Rég leszámoltunk a múlttal, megtanultuk a fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen életleckét, de hozzátartozóink folyamatosan életre keltik volt társunk szellemét. Vajon miért kell szembenéznünk az új partnerünk lelkét is sebző exekről szóló szituációkkal?
“Minden változás egy ki nem mondott folyamatot indít el egyéni és rendszerszinten is: a gyászt – mondja Vágyi Petra klinikai szakpszichológus, coach. – De nemcsak a veszteség elfogadása, hanem az új helyzethez vagy kapcsolathoz való alkalmazkodás is nagyfokú rugalmasságot követel a családtól és a barátoktól. A gyászfolyamat első részében, a meglepettség után többféle reakció születhet: ha szerették a volt társat, a harag érzése dominál.
Az új belépő biztosan kap ebből, esetleg őt hibáztatják a szakításért, illetve akarva-akaratlanul összehasonlítgatják a régi partnerrel. Ebben a helyzetben senki sem tud olyan pozitív személy lenni, mint az ex. Ha nem kedvelték az előző társat, a megkönnyebbülés és a bűntudat érzései törhetnek föl, és az új kapcsolat irányába mutatott nyitottság nem neki, hanem a »bárki más, csak ne az ex« helyzetnek szól. Jobb óvatosnak lenni, hiszen az emberek ilyenkor kritikusak, nem pedig elfogadók. Ne essünk abba a csapdába, hogy elhisszük, velünk másképp fognak viselkedni.”
Egy ágyban a démonnal
Gaál Zsanna Júlia (42) tizenhárom éve él ikerházban, közös fedél alatt párja családjával. A dekoratív, mosolygós nő érkezését örömmel fogadták. Szerelmének, Gábornak évekkel ezelőtt távozott az első felesége, és azóta nem volt tartós kapcsolata. Ám a mámorban úszó pár életébe szinte észrevétlenül kúszott be a volt feleség szelleme.
“Egyre többször került szóba Ildi, Gábor exe, akivel apósomnak azóta is közvetlen üzleti kapcsolata van – mondja Zsanna. – Mi már esküvőt és kisbabát terveztünk, de még mindig kaptam sértő megjegyzéseket. Ha Gábor vörös rózsával vagy a születésnapomra egy pár elegáns cipővel lepett meg, megkaptam, hogy a volt párjának szebbet, drágábbat adott anno.
Feltűnt, hogy a családtagok folyamatosan érdeklődnek Ildi iránt. Kritizálták, őt tették felelőssé a zátonyra futott házasság miatt, mégis évekkel később is ápolták vele a kapcsolatot.”
Gábor lezárta a múltat, volt kedvese a válás után vidékre költözött, így kapcsolatuk megszakadt. De a fiatal férfi éppúgy szenvedett szülei viselkedése miatt, mint új kedvese. Hiába állt ki mellette, szerelme egyre rosszabb állapotba került.
“A pokoli időszak első kislányunk születése után köszöntött be – folytatja Zsanna. – Otthon voltam a kicsivel, és így az apósommal és az anyósommal is többet találkoztam. Rajtuk keresztül Ildi szelleme beköltözött az életünkbe. Mindennaposak lettek a róla szóló történetek, elejtett mondatok, sokatmondó sóhajok. Véletlenül az ő nevén szólítottak, és a személyes tárgyai is előkerültek. A baráti társaságunkból is többen érdeklődtek felőle. Kezdtem összehasonlítgatni vele magam, és azt kerestem, mit szeretett benne Gábor. Kutattam a hibáimat, az önbizalmam már a padlón hevert. Még a hálószobánkba is befurakodott Ildi. Ha szeretkeztünk, lelki szemem előtt kettőjüket láttam. Folyton szorongtam, és azt vettem észre, én is állandóan vele foglalkozom. Napokon át sírtam, vele álmodtam, és patakokban folyt rólam a víz, úgy ébredtem. Kezdtem kikészülni, ugrottam minden olyan témára, ami hozzá kapcsolódott. Ismeretlenül is gyűlöltem, mégsem tudtam szabadulni tőle. Rosszulesett az is, hogy a nagy közös fotóalbumba még akkor is bekerült Ildi fotója, amikor körülöttünk már két csodaszép kislány rohangált. Mintha én nem is léteztem volna.”
