Elbocsátottak?

Hogyan dolgozza fel a munkanélkülivé válás traumáját, hogyan kell magát vonzó munkaerő-piaci “termékké” képeznie, milyen a jó önéletrajz, hogyan viselkedjünk a bemutatkozó interjún, majd szerencsés esetben az új munkahelyen? A munkakeresők ilyen és hasonló kérdéseire válaszol, gazdag példaanyaggal illusztrálva Herczku Mónika “receptkönyve”.

Részlet a műből:

Ha utcára kerülünk, ez nemcsak azt jelenti, hogy elveszítettük a munkánkat és a havi fizetésünket, hanem szembe kell nézni azzal, hogy sok minden más is megváltozik.
Önbecsülés
Életünk a munkánk köré szerveződik, identitásunkat ez határozza meg. Ha elveszítjük, akkor elkezdünk félni attól, hogy körülöttünk minden megváltozik. Elbizonytalanodunk. Ha itt nem voltam elég jó, akkor máshol még megfelelő lehetek? Jók az adottságaim, megfelelő a szaktudásom? Mi lesz, ha hosszú ideig nem találok munkát?
Társadalmi szerep / identitás
Bár manapság már nem ritka, ha valaki elveszíti a munkáját, nem megbélyegzett, de azért még mindig nehéz kimondani: „éppen munkanélküli vagyok”. Identitásunk, társadalmi szerepvállalásunk a munkánk
köré szerveződik, ezért nehéz ennek veszteségét feldolgozni.
Jövedelem
Ha nincs megtakarításunk, miből fogunk élni? Hogyan fizetjük ki a törlesztendő részleteket és a rezsit? Miből veszünk ennivalót? Miből iskoláztatjuk gyerekeinket? El kell adnunk az autót? Le kell mondanunk
a nyaralásról?
Mit tegyünk a megtakarításainkkal? Próbáljunk-e inkább baráti/rokoni egítséget kérni? (Nehéz kérdések. A pénzügyekről a következô fejezetben olvashatsz.)
Függetlenség
Sokunknak a munka ad anyagi függetlenséget. Van önálló jövedelmem, nem függök a szüleimtől, a férjemtől, a feleségemtől.
Jóléti elemek
Lehet, hogy búcsút kell mondani a kényelmes céges autónak, a laptopnak, elmaradnak az éttermi vacsorák, hétvégi kiruccanások, péntek esti bowling a haverokkal stb. Eddigi életszínvonalunkból biztos, hogy engedni kell.
Ingatlanok és ingóságok (lakás-autó)
Sokan hitelből törlesztjük autónkat, otthonunkra jelzálogot tett a bank.
Ha nincsen rendszeres jövedelmünk, hogyan oldjuk meg, hogy ne vigyék el a házat a fejünk fölül?
Mi teszi még nehézzé a munkahely elvesztését?
Változás
Alapvető emberi érzés a biztonságra való törekvés. Ha a változást nem mi kezdeményezzük, nem mi tartjuk a kezünkben, akkor ezt negatívan éljük át, félelemmel telve várjuk, mit hoz a jövő.
Döntéseket kell hozni
Sokan nem szeretnek dönteni. Félünk, hogy rossz döntéseket hozunk és rossz irányba indulunk el, és ennek bizony súlyos következményei lehetnek, ettől még rosszabbul érezzük magunkat.
Családi kapcsolatok
A munkahely elvesztése miatt feszültté válik az otthoni légkör, mindenki idegesebb lesz, hamarabb előjönnek a gondok, nehézségek, kommunikációs problémák.
Útmutató a munkahely meggyászolásához / elbúcsúztatásához
Fogadd el, hogy elveszítetted. Engedj szabad folyást az érzéseidnek. Ne próbáld azonnal felváltani egy másikkal. Beszélj érzéseidről és az átélt élményekről barátaidnak, szeretteidnek.
Törődj magaddal. Adj időt magadnak, amennyi a felépüléshez, továbblépéshez kell.

Mitől félsz?
Barátkozz meg a félelemmel. A félelem bénít. Jobb, ha megbarátkozol vele és átgondolod, hogy pontosan mitől félsz, jobb, mintha csak úgy általában a nagy ismeretlentôl rettegnél.
Attól félsz, hogy:
Elveszítetted életed értelmét? Elveszíted társadalmi megbecsültségedet? Elveszíted anyagi javaidat, melyekért keményen dolgoztál? Ismeretlen nehézségekkel találod szemben magad? Családod pénzügyi helyzete megrendül? Munkahelyet kell váltanod? Interjúkra kell járnod? Visszautasítják a jelentkezésedet?
Változtatnod kell? A család életére kiható döntéseket kell hoznod? Hibázol? Kiszolgáltatottá válsz? Kudarcot vallasz? Fogalmazd meg kérdéseidet a félelmeiddel kapcsolatban:
Anyagilag hogyan éljük túl? Lehet, hogy túl idős vagyok már ahhoz, hogy új állást találjak? Mit fognak mondani a barátaim? Hogyan mondjam el a családomnak? Eltitkoljam a szomszédaim előtt? Elviszi a bank a házamat? Ki akar majd engem alkalmazni?

Az első napok otthon
És eljön az elsô nap, amikor reggel nem csörög az óra, alhatsz, ameddig kedved tartja…
Ha hozzászoktál, hogy mindennap eljársz dolgozni, az elején biztosan furcsa lesz, hogy egész nap otthon vagy, és hiányozik a régi rutin.
Gondolj arra, hogy amíg dolgoztál, hányszor mondtad? „Bárcsak lenne időm…!”
Mire is? Utolérni magadat a háztartási munkában? Elrendezni a fiókokba betuszkolt hivatalos papírokat? Megcsinálni a polcokat a garázsban? Találkozni régen nem látott barátokkal? Elutazni távoli rokonokhoz? Több időt tölteni a gyerekeiddel?

Figyelj magadra!
Ha a legjobb barátod veszítené el az állást, mit tennél? Meghallgatnád, igyekeznél felvidítani, tanácsokkal látnád el, esetleg több közös programot szerveznél vele?
Magaddal is bánj úgy, mint a legjobb barátoddal tennéd. Hagyd abba az önostorozást! Ne vádold magadat, az történt, ami történt. Gondolj pozitívan a jövôre.
Tölts el sok időt szeretteiddel, meglátod, ez feltölt.
Olvass jó hangulatú könyveket. Hallgass zenét. Meditálj, mélyedj el a gondolataidban.
Tudod, hogy a gondolatoknak és a szavaknak teremtő erejük van?
Találd ki, milyen munkát szeretnél végezni, és képzeld el, hogy hamarosan el is nyered az áhított állást. Hidd el, csodákra képes a vizualizáció (vágyaink képként történő megjelenítése).
Kérlek, ne tetszelegj az áldozat szerepében, s ne mondogasd magadban:
Nem becsültek meg. Nem volt joguk így kirúgni. Nem vagyok elég jó, semmihez sem értek rendesen. Nem fogok megfelelő munkát találni az én koromban…stb. Végeláthatatlanul folytathatnám, de nincs értelme. Ha pozitív gondolatokkal és elszántsággal, no meg türelemmel rendelkezel, akkor hidd el, sikerülni fog. A magam részéről azzal segítelek, hogy végigkísérlek az álláskeresés és találás göröngyös útján, és segítséget nyújtok a csapdák elkerülésében.
Készen állsz?