Te kinek akarsz megfelelni?

Nem biztos, hogy a nőknek az életük során több kihívásnak kell megfelelniük, valószínűleg csak a feladatokhoz, próbatételekhez és megmérettetésekhez való hozzáállásuk más. A hagyományos pszichológia ezt alacsony önbecsüléssel, csekély önbizalommal vagy a szeretet hajszolásával magyarázza, ám a legújabb genderkutatások szerint a nők kicsi koruktól úgy szocializálódtak, hogy természetes részükké válik a megfelelés vágya, egész egyszerűen azért, mert jóval maximalistábbak, mint a férfiak. Még mielőtt kikérnéd magadnak a beskatulyázást, próbáld felismerni, hogy te kinek is akarsz valójában megfelelni.

Anyádnak vagy anyósodnak? Nagyon sok családban túl korán és túl sokat várnak el a szülők a gyerekektől. A teljesítménykényszer már gyerekkorban is béklyóba köti az embert. Az anyák vágya, hogy gyermekük kiemelkedjen a tömegből, és kiváló tanuló, élsportoló, tehetséges művész, három nyelven beszélő zseni legyen belőle. Emiatt pluszterheket róhat utódjára, a hatás pedig adott: melyik gyerek ne szeretne megfelelni az ikonikus anya elvárásainak? Felnőttkorban a szerepek módosulnak, és az anyafigura mellett az anyósnak is meg kell felelni, hogy szó ne érje a ház elejét. Ugyan nem mondjuk ki, de ifjú araként perfekt háziasszonyok, remek szakácsnők akarunk lenni, makulátlan tisztaságú otthonnal.

Tanárodnak vagy főnöködnek? Az irreális elvárások a tanulókkal szemben, a lexikális tudás sulykolása, a megfelelő motivációs rendszer hiánya kierőszakolja a tanulókból a görcsös megfelelési kényszert. A vizsgák és ponthatárok fenyegető terhe és a „semmi nem lesz belőled” vészjóslata miatt sok gyerek és fiatal összeroppan. Ez az önromboló mechanizmus folytatódik a munkahelyen is, ahol nemcsak a főnöknek, de a kollégáknak is igyekszünk megfelelni magasabbra ívelő karrier vagy anyagi elismerés reményében. Kevesen tudják őszintén elmondani, hogy nem foglalkoznak azzal, mit gondolnak mások róluk. A produktív munka örömét legtöbbször megöli a szorongás és a versengés.

Gyermekeidnek? Nem ritka jelenség az anyaság oltárán önmagát feláldozó nő, aki egészséges társas kapcsolatait is alárendeli egy rosszul értelmezett szülői kötelességnek. Egy ilyen szülő-gyerek viszonyból egoista, mindennel elégedetlen és nehezen szocializálható gyerekek kerülnek ki. Ezért érdemes az anyaság mellett az önmegvalósítás számára is szabad teret hagyni.

Szerelmednek, párodnak vagy férjednek? Az olyan társas viszonyban, ahol a megfelelési kényszer motivál, rengeteg őszintétlen párkapcsolati játszma van. Ha állandó szorongással tölt el, hogy mindig tökéletesnek tűnj a párod előtt, akkor ez hamarosan összeroppantja a kapcsolatot. Az ember képtelen hosszú távon a maximumot nyújtani, a partner megtartására irányuló törekvést pedig átitatja a stressz és a görcsös félelem a másik esetleges elvesztése miatt. Az önbizalomhiány a másik fél érzelmi visszaéléséhez és szakításhoz is vezethet.

Mindezek tükrében elsősorban a magunknak való megfelelést kellene gyakorolni, és ez nem is olyan nehéz. Nem kell spirituális magasságokba emelkedni ahhoz, hogy elérd önmagad feltétel nélküli elfogadását, hogy ne illesd folytonos kritikával magadat, ne terheld állandó önváddal vagy lelkiismeret-furdalással a pszichédet. Ne csak fogadd el, hanem szeresd és becsüld meg önmagadat, mert ez a legjobban megtérülő befektetés minden emberi kapcsolatodban.