Nem tehetünk róla, ez velünk született gyári tulajdonság. De amikor összebútorozunk az aktuális nagy Ő-vel, vagy házasságra adjuk a fejünket, nem árt egy értelmező szótár párkapcsolatokra vonatkoztatva, vagy legalább egy-két cetli a hűtőre ragasztva, ami már jó előre figyelmeztet minket, hogy ez bizony pokoli nehéz lesz. Mert persze az első varázs után, amikor még a padlón hagyott koszos zokni a lakás ékköve, gyorsan jöhet a hideg zuhany és az önkritika: mit rontottam el? Elkapkodtam az egészet? És mások mégis hogy csinálják? De sajnos nincs titok vagy bevált recept, csak kőkemény szeretet.
Szeretet, ami olyan erős, hogy átsegít azokon a pillanatokon, amikor legszívesebben megfojtanánk a másikat – legalábbis ezt mondják a szakértők. De arról senki nem beszél, senki nem ír és nem akarja világgá kürtölni, hogy van egy pont a kapcsolatban – talán a legkeményebb önmagunkra nézve – amikor válaszút elé kerülünk, és feltesszük magunknak azt a kérdést, amit hangosan sose mernénk kimondani: menjünk vagy maradjunk? És ilyenkor nem tehetünk mást, mint forgolódunk éjszakánként, filozofálgatunk egy üveg bor társaságában és kisírjuk magunkat a fürdőszobában üldögélve, hogy aztán a kád vizével együtt a könnyeinket is leengedjük a lefolyón. Ilyenkor vesszük elő a szakirodalmat is, romantikus lányregények és szerelmes filmek tárházától várjuk az útmutatást, hogy mégis mit tegyünk, ha nem úgy alakul az a bizonyos első év. Vagy az ötödik, hetedik, tizedik, kinek mit hoz az élet.
Nemrég láttam egy filmet Az a bizonyos első év címmel, ami rácáfolva a szokásos romantikus popcorn mozikra, hosszú idő óta az egyik legőszintébb mondanivalót ülteti el a szerelmes kétkedő fülében. Az alaptörténeten túl – fiú, lány, házasság, csábítás, szürke hétköznapok és az ebből fakadó kilábalási vágy – egyetlen dolgot mond a nézőnek, de azt egyenesen az arcába ordítja: basszus, ezt máshogy is lehet csinálni. Jobban, ösztönösebben, okosabban, érettebben. De néha pont ez kell a lelkünknek, mert legyen bármennyire is szemérmetlenül naiv vagy őszinte egy történet, visszaadja nekünk azt a hitet, hogy érdemes maradni vagy éppen ellenkezőleg, érdemes elindulni az ismeretlenbe, akár egyedül is. Hogy, ki melyiket választja, az már csak rajta múlik.
