Egzotikus utazás, szafari
Betegségek szempontjából a legveszélyeztetettebbek akkor vagyunk, ha otthonról távol, külföldön nyaralunk. Ilyenkor a legegyszerűbb orvosi ellátás is bonyodalmakba ütközhet, különösen akkor, ha nem beszéljük a fogadó ország nyelvét, és a biztosításunk sem kielégítő. Ráadásul minél egzotikusabb a vakáció, minél távolabb kerülünk otthonról, annál valószínűbb, hogy olyan körülményekkel és lehetséges betegségek veszélyével találkozunk, amiket itthon még soha nem tapasztaltunk, sőt talán még nem is hallottunk róluk. A mérsékelt égöv fejlett országait elhagyva Ázsia, Dél-Amerika és Afrika vidékein még a civilizált városokban is elővigyázatosnak kell lennünk, ha szeretnénk elkerülni a betegségeket. Elsősorban a hepatitisz és az úgynevezett turistabetegség (hasmenéssel, hányással, rosszulléttel járó gyomorrontás) leselkedik ránk, mert ezeket az ételek és a csapvíz közvetítésével kaphatjuk el. De megfelelő óvintézkedés és védőoltás nélkül komoly esélyünk van arra, hogy malária, sárgaláz, kolera és tífusz, vagy épp a dengue-láz kap el minket. Ugyancsak veszélyt jelentenek a különféle rovarcsípések, állatharapások, marások. Ilyen nyaralásra csak úgy induljunk el, ha előtte tájékozódtunk a fogadó ország nagykövetségén és az orvosunknál, hogy mik a kötelező és ajánlott védőoltások, és milyen egyéb veszélyekre kell felkészülni.
Sátorozás, vízitúra
Az egyik legkedveltebb nyaralási forma a hangulatos kempingezés. Legyen szó akár jól kiépített, civilizált kempingről, akár nomád sátorozásról valahol a természetben, a város zajától messze, az ilyen nyaralások bája és egyúttal veszélye is éppen abban rejlik, hogy megszokott, civilizált és biztonságos körülményeink helyett kicsit lazábban, természetközelibb módon élünk. Általában a higiéniai feltételek ilyenkor gyengébbek, ami magában hordozza a fertőzések veszélyét. Elsősorban az ételeinkre és a kezünk tisztaságára kell ügyelnünk, valamint túrák során arra, hogy bármilyen vonzó is a tisztának tűnő, hűvös patak, ne igyunk belőle, állóvízből pedig végképp ne kortyolgassunk.
A rendszerint sátorozással egybekötött vízitúrákon is a legfőbb betegségforrás a kánikulában megromló étel, amit magunkkal szállítunk. Mivel ilyen helyzetben a legritkább esetben tartjuk hűtőben az ételeket, azok hamar tönkremehetnek, így például a tej- és tojástartalmú ételektől szalmonellafertőzést kaphatunk. Tanácsos csak nem romlandó élelmiszert magunkkal vinni és a többi alapanyagot a tábor közelében, helyben beszerezni.
A másik baj, ami rendszerint elér bennünket a csónaktúrán, az a leégés. A vízen nem érezzük annyira a forróságot, ugyanakkor a nap a víztükörről visszaverődve erősebben éri a bőrünket, mint a parton. Még akkor is leéghetünk és kitesszük magunkat a káros UV sugaraknak, ha fehér pólóban, sapkában evezünk, mert ez a szín a többinél jobban átereszti a káros sugarakat. Gyártanak kifejezetten UV-szűrő anyagból készült ruházatot is, inkább ezt hordjuk a napon, és kenjük be magunkat magas faktorszámú naptejjel. A leégés nem játék, olyan súlyos sérülések is érhetik a bőrt – a fájdalomról nem is beszélve –, amikből később bőrrák, melanoma fejlődhet ki.
Mivel a tábort gyakran minden komfort nélkül, a természetben verjük le, komoly veszélyforrást jelenthetnek még az ilyen túrákon az állatharapásból származó és mezítlábas járkálás közben beszerzett – üvegszilánktól, szögtől, kőtől stb. – sérülések. Állatharapás esetén mindenképpen fel kell keresni az orvost, bármilyen kicsi is a sérülés, mert a veszettség és más fertőzések ellen azonnal kezelést kell kapnunk. Hasonlóképpen egy rozsdás szög okozta talpsérülés után is ajánlott megszerezni az orvostól a tetanuszinjekciót.
Tengerparti nyaralás
A tengerparti nyaralások mindig különleges élményeket és veszélyeket rejtenek. A parton arra figyeljünk, hogy – különösen mediterrán országokban, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában – mindig tartsuk be a higiéniai szabályokat: gyakran mossunk kezet, evőeszközeink és edényeink tiszták legyenek, a magunk készítette ételt alaposan mossuk meg és főzzük, süssük át. Ne tároljunk még egy-két órán át sem ételt a szabad levegőn, csak hűtőben. Utcai árusnál csak akkor együnk, ha láthatóan tisztán és gondosan készítette elő az ételt, és lehetőleg a szemünk előtt sütötte meg. Csapvizet soha ne fogyasszunk, se fagylaltot, jégkockát, sőt még a fogmosást is ásványvízzel végezzük, hogy elkerüljük a vízzel terjedő fertőzéseket.
A tengerben leginkább a kagylókra, medúzákra, tengeri csillagokra és sünökre, valamint az éles korallokra kell vigyáznunk. A tengeri kagylók nagy része hepatitisszel fertőzött és ráadásul éles is, így belelépve könnyen sérülést okozhatnak, de egyúttal fertőzést is. Fertőzést ugyan nem kaphatunk a tengeri rózsától, süntől és koralltól, de mérgező vágásokat, elfertőződő szúrt sebeket könnyedén beszerezhetünk tőlük. Az egyetlen lehetséges védekezés ezek ellen, ha ilyen célra gyártott cipőben megyünk a tengerbe. Ez a ruhadarab nem véd meg viszont a medúzacsípéstől. A fájdalmas, sőt esetenként halálos találkozás ellen csak az egész testet befedő búvárruha nyújt védelmet. Indulás előtt tanácsos tájékozódni, hogy a kiszemelt úti cél tengerpartján milyen a medúzahelyzet, és átnézni néhány elsősegélytanácsot is csípés esetére. Alapvető szabály, hogy a medúzacsípést ne dörzsöljük, ne mossuk édesvízzel, és semmi esetre se próbáljuk a mérget kiszívni. Szédülés, rosszullét vagy allergiás tünetek esetén azonnal és igen gyorsan forduljunk orvoshoz!
