Nem véletlenül boncolgatja egyre több film, könyv és tévéműsor az anyaság témáját. Ugyanis a tökéletességre való törekvés és a modern kori elvárások olyan komoly kihívásokat támasztanak a nőkkel szemben, amelyeket a legtöbb esetben lehetetlen megvalósítani hosszú távon. Ha pedig sikerül, előbb-utóbb kiderül, hogy vagy lelkileg facsarjuk ki magunkat totálisan, vagy a testünk kezdi dobálni a jelzéseket, és különböző tünetekkel kiált nyugalomért.
De vajon milyen egy igazi szuperanya? Ha ezt a kérdést 40 évvel ezelőtt tettük volna fel, a válasz teljesen egyértelműen hangzott volna: a tökéletes anya háztartást vezet, gyereket nevel, megállja a helyét a munkahelyen, és jó feleség. Manapság ezt hallva felhördülünk, és váltig állítjuk, hogy a nők jogait érvényesítve az egyenjogúság jegyében ma már egészen más a helyzet! Pedig jobban belegondolva, ugyanaz zajlik ma is, csak pepitában. Hiszen anyaként fontos, hogy a háztartás működjön, ezért teszünk is érte, neveljük a gyerekeket, a munka kapcsán a karrier sokkal hangsúlyosabb a nőknél mostanság, mint évtizedekkel korábban, a párunkkal pedig szeretnénk jó kapcsolatban lenni, ha már vele élünk. Ami változott, az a feladatok és a felelősség megosztása. Szerencsére egyre több férfi látja be, hogy ahogyan a családi kassza feltöltése is közös feladat a kapcsolatban, úgy az összes többi teendő is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségünk szuperképességekre ahhoz, a rohanó világban anyaként ugyanúgy helyt tudjunk állni, mint amennyire azt a belső késztetéseink diktálják.
Apropó, hogyan is szeretnénk helytállni? A kulcskérdés ez. Sok nő ugyanis azt hiszi, hogy akkor lesz belőle szuperanya, ha kedves, türelmes, megértő, odaadó, mindig tökéletesen néz ki, sohasem szomorú, jól főz, és persze ő maga a megtestesült szexistennő. Aztán persze az ezekre való törekvés odáig fajul, hogy egy agyonstresszelt, kialvatlan, lelkileg romokban heverő nő néz vissza ránk a tükörből, aki kudarcnak látja az életét, mert nem tud tökéletes lenni. Őszintén, kell ez nekünk? Nem. De akkor mi a megoldás?
Ahhoz, hogy szuperanyák legyünk, nem a tökéletességre kellene törekednünk, helyette érdemes betartanunk néhány szabályt. Az első és legfontosabb, hogy fogadjuk el magunkat a hibáinkkal együtt, és tudatosítsuk, hogy bármennyire is szeretnénk, fizikai képtelenség a rohanó hétköznapokban mindenben maximálisan teljesíteni. Felejtsük el a kőbe vésett szabályokat, alakítsuk ki inkább igényeinknek megfelelően az életritmusunkat a családi hétköznapokban. Merjünk segítséget kérni, ha egyedül nem boldogulunk. Ez nem szégyen, inkább erény, hiszen teszünk azért, hogy jobb legyen a helyzet. A sikeres anyák titka a megfelelő időbeosztás, mert ez teszi lehetővé, hogy önmagunkra is kellő figyelmet tudjunk fordítani.
Szponzorált tartalom
