Pénz, hírnév, csillogás – melyik fiatal lány ne áhítozna rá? Melyikük ne adna meg bármit, hogy beletartozhasson? Szombati Lillának úgy tűnik, minden összejött: a gyönyörű fotómodell fényes médiakarrier küszöbén áll. Ám a múltjában rejlő titkokra egy ambiciózus újságírónő vadászik és a bulvárlap leleplező címlapsztorija alaposan összekuszálja a szálakat.
A fiatal írónő, Szurovecz Kitti nagyon jól ismeri ezt a világot, hiszen a Meglepetés magazinnak hétről hétre készíti a sztárinterjúkat. Neki már régóta megnyílnak a hírességek: elmondanak olyan titkokat is, amelyeket nyomtatásban nem akarnak viszontlátni. A Smink nélkül természetesen nem róluk szól, a regény szereplői kitalált személyek, de az ügyesen bonyolított, fordulatos cselekmény, az érzékletesen megjelenített médiavilág képe sokat elárul arról, mi rejlik a csillogó kulisszák mögött.
A nyereményeket a polc.hu könyváruház ajánlotta fel.
“Reggel kilencre járt az idő, s az óra kíméletlenül csörögni kezdett. Szombati Lilla általában szeretett korán kelni, de nem akkor, amikor az előző éjjel a féktelen ivásról, táncról, majd szexről szólt Botonddal és a sleppjével. Persze, az utóbbi csakis Botonddal. Lilla a saját ágyában ébredt, esze ágában sem volt a barátjánál aludni, s valahogy ezt a férfi sem kérte soha. Noha már két éve jártak, csak elvétve aludtak együtt. Lillának fogalma sem volt, hogy merre tart a kapcsolatuk, s ezt nem is akarta igazán tudni. Botonddal jó volt és ennyi.
A férfinak hatalmas baráti köre volt, mindenki a hátsóját nyalta és úgy látszik, megelégedett azzal, hogy egy szép és okos topmodell a barátnője, mert sosem faggatta a lányt azokról az időkről, amikor még nem fürdött a rivaldafényben. Botondot szemmel láthatóan nem érdekelte a múlt, csak a jelenben élt, aminek minden percét kiélvezte. Hogy konkréten miből él olyan fényűzően s miért keresi mindenki a kegyeit, Lilla nem tudta. Mindössze annyit, hogy az internetes bizniszben nyomul, s dől a pénz. A lány számára ez valahogy természetesnek tűnt: hiszen a számítógépek világában töretlen a fejlődés.
Ahogy ezen a kába péntek reggelen az ágyában nyújtózkodott, Lilla agyán átvillant a kérdés: vajon jó irányba tart az élete? Vajon jó az, hogy minden olyan felszínes körülötte? Persze, hogy jó! Hiszen ha senki nincs közel, senki nem is tudja őt bántani.
Meztelen testét a lepedőbe-csavarba sétált ki pici fürdőszobájába, ami egyáltalán nem illett egy iszonyatosan sikeres modellhez. Hogy Botond hányszor nevetett a narancssárga kikericsmintás csempén és a halacskás WC deszkán! Hányszor mondta: figyelj, Cica, nem tudom, miért ragaszkodsz ehhez a kulipintyóhoz, nem méltó már a státuszodhoz! Lilla azonban szerette kis pesti bérlakását a körgangos házban és nem akart palotába költözni. Így volt jó neki, feltűnéstől mentesen, körülvéve a megbízható idős szomszéd nénikkel, akik időnként házi lekvárral kopogtattak be, vagy készségesen jelentették, ha fotóst láttak ólálkodni a ház körül.
Lilla megállt a tükör előtt, majd fintorogva konstatálta, hogy az esti kihágásnak megvan az eredménye: a szemei körül karikák sötétlettek, s az állán egy pattanás éktelenkedett. Miközben a kis piros pöttyön munkálkodott, azon töprengett, vajon mitől tartják őt olyan szépnek mások. Hiszen ő, ha valaki más volna, úgy elmenne Szombati Lilla mellett az utcán, hogy észre sem venné. Persze, a menedzsere, Ede mindig mondogatta neki: kislány, egy kis sminkkel ezer és ezer arcot lehet rajzolni rád, ez a te szerencséd!”