A családtagokat nem lehet lecserélni
A fiatal anyuka gyes után visszatért a munkahelyére, és telekommunikációs szakemberként megbecsült tagja lett egy nemzetközi csapatnak. Munkahelyi sikerei mellett a pszichológiával, önismerettel foglalkozó könyvek, több évig tartó önvizsgálat és sok-sok baráti beszélgetés ébresztették rá arra, hogy nem a környezetének, hanem neki kell változnia, fejlődnie.
“A támadások nem az én személyemnek szóltak, bárki lett volna a helyemben, ugyanezt kapja – mondja Zsanna. – El kellett fogadnom, hogy a házassággal kapott családtagokat nem tudom lecserélni, és nincs jogom beleszólni, kivel barátkozzanak.
Ildi tizenhét év után is a mai napig felbukkan, és találkoznak vele Gábor családtagjai. Olyan nosztalgia veszi körül, ami megszépíti a múltat, persze a vele leélt évek a valóságban sokkal árnyaltabb képet mutatnak. Már nem akarok harcolni ellene, és azért sem teszek erőmön felül, hogy elfogadjanak. Arra koncentrálok, hogy az önbecsülésem a helyére kerüljön, hiszen a saját kishitűségem miatt is pörgettem bele magam a pokoli lelki szenvedésbe. Popper Péter Ne menj a romok közé! című könyve megerősített abban, hogy nem szabad magunk után húzni a régi szerelmekhez tapadó érzéseket, emlékeket, mert azok visszarántanak a mélybe. A hét- és kilencéves lányaimat arra tanítom, hogy a családban a szeretet mellett legalább annyira fontos az egymás iránti hűség és szolidaritás.”
Kiút a játszmák labirintusából“Amikor a család, az ismerősök és a barátok életben tartják az ex szellemét, akkor azzal azt éreztetik, hogy ő még mindig odatartozik. De ez a szituáció inkább játszmát sejtet – összegzi Vágyi Petra. – Ha a régi kedvest véletlenül vagy annak látszatát keltve dicsérik, idealizálás történik. Aki nincs jelen, az hirtelen felértékelődik. Az ilyen mintázat hátterében ki nem mondott üzenet rejtőzhet: te nem csinálod jól, te sohasem lehetsz olyan jó, mint a korábbi partner. Abban az esetben, ha az exet leértékelik, devalválják, akkor olyan dolgok megtestesítőjévé válik, amit ők magukban vagy a többi családtagban nem szeretnek, amiket egymással kapcsolatban nem mernek kifejezni vagy felvállalni. Ezek a dicséretek és szidalmak nem annak és arról szólnak, akire szórják, hanem a félelmek és vágyak kivetülését jelentik. |
A családom akart uralkodni rajtam
Vásárhelyi Réka (32) első komoly kapcsolata akkor ért véget, amikor párja Norvégiában vállalt munkát. Abban a hitben hagyta itthon őt és féléves kisfiát, hogy pár hónappal később újra együtt lesznek, és külföldön építik tovább közös jövőjüket. Ám a fiú szerelmes lett, Réka meg itthon maradt a kicsivel.
“Azt hittem, belehalok a szakításba – mondja Réka. – Becsapottnak, csalódottnak éreztem magam, és depressziós lettem. Szerencsére a családom mellettem állt, hogy ép ésszel fel tudjam dolgozni a történteket és képes legyek felnevelni a fiamat.
