Nórával, ezzel a csinos, harmincas évei elején járó nővel Kenyában ismerkedtem meg a nászutunkon, amikor Nairobiban kényszermegállót kellett tennünk, mert rettenetes fogfájás gyötört. Legnagyobb meglepetésemre egy magyar doktornő kezei alá kerültem, aki a kezelés alatt mesélt arról, hogy került ide.
„Már kislány korom óta sokat utaztam szüleimmel, akik minden évben legalább egyszer elvittek engem és két testvéremet magukkal valahova külföldre egy hagyományos vakációra. Legtöbbször kényelmes apartman vagy szálloda biztonságában élveztük a pihenést és klasszikus kulturális programokkal – a helyi műemlékek kötelező megtekintésével – tettük gazdagabbá és kellemessé a kint töltött időt. Aztán a gimnázium alatt véletlenül belecsöppentem egy cserediákprogramba, és több mint két hónapot töltöttem Finnországban egy családnál. Szinte új emberként tértem haza, és teljesen megváltozott az elképzelésem ettől kezdve az utazásról is. Elhatároztam, hogy ezen túl utazó lesz és nem turista.”
Nóra a szülők hivatását követve fogorvosnak jelentkezett, és az egyetemi évek során több külföldi ösztöndíjat is megpályázott, így hosszabb időt tölthetett Spanyolországban, az Egyesült Államokban és Japánban. Ma, 32 évesen Budapesten él, és az év háromszáz napján teljes erőbedobással dolgozik a fogászati rendelőjében, de mindig eljön a nap, amikor a régi bőrönd előkerül, és hosszabb útra indul vele.
„Nekem sosem az a cél, hogy egzotikus helyre utazzak, hanem hogy ahova megyek, ott bele tudjak illeszkedni a mindennapokba, együtt éljem az életet a helyiekkel és így ismerjem meg minél mélyebben a kultúrájukat. Európában országaiban sok ismerősöm van, így általában ha az öreg kontinensen szemelek ki egy úti célt, akkor valamelyikük házában lakom velük együtt és élem az életüket. Az ilyen utakra mindig saját autóval megyek, hogy legyen elég szabadságom körbeutazni az országot, ne függjek mindenben a vendéglátóimtól. Ezek inkább hasonlítanak egy hagyományos vakációhoz, csak kicsit a megszokottnál hosszabbak és kalandosabbak, ugyanis sosem tervezem meg őket előre, hagyom, hogy hadd ragadjanak magukkal kint az események, hadd diktálja a programomat az ottani élet ritmusa. De vannak másmilyen útjaim is. Folyamatosan figyelem a lehetőségeket, mert az úgynevezett harmadik világban – Afrika, Dél-Amerika és Ázsia szegényebb országaiban – nagy az igény a nyugati orvosokra. Nairobiba is így kerültem, két hónapig élek itt és dolgozom fogorvosként csupán a szállásért cserébe, amit egy helyi házaspár otthonában ajánlottak fel. És így jártam be Délkelet-Ázsia számos országát, Dél-Amerikát, és Afrikában is több országban megfordultam.”
Nóra egész életvitelét úgy rendezte be, hogy minél szabadabb lehessen és minden évben hosszabb időre útra kelhessen. Itthon sikerült olyan körülményeket teremtenie, amelyek lehetővé teszik az ilyen távoli utakat is. A fogászati rendelője mellett egy kis fogtechnikai vállalkozást is indított, ami főként szerszámok, eszközök tervezését, beszerzését, importját végezi.
„Még néhány évig biztos, hogy ezt az életmódot folytatom. Élvezem a kemény munkát és a hétköznapok harcait, az üzletasszonylét és a fogorvos szerepét is, de arra is szükségem van, hogy ettől minden évben elszakadhassak és egy ideig új életet élhessek. Néhány év múlva családot szeretnék, de az biztos, hogy a gyermekeim előtt is ki szeretném majd tárni a világra az ablakot, és megtanítani őket a szabadságra, az utazás örömeire.”
