkrét kérdésekre? “Elmagyaráznám a bennem lejátszódó folyamatot, kikérném magamnak, hogy belegyalogolnak a magánéletembe, és felhívnám a figyelmüket arra, hogy mindannyiunknak van elég terhe, ezért jobban tesszük, ha a saját portánkat tartjuk rendben ahelyett, hogy másokkal foglalkozunk. De a legfontosabb az, hogy ne tegyünk mással olyat, amit maguknak sem kívánunk.”

Bizalmi kérdés

Bár a kérdezőket talán sok esetben a segítés vagy törődés szándéka vezérli, mindez nem változtat azon, hogy tapintatlanságukkal megsértik a másik intim szféráját. Geist Klára pszichológus szerint viselkedésük hátterében többféle ok állhat.

Geist Klára

“Az egyik a gyermekkori, valódi intimitást nélkülöző családi háttér, ami miatt nem tanulják meg elkülöníteni saját és szűkebb, tágabb családjuk határait a külvilágtól. A másik jellemző ok, hogy gyermekkorukban gyakran az ő személyes szférájuk is sérült, esetleg szüleik visszaéltek a bizalmukkal, azt megszégyenítésükre vagy kontrollálásukra használták fel. A tapintatlan kíváncsiskodók gyakran ezeket a helyzeteket játsszák újra, amikor másokat hoznak kellemetlen helyzetbe a kérdezősködésükkel. A gyerekkori élmények mellett félresikerült barátkozási kísérlet is állhat a háttérben – folytatja a szakértő. – A kérdezősködők gyakran vágynak ugyan a barátságra, de nincsenek tisztában az ahhoz vezető úttal, emellett rendszerint bizalmi problémákkal is küzdenek. Ők maguk nem mernek megnyílni mások felé, ettől szoronganak, mindezt pedig úgy kompenzálják, hogy erőszakkal igyekeznek mások bizalmába és intim szférájába férkőzni.”
Klára szerint nem ritka az sem, hogy önbizalomhiány áll a háttérben, így a tapintatlan kérdések tudatos vagy tudattalan célja a társas összehasonlítás. “Azáltal, hogy belesnek mások életébe és a hibáikat firtatják, magukat többnek, jobbnak, boldogabbnak érzik. Illetve a kérdések özönével megelőzik azt, hogy önmagukkal kelljen foglalkozniuk, színt vallani saját problémáikról, hiszen addig is a másik ember van a figyelem középpontjában.”

Belső dilemmák

Akadnak olyan kérdések is, amelyek elsőre nem egyértelműen sértik a magánszféránkat. Maronics Júliát (26) például karrierje alakulásáról kérdezik folyton. A gazdasági végzettségű lánynak sikerült a saját szakmájában elhelyezkednie, ám három év alatt négyszer váltott munkahelyet. “Az ok mindig ugyanaz volt: nem sikerült azt a szűkebb területet megtalálnom, ami iránt hosszú távon el tudnék köteleződni – mondja Júlia, akinek szárnypróbálgatásait sokszor partnere nézte a legkritikusabb szemmel. – Jellemzően jó pár évvel idősebb társaim voltak, így sok esetben nem értették vagy nem akarták megérteni a bizonytalanságomat, pedig egykor talán ők is voltak hasonló helyzetben. Céltudatos emberek lévén szerették volna, ha egy ambiciózus, határozott társ van mellettük. Én azonban nem tudtam arra válaszolni, hogy mik a rövid vagy hosszú távú szakmai terveim. Ezek a beszélgetések sokszor feldühítenek, de aztán rájövök, hogy valójában magamra vagyok mérges. Hiszen szeretnék válaszolni ezekre a kérdésekre, a válasz viszont még bennem sem érett meg.”
Júlia azt is kiemeli, hogy sokszor ezekből az epizódokból hasznos beszélgetés alakul ki, amely mindkét félnek energiát ad. A kérdezőnek, mert úgy érzi, segített rávilágítani egy problémára, a kérdezettnek, mert elkezdi a helyzetét más aspektusból szemlélni, ami talán segít közelebb kerülni a megoldáshoz.

Frappáns válaszok

De mi a leghatásosabb reakció egy túl indiszkrét kérdésre? Választhatjuk az őszinteség útját, megtagadhatjuk a reakciót, vagy megkérdezhetjük a faggatódzótól, hogy neki hogyan esne, ha hasonló módon ostromolnák. És persze vissza is dobhatjuk a labdát: “Miért vagy erre kíváncsi?”, “Esetleg neked is hasonló gondod van?”.
Furcsa paradoxona azonban ezeknek a helyzeteknek, hogy míg a kérdezők sokszor belegyalogolnak a másik lelkivilágába, addig a kérdezettek azért nem reagálnak erélyesebben, nehogy megbántsák a másikat, és hogy a jó viszonyt megőrizzék. Ilyenkor lehet jó áthidaló megoldás egy olyan frappáns válasz, amit Bridget Jones adott azon a baráti vacsorán, amelyen párban élő barátai arról érdeklődtek, vajon miért van annyi egyedülálló harmincas nő manapság. Bridget erre annyit felelt: “Fogalmam sincs. Biztos az sem segít, hogy a ruhánk alatt az egész testünket kelések borítják.” Ez a reakció egyszerre kitérő és meghökkentő, és legalább annyira sokkolja a kérdezőt, mint a kérdezettet, így burkoltan célozva a kérdés illetlenségére és abszurditására.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.

Már kapható a magazin legfrissebb száma.
A tartalomból:

• Robotként élünk? – Beszélgetés Belső Nórával és Kamarás Ivánnal
• Agy kontra szív
• Kipróbáltuk a rajzmeditációt
• Mosollyal az elfogadásért
• Pszichológusból filmsztár – Natalie Portman
• Orgazmuslabor a padláson
• Miért lódítanak a tinédzserek?
• Békésen világra jönni

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!