Természetes, ha szülőként szeretnénk megvédeni a gyermekeinket attól, hogy bajuk essen, hogy testi vagy lelki sérüléseket szenvedjenek.
De idézzük csak fel a gyerekkorunkat: ugye, hogy egy csomó kedves, későbbi énünket formáló emlék fűződik olyan kalandokhoz, amelyek most már, felnőtt szemmel nézve veszélyesnek tűnnek?
Kalandok, amelyek után akár kisebb, nagyobb sebeket szereztünk, és talán vannak is még olyan hegek, amiket látva azonnal elő tudjuk hívni, milyen jó volt játszani kint a szabadban a barátokkal, mennyi mindent tanultunk egymásról, magunkról és persze a világról.
Az pedig, hogy mennyire másképpen látjuk most szülőként a világot, nemcsak saját tapasztalás lehet. Mariana Brussoni fejlődéspszichológus és társainak kutatásai szerint a felnőtteknek nagyon is élénk emlékei vannak arról, hogy milyen kalandokban volt részük, amikor szigorúbb szülői felügyelet nélkül játszottak erdőn, mezőn, árokparton vagy akár a közeli játszótéren, és bizony csak vacsoraidőben látták őket viszont otthon. A válaszadók közül többen is beismerték, a mai gyerekeknek jóval kevesebb lehetősége van erre, mert ők mint szülők a biztonságuk érdekében szigorú szabályokat állítottak fel, hiszen megannyi veszély leselkedik a szabadban a gyerekekre, a fáról le lehet esni, az egyenetlen talajon meg lehet botlani, de az aszfalt is veszélyes, és akkor még nem is beszéltünk bizonyos betegségeket terjesztő állatokról.
Fotó: Pexels
Mindeközben a szakemberek szerint igenis hasznos lehet a gyerekek szempontjából, ha hagyjuk, hogy kockázatot vállaljanak, és vannak olyan kutatók, akik munkájuk során arra a sokak számára esetleg meglepő következtetésre jutottak, hogyha hagyjuk szabadabban játszani a gyerekeket, az azzal jár, hogy jobban megtanulják felmérni és kezelni a kockázattal járó helyzeteket, és még az is lehet, hogy a sérülések veszélye is csökken.
Régi bölcsesség, hogy a hibákból tanulunk, és a szakértők szerint más előnyei is lehetnek, a szabadban történő, nekünk felnőtteknek kicsit veszélyesnek tűnő játékoknak.
Így a gyerekek sokkal önállóbbak lesznek, megtanulnak bízni magukban, és még a szenzomotoros képességeik is jobban fejlődnek. „A serdülőkorúak körében tapasztalható, szinte járványként jelentkező szorongás, valamint a szélsőséges kockázatvállalás ezekben a sérülékeny években szintén összefüggésbe hozható a kockázattal járó, szabadtéri játék csökkenésével a korai gyermekkorban” – nyilatkozta Judy Klein amerikai orvos.
„Éveket töltöttem azzal, hogy gyermekkori sérülések statisztikáit bújtam és megpróbáltam utánajárni, hogyan lehet ezeket megelőzni, eközben pedig világossá vált számomra, hogy túlzott korlátokat szabunk a gyerekeknek, miközben a sérülések esélye minimális” – nyilatkozta Mariana Brussoni, aki szerint körülbelül 10 éven keresztül napi három órát kellene kint játszani a gyereknek, hogy egy kisebb, de orvosi segítséget igénylő sérülést szenvedjen.
Itt persze fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a kockázat és a veszély között azért van különbség. Előbbi esetben előre fel lehet mérni a következményeket, és ennek megfelelően lehet dönteni, utóbbi esetben viszont sajnos sokszor csak utólag derül ki, hogy nagyobb a sérülés esélye. De nézzünk egy példát: ha egy gyerek felmászik egy csúszdára, ami magas és meredek, az kockázatos, ha egy viszont egy olyan csúszdára mászik fel, ami nem megfelelően lett összeszerelve, az veszélyes.
Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtteknek teljesen el kell engednie a gyeplőt, csak egy kicsit változtatni kell a gondolkodásmódjukon, vagyis nem kell mindentől megóvni a gyerekeket, csak szükséges mértékben kell vigyázni a biztonságukra, a nagyobb bajoktól kell őket mindenáron megvédeni. Ez persze nyilván nem megy egyik pillanatról a másikra, és a fokozatosság is fontos. És miközben egyre jobban hagyjuk, hogy a gyerekek önállóak legyenek, azért mindig legyünk a közelben.
Tudatosítsuk magunkban, hogy kisebb-nagyobb sérülések, kudarcok igenis meg fognak történni, nem tudjuk mindentől megvédeni a gyerekeinket, és ha megpróbáljuk, akkor fennáll a veszélye, hogy megfosztjuk őket egy szükséges, sőt, hasznos élménytől. Szülőként pedig sokat tehetünk azért, hogy ezek minél kevésbé legyenek traumatikus élmények a gyerekek számára. Félelmeink nagyrészt abból fakadnak, hogy nem tudjuk, hogyan segítsünk gyerekeknek, ha valamilyen baj éri őket.
A legtöbb esetben szülőként egy vérző sebet kell ellátni. Ha egy kisebb sebről van szó, akkor először, ha kell, gondoskodjunk a vérzéscsillapításról. Ezután tisztítsuk meg a sebet és környékét csapvízzel. Majd ma már lehet egy lépés a fertőtlenítés és a sebgyógyítás, hiszen léteznek kettős hatóanyagú készítmények erre. Végül szükség esetén kössük be, ragasszuk le a sebet. Ha a seb nagyon mély és a vérzést nyomással sem sikerül belátható időn belül csillapítani, akkor természetesen orvoshoz kell fordulni.
Fotó: Getty Images
Nem gyakori, de az is előfordulhat, hogy a gyermek égési sérülést szenved. Vannak olyan praktikák, amik tévhiteken alapulnak, ezeket kerüljük inkább, de fontos, hogy megfelelő módon ellásuk ezeket a sérüléseket is, csökkentve a felülfertőződés és a hegképződés kockázatát. Ilyenkor a legfontosabb teendő az azonnali hűtés. Ez mérsékeli a szövetkárosodást és a fájdalmat is enyhíti. Nagyon sokan szenvednek gyerekként csonttörést, de ficam, húzódás is elfordulhat, és sajnos játék közben fejsérülés is bekövetkezhet. Ha a gyereknél az agyrázkódás bármely jele – például fejfájás, beszéd- vagy látászavar, egyensúlyzavar vagy egyenlőtlen pupillák – jelentkezik, azonnal forduljunk orvoshoz.
Az is fontos, hogyan viselkedünk, ha megtörténik a baj. Fontos, hogy a gyerek ne lássa rajtunk, hogy megijedtünk. Amikor a gyerek felkiált, az első pillanatban tudni fogja, az arcodat látva, hogy neki is meg kell-e ijednie. Persze nem szabad bagatellizálni a helyzetet, határozottan, nyugodtan menj oda, nyugtasd meg szavakkal és öleld meg, az ölelés gyógyító erővel bír, a gyermeked azonnal nagyobb biztonságban fogja érezni magát. Kisebb lesz az ijedtség akkor is, ha fél szemmel mindig figyeled, mit csinál, így nem fogsz pánikba esni, ha elesik és felkiált.
A cikk a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
Hirdetés
