Nyereményjátékok

Szerelem és tavasz

A tavasz az újjászületés, a megújulás idõszaka. Vágjunk neki újult erõvel napjainknak! És a tavaszi szellõ mellett akár a szerelem is megérintheti lelkünket...






Szerelem – beleng mindent és mindenkit, és mégis, mintha alig tudnánk róla valamit. Hiába mondjuk ki gyakran ezt a szót, hiába éljük meg minden örömével és bánatával együtt, titok marad. Nagyon közel van hozzánk, és nagyon távol tőlünk: nem racionális…

Igaz-e, hogy a szerelem azért lett elcsépelt szó és érzelem, mert pont az átélés hiányzik belőle? Egyáltalán mi gyújtja bennünk lángra ezt a tüzet, mibe és kibe leszünk szerelmesek?
A görög mitológiában Porosz és Pénia alakját kapcsolták a szerelemhez: ők ketten a gazdagságot és a szegénységet jelentik – azaz ez az érzelem olyan furcsa állapot, amelyben mindkettő, a boldogság és a féltés is, beköltözik az ember szívébe.


 







Ha ilyen sok szenvedéssel jár, mégis miért jó a szerelem, hogyan lehet életünk egyik mozgatója? Vajon abba lesz szerelmes az ember, aminek a hiányát érzi magában és maga körül? A régmúlt gondolkodói a szerelmet útnak és átalakító erőnek tartották, olyan emberi kalandnak, amely lehetőséget ad a változásra, a tökéletesedésre és a közös boldogságra.

A tavasz üdesége lehetőséget ad a változásra és újjászületésre, s ugyanezt jelképezi egy napon belül a hajnal. A hajnal istennője a görög mitológiában Éósz, aki Hüperión titán és Theia titanisz lánya. Gyönyörű fiatal lány, aki Homérosz műveiben a „rózsaujjú” jelzőt viseli. Testvérei Héliosz, a napisten, és Szelené, a holdistennő. Éósz az éjszaka és a nappal közötti átmenet istennője, aki rózsaujjaival láthatóvá varázsolja mindazt, ami addig a láthatatlanban rejtőzött. Szimbóluma minden új kezdetnek, hiszen minden hajnal lehet egy új élet tiszta, ígérettel teli kezdete.







A hajnal istennőjét ábrázolja az Új Akropolisz kézművesműhelyében kézzel festett kisplasztikák egyike. Eredetije Thorwaldsen dán klasszicista szobrász alkotása. Thorwaldsen 1770-ben született Koppenhágában, és Rómában tanulta a szobrászmesterséget. Művészetét Canova is elismerte, Iaszónt ábrázoló szobra annyira megtetszett neki, hogy márványból is elkészíttette.

A barokk korszakát követő klasszicizmusra jellemzőek az ókori témák, a letisztult formák. Thorwaldsen is nagyrészt ilyen témájú szobrokat készített, kutatta és alkalmazta az antik szobrászat elveit. Még élete során alapított egy múzeumot a klasszicista művek számára, és saját kérésére a múzeum kertjében temették el, egyszerű rózsaágyássírhant alá.








 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top