Úton útfélen arra bátorítanak minket, nőket, hogy ne féljünk büszkén viselni sziporkázó személyiségünket bármilyen életkorban is vagyunk, mert nekünk még a gyertyák is jól állnak a tortán. Persze, ezen felbuzdulva negyvenes fejjel beiratkozunk az ősi szexistennő táncórára, ötven évesen nekikezdünk a szanszkrit nyelv elsajátításának, hatvan évesen pedig már pirosra festjük a lábkörmünket.
Aztán a csodálkozó tekintetek és felvont szemöldökök kereszttüzében nem győzünk magyarázkodni, hogy mi még nem érezzük túl öregnek magunkat. És mégis, mit jelent az, hogy valaki túlságosan is benne van a korban? A felvont szemöldökök gazdái biztos nem tanulták meg, hogy egy nőt nem illik a koráról kérdezni.
Kettős érzés ez az önmegvalósítás körüli felhajtás, mert egyfelől mindenhonnan kapjuk a bátorítást és az optimista bókbombákat, hogy bármibe belevághatunk, csak győzzük kitalálni, mire vágyunk. Ugyanakkor ott van bennünk a félsz, hogy tényleg belevágjunk-e? Akármilyen kicsi vagy nagyratörő is az elhatározásunk, azért negyvenes-ötvenes-hatvanas fejjel az ember lánya már nem sokszor csinál valamit életében először, kivéve a klimaxot.
Júliusban mutatják be a Dal Marionnak című romantikus filmet, ami talán az idei év egyik legfelemelőbb története arról, hogy sosem vagyunk túl öregek belevágni valamibe életünkben először. A főszereplő Marion egy igazán belevaló nő, aki a helyi kórus meghatározó szereplője, és elég tökös ahhoz, hogy hatvan évesen is rock számokat énekeljen. Marion betegsége ellenére úgy érzi, kiteljesedik abban a támogató közegben, amit a barátai és a kórus jelent, és csupán egyetlen embert hiányol maga mellől, a mindig zsémbes és kicsit sokat bosszankodó férjét. Arthur ugyanis furcsállja felesége hobbiját, és nem igazán akar közösködni másokkal. Aztán mégiscsak történik valami, ami mindent megváltoztat Arthurban és rábírja arra, hogy elénekelje utolsó dalát Marionnak.
A moziban ülve számítsunk a könnyes szemekre, és az érzésre, hogy „ezt akarom én is”. Változtatásra fel, új hobbik után kell néznünk és valami olyanba belevágni, amibe eddig sosem mertünk. Hazaérve garantáltan elkezdjük megvalósítani önmagunkat.