Budapestről visszaköltöztünk a szekszárdi családi birtokra, ahol mindkettőnket rajongó szeretet vett körül. Amikor betoppant az életembe Péter, a szüleim, a rokonságom tárt karokkal fogadták. Majd szép lassan kezdték rázúdítani az előző kapcsolatom tragikumát. Olyan történeteket is elmeséltek neki, amiket én nem, mert nem akartam, vagy már rég elfelejtettem azokat. Ráadásul sokszor egymásnak ellentmondtak az általuk elmesélt sztorik az enyémekkel, így folyton magyarázkodnom kellett. Nem tett jót friss szerelmünknek az sem, amikor sajnálkozva azt bizonygatták Péternek, hogy egyetlen férfit szerettem igazán az életemben. Persze ez egészen véletlenül nem ő volt. Folyton felemlegették azt a kritikus időszakot is, amikor lelkileg mélypontra kerültem korábbi társam elvesztése miatt. Péter úgy élte meg mindezt, mintha az exem az örök jelenbe költözött volna. Nem én, hanem a rokonaim nem tudtak tőle és a fájó emlékektől szabadulni. Siratták a ránk áldozott időt, szeretetet, pénzt és törődést. Hiába volt több ezer kilométerre az exem, a családom ébren tartotta, szinte újra felépítette a kapcsolatunkat. Én örültem, hogy végre megtaláltam az igazit, és mérhetetlen szenvedéssel járt a régi sebek feltépése a hozzátartozóim közreműködésével. Péter pedig zavarban volt, és több évbe telt, amíg kiállt magáért, és visszautasította a rólam szóló szaftos történetek hallgatását.”
De még rosszabb lett a helyzet, amikor Budapestre költöztek. Réka családja a gaz csábítót látta Péterben, aki megismételve a múltat hamarosan lapátra teszi a lányt.
“Biztosítottak arról, hogy még egyszer nem mentenek meg – mondja Réka. – Ha a csillagokat lehozta volna Péter, az sem lett volna elég nekik. Született egy kislányunk, harmóniában éltünk. Veszekedéseinket kizárólag a családom vagy a velük közösen eltöltött idő generálta. Végül a párom már nem akart részt venni a családi eseményeken, azt mondta, nem tartozik hozzánk. A békéért és a kapcsolatomért vívott harc teljesen felőrölt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Péter exbarátnője és édesanyja bejelentkeztek hozzánk babanézőbe. Eljött az a pillanat, amikor azt akartam, hogy a múltunk szereplői végérvényesen kivonuljanak az életünkből. Mediátorhoz fordultunk, sokat beszélgettünk, és egyre kevesebb időt töltöttünk a családommal. Rájöttem, hogy a Péter elleni támadásokat mi mozgatta. Egyrészt a szüleim magukat sajnáltatták a kudarcom miatt, másrészt nem tudtak megbékélni azzal a gondolattal, hogy már nem tarthatnak a markukban, nem bábáskodhatnak az életem fölött.”
Bővebben a témáról
• Popper Péter: Ne menj a romok közé! (Saxum)
• Eric Berne: Emberi játszmák (Háttér)
• Bácskai Júlia – Tapolyai Emőke – Varró S. Gábor: Ex, exek – Miért vannak még itt, ha már nincsenek? (Saxum)
• Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Popper Péter – Szendi Gábor: Mindennapi játszmáink (Háttér)
• Bagdy Emőke – Kalo Jenő – Popper Péter – Ranschburg Jenő: A család: Harcmező és békesziget (Saxum)
Ahol segítséget kérhetsz:
Vágyi Petra klinikai szakpszichológus, tréner, coach
• www.psychealth.de
• vagyipetra@gmail.com
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:
- Mi számít megcsalásnak?
- A jelen pillanatról nem lehet lekésni – Test és lélek
- Viktimológia – Kiből lesz áldozat
- Párbeszédek – Müller Péter, Hevesi Krisztina, Havas Henrik, Szendi Gábor
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
Fizess elő magazinunkra most egy évre, azaz 9 lapszámra 3780 forintért, és ha az első 80 befizető között vagy, Paulo Coelho: Házasságtörés című könyvét kapod ajándékba! Bővebben itt olvashatsz az előfizetési akcióról.